Tintapaca

Az elintézendő „tételek" sorába tartozik a 140 éves múltra visszatekintő gyógyító- és kutatóintézmény, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, közismert nevén a „Lipót" felszámolása is. Az intézmény sorsa 2007. április 1-jén pecsételődött meg, elsődlegesen a szocialista-szabad demokrata kormány két egészségügyi miniszteréhez, Molnár Lajoshoz és Horváth Ágneshez köthető az akció.

A felszámolás körüli időkben az épületet 30 milliárd forintra értékelték. A szanálás kíméletlen jellege arra utal, hogy az egészségügyi reform címén történt, jogutód nélküli megszüntetés szerencsésen futhatott össze bizonyos üzleti körök befektetési törekvéseivel. Az állami vagyonkezelő ma is titokban tartja a jelenlegi forgalmi értéket.

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) olyan speciális tevékenységű osztályok voltak, amelyek hazánkban e színvonalon elvétve működtek. Az intézmény utolsó főigazgatója, Nagy Zoltán az 1990-es évek közepétől itt építette ki az Agyérbetegségek Országos Központját. Ez a kór nálunk mintegy ötvenezer emberre sújt le, és 18 ezer esetben végződik halállal évente. Minden együtt volt a gyors ellátáshoz és a későbbi rehabilitáláshoz.

A depresszió, a pánikbetegségek, a gyerekkori pszichiátriai zavarok kezelését szintén külön részlegek szolgálták. Itt kapott helyet a nagy-budai vidéket lefedő drogambulancia is. Számos területen folytak kutatások, melyek anyagi alapjait, technikai hátterét egymilliárd forint értékben nemzetközi pályázatokkal teremtették meg az orvoscsoportok.

Konkrét szakmai érvek nem hangzottak el a bezárással kapcsolatban. A Molnár Lajost követő egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes megtiltotta államtitkárának, hogy a neves orvosokból, pszichiáterekből álló küldöttséggel szóba álljon. Ő maga egyetlenegyszer sem látogatott el az OPNI-ba. A sajtó képviselői csak a minisztériumon keresztül tájékozódhattak.

Két nappal az egészségügyi miniszter döntése után az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Lenkovics Barnabás nyilvánosságra hozta az OPNI megszüntetésével kapcsolatos állásfoglalását. Eszerint a felszámolás módja megsértette a testi és lelki egészséghez való alkotmányos alapjogot. Aggasztónak találták a gondozást, rendszeres kontrollt igénylő emberek jövőjét. Figyelmeztettek arra, hogy akik mögött nincs stabil egzisztenciális és családi háttér, az utcákon kóborló hajléktalanok számát növelik majd.

A végig nem gondolt „áttelepítés" miatt kritikussá vált az önellátásukra képtelen idős emberek elme-szociális otthonokban való elhelyezése. Az OPNI stroke-központjában 120 beteget láttak el. Ám a fogadásukra kijelölt Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben ekkoriban csak harminc helyet tudtak felszabadítani fogadásukra. Nincs olyan indok, amely magyarázná a vállalhatatlan ellátási körülményeket - szögezték le az állásfoglalásban.

Horváth Ágnes azt hangoztatta, nem kell a betegért aggódni, hiszen a befogadó intézményekben még javult is az ellátásuk. Súlyos szakmai hiba lenne, ha valaki az eredeti állapot visszaállítására törekedne - óvott az ábrándoktól.

A Magyar Pszichiátriai Társaság 2008 januárjában hat erőszakos cselekményről, előzmények nélküli fizikai támadásokról, családirtásról, öngyilkosságról számolt be. A tettesek, illetve a tettük után öngyilkosságot is elkövetők előzőleg kórházi, pszichiátriai gondozás alatt álltak. A társaság szerint a lakosságnak legalább öt-hat száz ilyen ön- és közveszélyes emberrel kell számolnia. Rávilágítanak arra, hogy miközben az aktuális egészségpolitika e betegcsoport családi és társadalmi környezetbe való befogadását szorgalmazza, a háttér hiányzik, a meglévő gondozóhálózat pedig igen rossz helyzetben van.

Az egészségügyi tárca a főépület kedvezőtlen műszaki állapotával indokolta döntését. Az OPNI-nak a felszámolás idején nem voltak tartozásai. A hatalmas épületben a korszerű részlegek éppúgy megtalálhatóak voltak, mint azok, amelyekkel, úgymond, nem szoktak dicsekedni. A gépészeti berendezés valóban kritikus állapotban volt, kicserélését négymilliárd forintra becsülték. Ugyanakkor információk szerint az Egészségügyi Minisztérium 7,5 milliárdot szánt azoknak az intézményeknek, amelyeket az OPNI feladatainak „pótlására" kijelöltek. Némelyik erre kiszemelt épület használhatatlan volt, az orvosok nem vállalták, hogy oda betegeket költöztessenek.

Az intézmény vezetői több alternatívát ajánlottak fel, hogy az egymásra épülő, egymást kiegészítő orvosi műhelyek és a betegek együtt maradhassanak. Például arra gondoltak, hogy a hatalmas terület egy részén fel lehetne építeni egy kisebb, energetikailag és más tekintetben olcsóbban fenntartható intézetet. Ha már úgyis az volt a mögöttes cél, a telek nagyobb részét és a főépületet az állam eladhatta volna. Ha már menniük kell, legalább arra legyenek tekintettel, hogy az új helyeken folytatódhassanak a tudományos programok, és a szakmai csoportok együtt maradhassanak - kérték. Erre ígéretet is kaptak. Az ellenkezője történt. A portástól a telefonkezelőig, a villanyszerelőtől az ápolóig, az orvosig 1172 személy „tűnt" el.

Az alapítástól kezdve neves orvosprofesszorok, kórházigazgatók, nemzetközi hírű tudósok, akadémikusok dolgoztak itt. Az orvosok közül van, akit kényszernyugdíjaztak, van, aki állást keres, van, aki vidéken talált munkát. Mások útja Ausztriába, Kanadába, Ciprusra vagy valamelyik skandináv országba vezetett. Mindenki mögött temérdek tapasztalat, tanulás, kiváló nyelvtudás és nagyon sok humánum áll - írja Kárpáti Miklós a Volt egyszer egy Lipótmező című, orvostörténeti szempontból rendkívül fontos könyvében, amelyet 2009-ben adott közre. Ő csaknem négy évtizedig dolgozott az intézményben neuroradiológus főorvosként. A kiszolgáltatottságot, amelyet fiatalabb kollégái a közelmúltban végigéltek, képtelen lett volna megírni - jegyzi meg.

Az OPNI orvostörténeti szerepénél és az ott folyó kutatási tevékenységeknél fogva is „kényes" terület. Csupán a megőrzendő betegdokumentáció mintegy 12 ezer folyómétert tett ki. Külön gyűjteményként őrizték a történelmileg és politikailag fontos személyhez fűződő orvosi iratokat. A neuropatológiai osztályhoz, illetve kutatási részleghez tartozott mintegy ezer agyi preparátum, illetve metszet a hozzájuk tartozó kórképekkel. Egy részüket megsemmisítették. Az említett kutatási műhelyben - többek között - jelentős eredményeket értek el a Creutzfeldt-Jacob-betegség (szivacsos agyvelőgyulladás) hazai vizsgálatában.

Hiába telt el két és fél esztendő a felszámolás óta, a jeles orvos kutatók, köztük Majtényi Katalin, a mai napig nem tudják megérteni az egykori kollektíva szellemi befektetéseinek semmibevételét. Könyvtárukban 9120 kötetet, 5660 folyóiratot, 2372 különnyomatot is őriztek. Egyik ritkaságuk Báthory Erzsébet latin nyelvű peranyagának jegyzőkönyve. Számos elmekórtani szakkönyvük volt az 1800-as évekből. Múzeumuk különleges, faragott bútorokkal volt berendezve, a falakon többek között Gulácsy Lajos, Pál István, Nemes Lampérth József betegségük alatt készült festményeit lehetett látni. Számos történelmi értékű kórelőzményt, illetve kórleírást tartalmazó dokumentumot gondoztak. A képzőművészeti anyag egy része a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetéhez került, van, amit raktároznak, de a Teréz körúton, egy lakásból átalakított helyiségben olykor megtekinthető néhány alkotás.

Az Egészségügyi Minisztériumnál állítják, alapos tárgyalások zajlottak az orvosi és kórtörténeti gyűjtemények biztonságos és hosszú távú elhelyezéséről. Megjegyzik, hogy az OPNI felszámolásának költségei nem minden esetben különíthetők el a többi kiürített intézményéitől. Emellett a tárca kitart amellett, hogy az OPNI felszámolása miatt egyetlen beteg sem maradt ellátatlanul, a Lipót feladatait több intézmény vette át.

Kiemelt fejlesztésekre is sor került. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben 250 millió forintért modern pszichiátriai osztály jött létre. 2009 nyarán megkezdte működését a tündérhegyi pszichoszomatikus és pszichoterápiás-rehabilitációs osztály. Egy éve működik a Heim Pál Kórházban, új épületben a harmincfős gyermekpszichiátria. A Nyírő Gyula Kórháznak 100 millió forintot juttattak, ebből húszágyas fertőző-belgyógyászati részleget alakítottak ki. Emellett 2008 elején létrehozták az Országos Pszichiátriai Központot, amely új szervező és tudományos műhely.

Eközben az állampolgári jogok országos biztosának, Szabó Máténak az elmúlt év végén nyilvánosságra hozott jelentéséből az derül ki, hogy az OPNI megszüntetésével összefüggésben 250 pszichiátriai ággyal kevesebb lett. Tehát ennyi betegről nem tudni. Az utóvizsgálat alapos volt, minden érintett intézményt felkerestek, s figyelmeztetnek a további ellátási hiányosságokra.

Ha még beszélhetünk állampolgári bizalomról, számomra azt e hivatal következetessége alapozza meg. A többi nagy, szürke tintapaca. Meg a teher, ami ránk maradt.