Kökény Mihály szerint nem elég elkötelezett a kormány az egészségügy iránt.
Tíz hónap alatt semmiféle előrelépést, de még egy vállalt egészségügyi programot sem tudott felmutatni a kabinet, amely továbbra is az elődökre mutogatásnál tart - állítja Kökény Mihály.
A volt szakminiszter szerint azért is állhatnak a dolgok, mert a készülő alaptörvényben a hatályos alkotmánynak az egészségre vonatkozó rendelkezéseitől, az állami kötelezettségvállalástól visszavonulni készülnek.
Mint kifejtette, ma még érvényes, hogy akik a Magyar Köztársaság területén élnek, függetlenül attól, hogy magyar állampolgárok-e, joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, és ezt a jogot az állam intézményekkel és intézkedések sorozatával valósítja meg.
Tehát van egy erre vonatkozó államcél. Így értelmezte ezt az Alkotmánybíróság több határozatában, kimondva, hogy az egészséghez fűződő jognak van egy minimális tartalma, amelynél kevesebb már alkotmányellenes állapotot idézne elő. Ehhez képest a kormánypárti tervezet, amelyet most az Országgyűlés tárgyal, úgy fogalmaz, hogy mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez, és ennek érvényesülését Magyarország elősegíti. A kormánypártok szerint tehát az állampolgárnak ahhoz van joga, hogy ő maga megőrizze az egészségét.
Ha egyéni jog lesz az egészség megőrzése, az azért való felelősség alapvetően az állampolgárokat terheli majd, az állam pedig csak elősegíti ennek a megvalósulását. A megfelelő arányt kellene beállítani, de ahhoz, hogy az egyén valóban felelős legyen, az államnak nagyon sokféle feltételt kell biztosítania és megteremtenie. Kökény Mihály szerint azonban nem ez az a terület, ahol a legkomolyabb gondok és feszültségek jelentkeztek az utóbbi időben.
A gyógyszer-gazdaságossági törvény kialakított egy olyan felelősségi és együttműködési rendszert, amelyet a piaci szereplők a kezdeti berzenkedés után megszoktak, amely működőképes volt, és amely egyébként a térítési díjak mozgását is valahogy karbantartotta, így 2007 óta nem volt túllépés a gyógyszerkasszában. A szakminiszter ehhez nem nyúlt volna hozzá most, sokkal inkább itt lenne az ideje a megfelelő konzultációk után hozzálátni a szerkezeti reformokhoz, az ésszerű racionalizáláshoz.
A fővárosban a kormánynak elő kellene segíteni, hogy a fővárosi önkormányzati és az összes egyéb intézmény együttműködése, gazdálkodása szervezettebb legyen, az együttműködés tartalékait használják ki. Nem arra kellene törekednie, hogy részleges államosítás útján és az egyébként az élettől elrugaszkodott csoportosítással parcellázzák szét az intézményeket. Szerinte ez nem vezet sehová, és nem látszik, hogy ettől hatékonyabb és költségtakarékosabb tud lenni az ellátás.