Tették a dolgukat...

Amikor 2006 nyarán Horváth Ágnes és Molnár Lajos belépett az Egészségügyi Minisztérium Arany János utcai épületébe, még csak ők tudták, hogy nem az orvosok, hanem a betegek és a biztosítást fizetők minisztériumát fogják vezetni. A betegek és a fizető biztosítottak melletti elkötelezettségüknek rögtön hangot is adtak azzal, hogy előre elárulták küldetésüket: ők arra az egészségügyi reformra esküdtek föl, amelynek eredményeként az orvos előre köszön a betegnek.

Horváth Ágnes és Molnár Lajos feltűnése természetesen a kezdetektől fogva ellenérzéseket keltett az orvostársadalomban, mely évtizedek óta mást várt és mást is kapott a mindenkori orvosminisztérium vezetésétől. Ők ketten - ahogy ígérték - tették a dolgukat. Először is a korábbinál élesebb versenyre kényszerítették a gyógyszergyártó cégeket. Megtörtént, ami az elmúlt évtizedekben egyszer sem: csökkent a gyógyszerfogyasztás, és a versenynek köszönhetően csökkentek a gyógyszerárak. Ezzel a lépésükkel, amihez felkészültség és a nemzetközi gyakorlat ismerete is kellett, a gyógyszerkassza évről évre növekvő hiánya megszűnt, a kiadások közel 140 milliárd forinttal csökkentek. Csoda-e, hogy azt, ami jó a betegeknek, jó a biztosítottaknak, de nem jó a gyógyszergyártóknak, a hazai sajtó éles kritikával illette, és sokszor még a parlamenti vitákban is a gyógyszergyárak által írt szövegeket olvasták fel a képviselők? Létrehozták az Egészségügyi Felügyeletet, hogy legyen hová fordulnia a betegeknek és a biztosítottaknak, ha elégedetlenek az egészségügyi intézmények, kórházak, rendelők, háziorvosok működésével, ha azt észlelik, hogy a szolgáltató intézmények a fizető biztosítottak számára nem a törvényekben és a belső szabályzatokban meghatározott szolgáltatásokat nyújtják – írja Csillag István közgazdász, 2002-2004 között szabad demokrata gazdasági miniszter publicisztikájában.