Szegény gyerekek

A magyar kormányzat, mint az EU 2011-ben soros elnöke, 2010 ősze óta szóban és írásban több ízben elkötelezte magát a gyermekek, a gyerekszegénység csökkentésének ügye mellett. A tényleges állami cselekvés azonban gyakran nincs összhangban a szóban-írásban tett ígéretekkel. Egyelőre csak a jogszabályok vizsgálhatók, de elég világosan fogalmaznak ahhoz, hogy számos - a gyerekek jóllétére káros - hatást előre lehessen becsülni.

 „Legyen szó egészségről, oktatásról, anyagi jólétről, mindenütt lesznek az átlagnál rosszabb helyzetű gyerekek. A perdöntő kérdés az, hogy mekkora a lemaradásuk. Valószínűleg van egy pont, amelyen túl a lemaradás nem elkerülhetetlen végzet, hanem politikafüggő, és nem egyszerű egyenlőtlenség, hanem igazságtalanság" - írja az UNICEF, az ENSZ gyermekvédelmi szervezete.

A kormány Nemzeti együttműködés programjában markánsan megjelent a szegénység és kisebb nyomatékkal az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló kormányzati szándék. Az egészségügy esetében, írja a program, „aggasztó mértéket öltenek az egészségi állapot térségi és társadalmi egyenlőtlenségei is... Kiemelt cél a lakosság egészségi állapotának javítása és a területi különbségek csökkentése". Az iskolának, pontosabban „az oktatás-nevelésnek kiemelt feladata van a társadalmi szolidaritás, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésében".

A program valósághű diagnózisokat ad munkanélküliségről, mélyülő szegénységről, a nyomorban tengődő gyermekekről és arról, hogy „nem lett jobb a gyermekeknek, ahogyan pedig a szocialisták programja meghirdette. A legszegényebbek közvetlen támogatására az állam jelenleg is csupán a költségvetés kiadásainak egy százalékát költi el".

Ennyire világos diagnózis után evidensnek tűnt, hogy az új kormányzó párt azonnal megkezdi a terápiát, megállítja és megfordítja a korábbi kormányok szegényellenes politikáját. A már meghozott és még tervezett jogszabályokból kibontakozó törekvések ennek az ellenkezőjére utalnak.

Az egyenlőtlenség nem azonos az igazságtalansággal, de nagyon közel áll hozzá. A középosztály erősítésére fordított 600-700 milliárd forintot valahogyan pótolni kellett a költségvetésben. A nem feltétlenül pozitív hatású különadókon, illetve a visszamenőleges adóztatáson túl számos megszorítás történt, amely mind elsősorban a szegényeket érinti. Túl azon, hogy pénzjövedelmüket - inflációval és szigorításokkal - kurtítják, többnyire romlik a központi vagy helyi költségvetésekből fedezett szolgáltatások - oktatás, szociális munka, hajléktalan ellátás stb. - központi fedezete és színvonala. A jobb helyzetűek ezt a saját erejükből tudják kompenzálni. A szegények azonban elszenvedik a következményeket.

A szegénység már 2007 és 2009 között is nőtt. Az új kormányzat eddigi lépései alapján a további szegényedésnek nagy a valószínűsége. E folyamatokban a gyerekek a legnagyobb vesztesek közt vannak – írja Ferge Zsuzsa szociológus, akadémikus.