Szívátültetés Szegeden: jól van az anyuka

Kónya Mária - még védőmaszkra szorul

A rendszeres gyógyszerezés legyengítette szervezetét, a készítmények megviselték gyomrát, s a tavaly májusi operáció óta tizenhárom kilót fogyott, a kétgyermekes szegedi Kónya Mária mégis elégedett: a féléves felülvizsgálat ugyanis azt állapította meg, hogy a szívtranszplantációval összefüggésben semmilyen számottevő szövődmény nem lépett fel, s szöveteredményei a kilökődés veszélyét sem jelezték.

A Délmagyarország című helyi napilap napokban megjelent riportjából az is kiderül: az asszony élettársával esküvőre készül. A pár a nagyszülőkhöz költözött, egyelőre ők segítenek a gyerekek ellátásában, mert a megoperált anya varratai és gyengesége miatt még nem képes egyedül ellátni gyerekeit. Kónya Mária telefonon már beszélt annak a motorbalesetben elhunyt fiatal lánynak a szüleivel, akinek a szíve immáron nyolc hónapja a szervezetében dobog. Az asszony elmondta: megbeszélték, egyszer személyesen is találkozni fognak.

Amint arról a Weborvoson beszámoltunk, a harmincas éveiben járó nőnél terhessége következtében alakult ki kardiomiopátia. A szívizom megbetegedése folytán fellépő keringési elégtelenség miatt a kismama császármetszéssel hozta világra második gyermekét, azonban ezt követően állapota az intenzív gyógyszeres kezelés ellenére folyamatosan romlott. Stabilizálása érdekében egy intraaortikus ballonpumpát ültettek be szervezetébe, hogy a mechanikus keringés-támogató rendszerrel növeljék szíve teljesítményét – ezzel párhuzamosan az asszony felkerült a szívátültetésre várók listájára. Ekkor történt egy végzetes baleset egy másik nővel az ország egy másik szegletében: a fiatalasszony meghalt, ám szíve alkalmas volt arra, hogy azzal valaki más életét megmentsék. A szívtranszplantációra várók listáján egyetlen ember szerepelt, akinek jó lett volna a szerv, ám végül kiderült: az illetőnek az elhunytnál jóval magasabb a testsúlya, ezért a szív nem bírta volna a terhelést.

Bogáts Gábor főorvos - Deli Mónika felvételei

Kónya Mária ekkor már nagyon rossz állapotban volt, ezért nem lehetett megkockáztatni szállítását. Az orvosok úgy döntöttek: Szegeden hajtják végre az operációt. A Semmelweis Egyetem orvosai – Szabolcs Zoltán szívsebész és Bobek Ilona aneszteziológus – a szegediek segítségére siettek: kivették és Szegedre szállították a szívet. Időközben a Tisza parti városban előkészítették a műtétet, amelyet még aznap este végre is hajtottak: éjfél előtt már a szegedi asszonyban dobogott az új szív. A Bogáts Gábor főorvos által vezetett háromórás műtét sikerült, az asszony másnap lekerült a lélegeztető gépről.

Ez volt az első olyan szívátültetés Magyarországon, amelyet nem a fővárosban hajtottak végre. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a közeljövőben Budapesten kívül is beindítanák a programozott szívtranszplantációt, annak ugyanis vidéken hiányoznak a feltételei. A fővárosban egyébként több mint egy évtizede végeznek szívátültetést, évente átlagosan tizet. Ez lakosságszámra vetítve kevesebb mint negyede az európai átlagnak, s körülbelül nyolcada annak, ahány szívátültetést a fejlettebb országokban végeznek.