Otthoni szülés Európában

Igaz, arányuk így is legfeljebb két százalék. A nagy kivétel Hollandia, ahol a szülések harmada zajlik a kórházakon kívül: otthon vagy szülőotthonban. A rendszert azonban jól szervezett kórházi és mentőhálózat támogatja, a komplikációkra gondolva, amit az is indokol, hogy az első gyermek esetében az otthoni szülést választó nők fele végül kórházban hozza világra gyermekét.

Bár a csecsemőhalandóság 4,7 ezrelékes holland mutatója enyhén magasabb, mint az otthon szülést kevésbé preferáló szomszédainál - a belga, francia, német adatok 4,2-4,5 között vannak - az EU-n belül a 11. helyen áll, jóval előrébb, mint a 6.6 ezreléket felmutató Magyarország, ahol az otthon szülés éles viták kereszttüzében áll. Ugyanakkor az otthoni szülések száma a nyugat-európai növekedés ellenére is csekély a kórháziakkal összevetve: Nagy-Britanniában arányuk 1,5 százalék (ezen belül Walesben a duplája), Franciaországban és Németországban sem több két százaléknál. Új-Zélandon 2,5, de Ausztráliában csak 0,3 és az Egyesült Államokban sem éri el az egy százalékot, bár itt az 50 államból egy tucat nem is engedélyezi a tervezett otthon szülést. (A halálozási mutatók azonban itt sem mutatnak szoros összefüggést az otthoni és a kórházi szülések között.)

Közép- és Kelet-Európában az otthon szülés jellemzően vagy nem támogatott, vagy tisztázatlan a jogi helyzete. Érv lehetne az otthon szülés ellen a rendszert nem támogató Csehország alacsony, az EU élvonalát jelentő 3,8 ezrelékes csecsemőhalandósági mutatója, ha nem állnának ezzel szemben a hátrébb lévő magyar, lengyel, szlovák, balti arányok. Romániában, Bulgáriában a csecsemőhalandóság már az egy százalékot is meghaladja.