Végleg letette a szikét

 „A szívműtétek során gyógyszereket használtunk, ami olyan, mint lónak az ostor. A halál általában a szív-tüdő motor leállítása után fél-egy órával következett be, és olyankor mi szívstimuláló szereket adtunk, vagyis elkezdtük a lovat verni. Úgy éreztem, ezzel van a baj, és az igazam bizonyítására állatkísérleteket végeztem. Ezenkívül minden szívoperált beteg dokumentációját földolgoztam, tanulmányoztam az elhunytak kórbonctani leírását, az érsebészeten szívhalállal meghaltak eseteit is. Minden dokumentációt összehasonlítottam, és azt láttam, hogy mindaddig, amíg nem létezett a hűtéses technika, hanem a főütőér leszorításával állították meg a szívműködést, addig megegyeztek a leírások, utána viszont már élesen elkülönültek. Valószínű volt tehát, hogy a gyógyszerezéssel van gond. Igen ám, de hogyan vizsgálhatnám a szív hőmérsékletét a koszorúér érintése, vagyis hőmérő nélkül? Ez volt a legnagyobb kérdés." – vallja a professzor.

Szerencsére nemsokára megérkezett a válasz, mert az orvos kezébe akadt egy cikk a teletermográfról, amellyel az épületek hőveszteségét lehet megfigyelni, ráadásul távolabbról, kamerával. A készülékkel nem csak a házak, az élő szervezetek különböző hőmérsékletű pontjait is föl lehet térképezni, és Papp Lajos addig járt utána, amíg szerzett egy teletermográfot az Akadémiától. A türelem és a kíméletesség bekerült a műtőbe, s azonnal eredményt is hozott. Ezt Papp Lajos azért tartja különösen fontosnak, mert szerinte példázza egész életét. Ez és a hasonló jellegű kutatások messzire vitték az orvos hírét.

1985-ben a Harvardon másfél évig biokémiai és biofizikai kutatásokat végez. Az ott szerzett kutatási eredményeket később beépítheti a magyarországi gyakorlatba, de mielőtt az Egyesült Államokba indul, megírja kandidátusi értekezését. A dolgozat elkészül, professzora kérésére mégsem adja be. Papp Lajos előtt járóknak még nem volt tudományos fokozatuk, így dolgozatát a fiókba teszi, csak tengerentúli útja után veszi elő ismét. Amerikában annyi tapasztalatot szerzett, annyi kutatási információt gyűjtött, hogy elhatározta: inkább komplex tanulmányt ad le a megírt helyett. Egy évig dolgozott az új kandidatúrán, amelyből végül doktori disszertáció lett. Szakmai előmenetelének egyengetésében két, már említett professzor játszott jelentős szerepet, akikre Papp Lajos ma is mélységes hálával emlékezik. Egyikük tudományos gondolkodásra nevelte, és szellemi támaszt nyújtott neki, a másik pedig engedte saját törvényei szerint dolgozni.