Harc az életért

Villamosmérnök voltam amíg 2001 ben 56 éves koromban osteoporozis okozta csigolya-összeroppanás áldozata lettem. Korábban sürrün jártam a mozgásszervi amb. ra és a kerületi reumatholohiára is de nem észlelték az osteoporozis. A bekövettkezett törés után is férekezeltek,a Sport kórházban pl.a gravitációra hivatkozva erőltették a járást nálam ahelyett, hogy a már akkor is ismert gyógyszert a Fosamaxot adták volna. Végül nem kórházi hanem privát felkeresett orvos ajánlotta a fenn említett gyógyszert de sajnos már csak fél évvel a törés után amikorra már súlyos deformációk és canal szükület is keletkezett.Elviselhetettlen fájdalmaimra M-eslont írtak fel és besoroltak 67%os rokkantnak.Jelenleg is ez a besorolásom noha az évek ahogy múllnak egyre több side effect betegségem jön elö,mint elöbb tüdő hörgőszükület erős fulladásal,majd néhány hónapja szív-elégedettlenség.Egy kórházban sem végeztek rehabilitációt rajtam és most,hogy önnálló életvitelre képtelen vagyok most sincs semmi segítségem,korábbi rokonaim és barátaim is elfordúltak tőlem attól való félelmükben,hogy netán nekik kell majd ápolniuk engem.Már egy hete nem tudok még kerekesszékkel sem kimenni vásároni,mióta elhagyhattam a helyi kórházÚzsoki belgyógyászatát, ahová a sziv panaszommal vittek cardiologia helyett mivel a rohamkocsiban végzett EKG nem mutatott ki határozottan infarktust.Ha az lett volna ma már valószínüneg nem élnék de élek és ellátattlanul. Kérdésem: Nem lehetséges egy krónikussan beteg embert akinek végül is nincs gyógyithatatlan betegsége kikúrálni egy szanatóriumban? A netten látok nyilatkotatokat gyógyülásokról de az intézményt soha nem emlití nevén a moderátor. A háziorvosom sem tud egyetlen szanatoriumot sem ajánlani még olyant sem ahól a kezelés egy részét én téríteném meg.Kérem a Doktor Úr válaszát amig lesz még erőm harcolni az életért. Harc az életért jelige.