Sérültek a ''senki földjén''

Egy joghézag miatt maradnak rehabilitációra szoruló betegek ellátatlanul. A felnőtt sérültek gondozása ma amúgy sem megoldott. Ez az önkormányzatok kötelessége lenne. Az egyik hiánypótló alapítvány viszont 18 év után se támogatást, se engedélyt nem kaphat a munkához.
A Parkinson-kóros, szklerózis multiplexben, stroke vagy más idegrendszeri károsodásban szenvedő betegeknek pedig már egy ideje nincs hová menniük. A "biztos pont" ugyanis, a Moira Konduktív Pedagógiai Alapítványa egy joghézag miatt nem működik tovább. Az állami feladatokat "átvállaló" szervezet ugyanis támogatás nélkül, 18 év után képtelen volt fenntartani biztos bázisát: a több százezer forintos bérleti díjat legfeljebb a külföldi diákok képzéséből, illetve a kollégák kiküldéséből tudták fizetni. A családoktól elkért, 1600 forintban maximált óradíj legfeljebb jelképes összeg volt.
- Az önkormányzattól hiába kértük a támogatást, annak ellenére, hogy az ő feladatát láttuk el. Végül a kerületi szakrendelőben, az ideggyógyász mellé költözhettünk volna, ami a leglogikusabb megoldás lett volna, pénzügyileg és szakmailag egyaránt - mondja Borbély Ágnes, a szervezet alapítója, aki egykori "Pethő Intézetis" konduktorként fejlesztette ki saját központját, ahol egyedüliként felnőtteket, illetve olyan súlyos állapotban lévő gyerekeket gondoz, akiket már máshol nemigen fogadnak. Csakhogy a logikus nem biztos, hogy reális is: a helyszínváltás ugyanis azt jelentette, hogy a Moira a rendelőintézetben már egészségügyi szolgáltatóvá vált, így pedig ÁNTSZ-engedély-köteles.
- A működési engedély egyik feltétele, hogy konduktoraink egészségügyi működési kártyát kapjanak. Ezt viszont a törvény nem engedi, hiszen ők oktatási, nem pedig egészségügyi diplomával rendelkeznek - meséli a képtelen helyzetet a vezető.
Csak a Moira-ügy kapcsán az érintett fővárosi kerületben 70-80 ember helyzete válik megoldhatatlanná, országszerte több tízezer rászoruló élhet minőségileg lényegesen rosszabb életet annál, mint amit szakmai segítséggel remélhetne.