Egyre keményebb vizsgaidőszakok: alkoholistává tesz az egyetemi stressz?

Sűrű gyomorfájdalmak, savtúltengés, gyomorfekélyt megelőző nyálkahártya-elváltozások, már kialakult ulcus, magasvérnyomás, időnkénti idegösszeomlás, sírógörcs jellemzi ezt a vizsgaidőszakot is, amely ráadásul rövidebb a megszokottnál – panaszkodnak a pécsi egyetemisták. És szerintük mire végre lediplomáznak, akkor sincs megnyugvás, mert az egyetem vége felé a többség azon görcsöl: vajon lesz-e állása?

Még cirka tíz napig tart ez a vizsgaidőszak, ennyit kell túlélnünk, ami megint nem egyszerű feladat. Van közöttünk olyan két szakos hallgató, aki november végén megkezdte a vizsgákra járást. Ilyenkor már képtelenek vagyunk elaludni nyugtató vagy altató nélkül, reggel viszont literszámra isszuk a kávét, meg szedjük az állítólagos élénkítő hatású „agytornaszereket" – áradnak a panaszok a diákokból.

Az egyik negyedéves medika elmondta, két éve pszichológus segítségére szorul, aki segít átvészelni ezeket az időszakokat. Neki az a legnagyobb problémája, hogy kiszolgáltatottnak, magányosnak érzi magát az egyetemi gépezetben. Egyre kevesebb az a tanár, akihez fenntartások nélkül be lehet kopogni, akihez bizalommal lehet fordulni. Amióta a lány pszichológushoz jár – ezt csak azért teheti, mert szülei fizetik a terápiás beszélgetéseket – azóta gyógyszert csak akkor szed a vizsgák előtt, ha már semmiképpen nem tud természetes úton elaludni.

A megkérdezettek elmondták még: a gyakori gyógyszerszedés főként a lányokra jellemző, a fiúk inkább a kocsmákban próbálják oldani szorongásaikat. Miután az ivás, illetve a lerészegedés meglehetősen gyakori, ezért többen az alkoholfüggőség határán hagyják el az egyetemi padokat. Az italozás mértékében egy korábbi felmérés szerint a joghallgatók vezetnek, de a sorból nem maradnak ki sem a leendő bölcsészek, sem pedig a medikusok. A különbség csak annyi, amíg a joghallgatók általában jó minőségű italtól rúgnak be, addig a náluk kedvezőtlenebb anyagi kondíciókkal rendelkező bölcsészek vigasztalója többnyire a silány, olcsó borból készült fröccs.

Az idei panaszok a tananyag megnövekedett mennyiségéről, a követelményszint folyamatos emelkedéséről szólnak. Ezt támasztja alá, hogy most először fordult elő: a pécsi orvosegyetemen tanuló külföldi diákok egy csoportja nem tudta családi körben tölteni az ünnepeket. Az egyik skandináv diák szerint, jó lett volna hazautazni, de a december végére torlódott beszámoltatások ezt nem tették lehetővé. Így aztán több mint negyvenen Pécsett maradtunk, s jobb híján közösen ünnepeltünk – mondta az egyik svéd hallgató.

Miközben a többség úgy érzi, hogy a magyar egyetemek lassan beteg embereket gyártó intézményekké válnak, irigykedve hallgatják azoknak a szerencsés társaiknak az élménybeszámolóit, akik ösztöndíjjal az unió valamelyik egyetemén töltenek el egy-egy szemesztert. Ezek a külföldről hazaérkező fiúk, lányok ugyanis kisimult arccal, jókedvűen számolnak be kinti tanulmányaikról. Nem szólnak stresszről, félelmekről, sem pszichés megterhelésről. Így aztán az itthoniak nem értik: miért is kell nekik idehaza elmebajosokká válniuk, ha ugyanezt több kilométerre a határainktól lehet másként, kissé lazábban csinálni?

A pécsi diákok szerint jó lenne az egyetemen belül létrehozni egy olyan pszichológusokból, esetleg védőnőkből álló segítő intézményt, amelynek tagjaihoz bármikor be lehetne kopogtatni, hiszen azt csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy fizessenek a pszichiáternek egy-egy óráért.

A fiatalok által elmondottakat egyébként a betegségstatisztikák egyértelműen igazolják, hiszen az orvosok szerint is egyre fiatalabb korban jelentkeznek olyan betegségek, tünet-csoportok, amelyek korábban inkább a középkorúakra voltak jellemzők. Így szív-és érrendszeri gondok, gyomorfekély már jelentkezik a 20-30 éves korosztálynál is, de nem ritkák a komolyabb bajok, mint például az agyvérzés.