Porban kavargó láthatatlan gyilkosok

A közegészség javulásának egyik leghatásosabb eszköze a fertőtlenítés, és ennek a tudata ma már mind inkább terjed el a nép alsóbb rétegeiben is – örvendezett a sajtó 1906-ban. Vajon miképpen íródott a kórokozók elpusztításának, fertőzőképességük megszüntetésének históriája? – teszi fel a kérdést a Szabad Föld – online.

Az 1830-as évek elején, amikor hazánkban is felütötte a fejét a kolera, az „epekórnak" is hívott járványtól rettegve az országban elvégezték a szükséges „nagymosást", azaz jobban ügyeltek a higiéniára. Tudták, hogy a betegség fertőz, de azt nem, hogyan terjed – megesett, hogy lelövették a tetőről a varjakat, mondván, azok terjesztik a kolerát. A dühöngő járvány ellen gyakran klórmeszet vetettek be, a házakat újrameszelték; az ágyneműt kemencébe tették, hogy a forróság megölje a kórokozókat. Később aztán a tudomány sok mindent tisztázott.

Kiütéses és hastífusz, kolera, influenza – jó száz esztendeje egyre több kórság támadta a népesedő nagyváros, Budapest lakosságát. A fertőzések, járványok elkerülésére nagy fába vágta a fejszéjét a városvezetés 1892-ben: létrehozták a Székes Fővárosi Fertőtlenítési Intézetet. Úgy építették, hogy a padlókat, falakat könnyen tisztán tarthassák. Nagy szerepet kapott 1918-ban, a spanyolnáthajárvány idején. Több munkatárs is – kezelőfőtisztek, fertőtlenítők – a tevékenységük során a ragályos betegségek áldozatául estek, nevüket emléktáblán örökítették meg. A fürdők, fertőtlenítő csarnokok, mosókonyhák kialakításán túlmenően például a lovakat patamosó és lószerszámtisztító kád várta. A II. világháború után már a kórokozókat terjesztő rovarok, így a legyek elleni küzdelemnek is „élharcosává" vált az intézmény.

A mai kórházak is fertőtlenítéssel, sterilizálással küzdenek a baktériumok, vírusok, spórák, gombák, paraziták hada ellen – bevetnek többek közt túlnyomásos gőzt, forró levegőt, gázt, ultraibolya fényt. De a jó öreg kifőzés sem ment ki a divatból: a cumisüvegnek nem árt a forralás – jegyzi meg a portál.