Molnár Lajost idéző reformok

Persze csak akkor, ha Szócska Miklós államtitkár elképzeléseire igent mond a kormányfő, és így a Fidesz. A koncepció megosztja a nagyobbik kormánypárt szakpolitikusait, de az ellenzék sincs elragadtatva tőle. Az elemzések hol neoliberális, hol pedig koncentrált állami modellt fedeznek fel benne.

Jövő januárban elindulhat az új egészségügyi rendszer - ha a Szócska Miklós államtitkár nevével fémjelzett tervezetre valóban rábólint a kormányfő. Jelenleg mindenesetre a Semmelweis Terv, illetve az azzal turnézó államtitkár nyilatkozatai tekinthetők a Fidesz-kabinet hivatalos egészségpolitikai modelljének, más kormánypárti alternatíva egyelőre nincs.

A határidőkről egyébként maga Szócska nyilatkozott, aki hamarosan befejezi országjáró körútját. Hogy a megyeszékhelyek és nagyvárosok végiglátogatása, illetve az ottani vezetőkkel folytatott tárgyalások sikerrel járnak-e, korai lenne megállapítani. Ugyan az egészségügyi államtitkár a Világgazdaságnak adott interjúban kijelentette: „a mostani egészségpolitikának egységes erőtere van", arról is tudni lehet, hogy a Fideszen belül durva csatározás alakult ki az egymással össze nem egyeztethető nézetek miatt.

Budapesten azonban Szócska már „bevette" a főpolgármesteri hivatalt, s noha a részlettárgyalások még zajlanak, az elvi megállapodás megszületett közte és Tarlós István közt. De hogy mit támogat a főpolgármester vagy éppen mit ellenez a Fidesz tekintélyes része, egyelőre nehezen érthető.

Annyi azért már látszik, a kormánypárt által a 2006-os egészségügyi reform idején átláthatatlansága és embertelensége miatt kritizált struktúrát bonyolultabbá és még kevésbé betegbaráttá tennék. A Semmelweis-vitairat szerint ugyanis az országot 1-1,1 millió lakosonként 9 nagy ellátási körzetre osztanák, amelyekben öt-szintű betegellátási modellt alakítanak ki. Az intézmények ellátási portfolióinak megnyirbálásával és újraosztásával a nagytérségeken belül működhetnének városi és megyei kórházak, nagytérségi, valamint országos szakmai központok. Ez kényszerűen kórházi osztályok bezárásával jár majd, hiszen a szakellátást, a költséges beavatkozásokat végző intézményeknek az egész területi egységet el kell majd látniuk, így a szakembereket és az infrastruktúrát is oda kell össze-pontosítani.

A hierarchiában rosszabb besorolású intézmények tehát búcsút mondhatnak bizonyos szolgáltatási területeiknek, az önkormányzatoknak semmiféle hatásuk nem lesz az állami „gondozásba" adott intézményeikre, a helyiek pedig utazhatnak az állam által kijelölt ellátóhelyre. Létrehoznák ugyanis az Állami Egészségszervezési Központot és az ehhez tartozó nagytérségi igazgatóságokat is, melyek feladata, hogy megszervezzék a betegek irányítását és összehangolják a kórházak kapacitásait. Tehát a finanszírozás és az ellátási kötelezettségek felett is ugyanaz a központosított kormányzati szerv bábáskodhat.

A jobboldalhoz kötődő kritikusok szerint a Szócska Miklós által felvázolt betegellátó rendszer gyakorlatilag a volt egészségügyi miniszter, Molnár Lajos-féle koncepció, csak bonyolultabb formában. Miután a Fidesz rendkívül élesen bírálta a szabad demokrata betegszervezési struktúrát, meglepő a hasonlóság a liberális és a „polgári egészségpolitika" között - ez utóbbit hirdeti ugyanis a koncepció.

Az ellenzék az állami hatalomkoncentrációt, a betegjogok csorbulását, valamint a struktúraváltás kidolgozatlanságot kritizálja. Szócska szerint „nem direktívát kaptak az érintettek, hanem hozzátehetik szakmai véleményüket", de hogy a látványos tárgyalássorozat mennyiben változtat az államtitkárság alapkoncepcióján, nem tudni.

A Republikon Intézet még december elején közzétette a Semmelweis-terv elemzését, melyben a modellről azt írták: a „tervvel egy kifejezetten káros, csak visszavonásra vagy teljes átdolgozásra alkalmas koncepciót vázolt fel Szócska Miklós államtitkársága". Az állami rendszer szerintük kevesebb kórházat eredményez, melyek alacsonyabb színvonalon látják majd el a jogfosztott betegeket. Úgy vélték, az intézményállamosítások vesztesei az önkormányzatiként megmaradó kórházak, illetve az ott gyógyuló betegek lehetnek.

A vitairat területi felosztása az elemzés szerint abszurd helyzeteket eredményezhet, példájuk szerint egy Esztergom környéki kistelepülés lakója kénytelen lesz Győrbe utazni, ha a nagytérségi központban nyújtott ellátásra van szüksége. Bírálták azt is, hogy a koncepció nem beszél a jelenlegi finanszírozási rendszer átalakításáról, ezzel szemben továbbra is a költségvetéstől, adóemelésből, illetve háromféle ellenőrzés szigorításától várna bevételeket az egészségügybe.

Felrótták továbbá, hogy az Orbán-kormány hivatalba lépése óta jelentősen megcsorbított betegjogok tovább apadhatnak, sőt a Szócska-koncepció „olyan rendszert ír le, melyet annak embertelensége okán még egyetlen korábbi kormány sem mert bevezetni, sőt más ország sem". A terv ugyanis felveti, hogy „a sorban állás pénzzel kiváltható legyen a közfinanszírozott ellátást végző intézményekben is". Mindez azt jelenti, hogy a tehetősek gyorsabb, következésképp jobb szolgáltatást kapnának, míg azok, akik „csupán" a járulékot fizetik, egy állami kórházban is örökre a lista végén ragadhatnak.

Hasonló változtatást javasol a vitairat a szabad orvosválasztás fizetőssé tételével is. Ennek kapcsán emlékeztettek; Molnár Lajos reformjai idején is három kórház közül választhatott díjfizetés nélkül minden beteg, és csupán a negyedik helyért kellett fizetnie: az ellátás költségének 30 százalékát, de legfeljebb százezer forintot.