A cég önkéntes vállalása révén, miszerint önköltségi áron biztosítják a védőoltást, a harmadik világ országaiban is gyorsan elterjedt a vakcina.
Lassan egy évvel ezelőtt a Pfizer oltása lett az első lehetőség a koronavírus elleni igazán hatékony védekezésre – a távolságtartás és a maszkok viselése mellett –, nem sokkal később pedig megérkezett a Moderna vakcinája is. Az Index sorozatot indított, amelyben Vajó Zoltán allergológus és klinikai immunológus szakorvos, címzetes egyetemi tanár egymás után mutatja be a koronavírus elleni harcban bevetett vakcinákat, azúttal az AstraZenecáét.
Az Oxfordi Egyetem és a brit–svéd multinacionális gyógyszergyártó együttműködése már a kezdetekben logikus ötletnek látszott. Kijelenthetjük, hogy helyzeti előnyben voltak, mivel az Oxford Egyetem már a Covid-pandémia előtt kifejlesztett egy védőoltást egy nagyon hasonló, a jelenlegi világjárványt okozó koronavírussal közeli rokonságban álló kórokozó ellen. Ez pedig a Közel-Keleten néhány éve nagy pánikot okozó koronavírus, a MERS okozója.
Az egyetem már ekkor kidolgozta a technológiát, amely vektorvírus alkalmazásán alakult, sőt magát a vektorvírust is már ekkor létrehozta, mellyel már évekkel ezelőtt meg is kezdődött a MERS-vakcina klinikai kipróbálása. Teljesen logikus volt hát a lépés, miszerint együttműködve egy kvázi hazai, hatalmas erőforrásokkal rendelkező gyógyszercéggel, a meglevő technológiát felhasználva bevessék azt az új koronavírus-változat ellen.
A koncepció – vagyis a vektorvírusok használata – leginkább a Janssen- és a Szputnyik V vakcinákhoz hasonlít, a vektor azonban ezektől különböző módon nem emberi, hanem csimpánzból származó adenovírus. Ennek több előnye is lehet. Egyrészt nincs ellene esetlegesen már meglévő immunitás, másfelől pedig emberi betegséget nem okoz - emlékeztet a kezdetekre a szakember. A történet folytatása a teljes cikkben