Tíz év óta csak kis mértékben emelkedett azok száma, akiknek szervét a hazai transzplantációs szakma hasznosítani tudja.
A statisztikai adatok szerint Magyarországon 1997-ben 160-170 agyhalottból távolítottak el transzplantáció céljából különféle szerveket, de tavaly ez a szám 250-300-ra emelkedett. A tendencia ugyan némi növekedést mutat, a szakemberek szerint aztonban még mindig kevés ahhoz képest, amennyi potenciális donor valójában lehetne. Az egymillió lakosra jutó donorok számában jelenleg az európai középmezőnyben foglalunk helyet. Eddig csak agyhalott szerveit használták fel az orvosok, élődonoros beültetés csak néhány nappal ezelőtt, az akut májelégtelenségben szenvedő négy éves kislány esetében történt.
A donorok viszonylag kis száma több okkal magyarázható. Még mindig kevesen gondolják úgy, hogy saját, vagy hozzátartozóik halála után felajánlják átültetésre szerveit. Hazánkban a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint, ha valaki életében nem tesz tiltó nyilatkozatot szervei kivétele ellen, az irreverzibilis kómát követően nem szükséges a hozzátartozók belegyezését kérni. Azaz: a donációnak nincs törvényes akadálya. A gyakorlat mégis az, hogy az agyhalál beállta után, a potenciális donorok esetében szinte minden alkalommal kikérik a legközelebbi családtagok belegyezését a szükséges műtét elvégzéséhez.Ha a hozzátartozók a kérés ellenére határozottan visszautasítják a szervkivételt, döntésüket a szakma legtöbbször figyelembe is veszi.
A másik probléma inkább technikai jellegű. A hazai gyakorlat szerint a transzplantációra alkalmas agyhalott kiválasztása, illetve a szervátültetésre való előkészítés, az alkalmasnak ítélt donor lejelentési kötelezettsége az országban működő intenzív osztályokon dolgozó szakemberek feladata.( Az agyhalál tényét bizottság állapítja meg.) A háttérbeszélgetésekből azonban kiderül: ezek a részlegek a túlzott leterheltség és az intenzív terápiát végző orvosok hiánya miatt, nem minden esetben vállalják plusz feladatként a megterhelő, óriási felelősséggel járó procedurát.
Azért, hogy a hazai transzplantáció hatékonysága képes legyen megközelíteni az uniós országokét, 1992 decemberében közhasznú társaság formájában hozták létre a Hungarotransplant nevű központot. A szervezet megalakulására régóta várt a szakma, hiszen a szervátültetést végző sebészek véleménye szerint éppen ez a szervezet a záloga a hatékonyabb hazai szervdonációnak. A Hungarotransplant Kht. tevékenysége azonos szabályok alapján zajlik, mint az uniós országokban, működése pedig független a hazai transzplantációs központoktól.
A központ legfontosabb célja, hogy koordinációs munkájuk révén egyetlen potenciális donort se veszítsenek el. A centrum Budapesten működik, tevékenységét azonban kilenc régió szakemberei támogatják. Folyamatos kapcsolatban állnak minden olyan hazai klinikával, kórházzal, ahol intenzív osztály működik. A szakma úgy véli: a Hungarotransplant léte és működése jó esélye hazánknak ahhoz , hogy minél előbb csatlakozni tudjunk az említett szervezetnél jóval nagyobb apparátussal működő Eurotransplant nevű nemzetközi centrumhoz, melynek jelenleg öt állam a tagja. A Hungarotransplant működése óta a hazai veseátültetések száma több mint a duplájára nőtt.
Az országban négy orvosegyetemmel is rendelkező város klinikáján végeznek szervátültetéseket. A transzplantáció profilja azonban megoszlik a városok között, igy például máj és szívátültetésre ezidáig csak a fővárosban került sor. A donációs operációk területén Pécs is beírta nevét a legsikeresebb transzplantációs kilinkák sorába, hiszen a nemzetközi hírű sebész, Kalmár Nagy Károly és csapata végzett először Magyarországon hat éve pancreas (hasnyálmyirigy) transzplantációt, amelyet azóta több mint húsz sikeres műtét követett. A pécsi sebész viszont nehezményezi: bár évek óta felkészülten várják a máj,-és a tüdőátültetés lehetőségét, ezt a jogot azóta sem kapta meg a pécsi klinika.
A szervátültetések technikai kivitelezését külföldön tanulták meg a magyar orvosok. Amíg a fővárosi teamet a németországi Hamburg városában működő klinikán készítették fel például a májátültetésre , a pécsiek Angliában tanulták meg a hasnyálmirigy donáció fortélyait. A szervátültetések műtéti végrehajtása között óriási különbségek vannak. Érdekes például, hogy a 6-12 órát igénylő májátültetés jóval komplikáltabb sebészeti feladat, mint a szívtranszplantáció.
Az európai donáció motorját az a rendkívül intenzív és összehangolt szervezőtevékenységet folytató centrum segíti, amelynek központja Spanyolországban van. ( Spanyolország vezető szerepe az európai transzplantáció koordinálásában azért érdekes, mert mint ismert: mélyen hívő katolikus államról van szó.) A spanyolok hozták létre elsőként azt a mintaértékű modellt, amelyet ma már az unió számos országában próbálnak adaptálni. Rendszerük pontos megismerésére magyar szakemberek utaztak a helyszínre. Közülük többen el is végezték Barcelonában azokat a speciális tanfolyamokat, ameéyek szükségesek a jól működő spanyol transzplantációs rendszer elsajátításához. A spanyol donációs modellnek is az a legfontosabb célja, hogy egyetlen potenciális donor se „vesszen" el.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!