Szédületes eredmény a szédülés kezelésében

A szédülés hirtelen helyzetváltoztatás után öt-hat másodperccel jelentkezik, 20-40 másodpercig tart, először egyre erősebb, majd lassan enyhül. A páciensek a mindennapi életvezetésükben, mozgásukban önkéntelenül figyelembe veszik panaszaikat, gyakrabban esnek el, és gyakrabban szenvednek depressziótól, mint azok, akiknél nem találni hasonló tüneteket. A tapasztalatok szerint egy-egy szédülés után gyakran panaszmentesség következik, egy-két hét után a tünetek spontán javulnak. Sok esetben évente egyszer-kétszer kiújul a kórkép.

A jelenséget kutató, jelenleg egy ausztriai ambulancián dolgozó Büki Béla a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetének munkatársaival, egy zürichi és egy amerikai kutatóval közösen egy tekintélyes brit neurológiai szaklapban a kórkép új variánsát írta le. A szerzők új közleményükben statisztikai vizsgálatokkal mutatták ki, hogy a kórkép háromszor olyan gyakori, mint eddig gondolták és enyhe formában, tipikus szemmozgások nélkül is hónapokig, évekig fennállhatnak a panaszok. Ilyenkor napközben állandó bizonytalanságra, tarkótáji és szem fölötti nyomásérzésre panaszkodnak a betegek, akik az idő múltával gyakran szinte fóbiásan kerülik a szédülést kiváltó fejmozgásokat.

A diagnózishoz nélkülözhetetlen tünet, hogy lógó fejhelyzetből való felüléskor hirtelen egy pillanatra megszédülnek a betegek. A kórkép e krónikus variánsa a szerzők szerint úgy jön létre, hogy a lesüllyedő fülkövek nem az ívjáratokba esnek, hanem az egyensúlyszerv legmélyebb pontjára süllyednek és rárakódnak az ott található érzéksejtekre. A betegek általában azt a hibát követik el, hogy megijedve a szédüléstől, elkerülik a panaszokat kiváltó mozdulatokat, ezzel állandósítva az állapotot.

A kezelés lényege ezzel ellentétben az, hogy a beteg egy kanapén hanyatt fekve a fejét öt-tíz másodpercen át lelógatja, majd felül. Ezáltal ugyanis a szemcsék kiesnek a szűk „tölcsérből" és valószínűleg szétszóródnak. Ezt a mozgássort reggelente tizenöt-húsz alkalommal kell elvégezni, úgy hogy a szédülést leginkább kiváltó fejmozgást újra meg újra ismételni kell. Ilyenkor minden egyes ismételt helyzetváltoztatás egyre enyhébb szédülést vált ki. Ha úgy tetszik, a szédülés „kifárasztható".