Európában a fénykorát éli, hazánkban még csak most ismerkedünk a speciális jelzéssel ellátott biohaltermékekkel.
A hazai biohal tenyésztést 2000-ben kezdte meg egy dunántúli társaság, azóta tizenöt tógazda foglalkozik ezzel az ágazattal. Egyesületükhöz időközben négy baranyai gazdálkodó is csatlakozott. Az egyik baranyai biohalgazdaság vezetője szerint a halak tenyésztése szigorú szabályok alapján történik. Így például az etetést kizárólag biotakarmányokkal végezhetik a gazdák, ezért nem fordulhat elő, hogy a biohal szervezetébe vegyszer- vagy például műtrágyamaradvány kerüljön. Ez azért fontos, mert a legutóbbi nemzetközi orvosbiológiai kutatások éppen azt mutatják, hogy a vízek általános szennyezettsége folyamatosan növekszik, így a tengerekből, óceánokból (természetes közegből) kifogott halak szervezetében fokozódó mennyiségű nehézfémtartalom, illetve az ember számára szintén mérgező hatású szennyeződések, kemikáliamaradványok mutathatók ki.
A hazánkban működő öko-tógazdaságokban nem csak a halak eledelét, de a víz minőségét is rendszeresen ellenőrzik, sőt az Aranyponty Halászati Rt. telephelyén olyan speciális öko-központot hoztak létre, ahol az önállóan működtetett biológiai, kémiai laboratóriumokban naponta vizsgálják az említett paramétereket.
Emellett az Rt. folyamatosan kutatja a különböző biotermelési módszereken kívül a biohalak hatását az emberi szervezetre. Ezért vették fel a kapcsolatot több neves egyetemmel, mint például a debrecenivel, a gödöllőivel és a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézettel.
A biotermékként történő forgalmazás során a HACCP követelményeinek megfelelően EU számot kapnak a feldolgozott termékek. Egy-egy műszak ideje alatt 200-600 kiló biohalat dolgoznak fel. Az öko-tógazdaságokban pontyfélék mellett növényevő (busa) és ragadozó (harcsa, csuka) fajokat is tenyésztenek.
A statisztikai adatok szerint a magyarok nem számítanak halevő nemzetnek. Hazánkban évente csupán 3,2 kilogramm az egy főre jutó halfogyasztás, holott minimum öt kiló lenne optimális az egészséges táplálkozáshoz. Az unióban viszont más a helyzet: tavaly például fejenként húsz kilogrammos fogyasztást regisztráltak. Hazánk tavalyi haltermelését 23 ezer tonnára becsülik, melyből a biohal alig néhány száz tonna. Ahogy általában a biotermékek, úgy az ökohalételek is drágábbak a hagyományosan árusított élelmiszereknél. A halak esetében az eltérés meghaladja a tízennyolc százalékot.
Szintén nemzetközi kutatások rögzítették, hogy azoknál a tenger-közeli nemzeteknél, ahol a halfogyasztás az étkezések meghatározója, jóval kevesebb a szív-és érrendszeri betegség, sőt vannak olyan népcsoportok ahol teljesen ismeretlen a szívinfarktus.