Cikksorozat a kelet-közép-európai országok egészségügyi ellátórendszerének változásairól és kihívásairól. 9. rész.
A magyar egészségügy változásai nem térnek el gyökeresen attól a fejlődéstől, amelyet a visegrádi országokban tapasztalni, de itthon is fel kell készülni a koronavírus járvány utáni helyzetre: a nagyobb társadalmi figyelemre, az elhalasztott egészségügyi ellátások miatt várható többletterhelésre – mutat rá cikksorozatunk, amelyet Ujhelyi Krisztina a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában végzett egészségügyi menedzser jegyez.
A globális pandémia rávilágított arra, hogy az egészségipar szereplői által évek óta ismételt informatika orientált és digitalizációs fejlesztések, emberközpontúság és transzparencia életfontosságú, ha a pandémiához hasonló társadalmi szintű problémával kell szembenézni. Bár néhány évvel ezelőtt furcsának hangzott, ma már teljesen világos minden egészségügyben dolgozó számára, mit jelent, ha az embert helyezzük tevékenységünk középpontjába, ha jelentős erőforrásokat áldozunk folyamataink teljeskörű digitalizációjára, valamint transzparenciájuk megvalósítására, például úgy, ahogyan a pandémia idején az Országos Mentőszolgálat megvalósította az üzleti és mesterséges intelligencia rendszerek beépítését folyamataiba, gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, és rekordidő alatt fejlesztette ki a szükséges informatikai megoldásokat.
Cikksorozatomban a visegrádi országok helyzetét elemezve jutottam arra a megállapításra, hogy mind a négy ország még mindig, 17 évvel uniós csatlakozásunkat követően, egészségügyi fejlesztés – és nem elsősorban infrastrukturális fejlesztésre gondolok – tekintetében, jelentős mértékben el van maradva az európai átlagtól és a nyugat-európai országoktól, bár az egészségügy dinamikus fejlődése és az egészségügyi adatok látható javulása mind a négy országban jellemző. E területen, a helyzet javításában meghatározó szerep juthat Magyarországra, amennyiben él adottságaival és megfelelő kormányzati figyelem és ráfordítás irányul a fejlesztésekre.
Hosszú az út, míg bármelyik mutatószám tekintetében eljutunk az uniós átlag közelébe, de a siker nem csak forrásokon, hanem stratégián és szervezettségen, a meglévő források újragondolt elosztásán, valamint az új hazai és uniós források, optimális, érték alapú megoldásain múlik. Az elmúlt hónapok egyértelműen megmutatták, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni az egészségügyi adatok pontosságára, minőségére és felhasználhatóságára, hogy pontosan lássuk állampolgáraink egészségügyi állapotát, ugyanakkor meg kell teremteni a megfelelő, teljesítményhez és eredményhez kötött finanszírozás lehetőségeit, a technológiai értékelés módszertanát széles körben el kell terjeszteni, és megfelelő egészségügyi technológia befogadási és finanszírozási rendszert kell kialakítani – nemcsak a jelenleg és jövőben rendelkezésre álló egészségipari technológiai megoldásokra, hanem a digitális megoldásokra, egészségügyi informatikai rendszerekre vonatkozóan is.
Az világosan látszik, hogy a magyar egészségügy jelentős átalakulás alatt áll. Az állami rendszer átalakítása, a paraszolvencia kivezetésére vonatkozó kormányzati törekvés, az állami rendszerben ismét növekvő humán erőforrás hiány, valamint az átlagfinanszírozáson működő, tehát a teljesítményben nem motivált intézmények a következő hónapokban egyértelműen szűkítik az állami egészségügy rendelkezésre állását és optimális működését. A trendet ugyan ellentétes irányban befolyásolhatja az egészségügyi béremelési folyamat esetleg júliusra történő előrehozása, de a szellem már kiszabadult a palackból.
Mindeközben az elmúlt hónapokban a felmérések szerint a fogyasztói igény korábban sosem látott módon nőtt a magánegészségügyi ellátás iránt. A háztartások KSH tavalyi adatai szerint 800 milliárd forintra becsült egészségügyi kiadásainak dinamikus növekedése várható. Ez maga után vonja a magán egészségügyi ellátás intenzív fejlődését, bár ma a magyar magánegészségügy még nem képes teljes körű ellátást nyújtani az állami egészségügyet elkerülni szándékozó, illetve elkerülni kénytelen betegek számára.
Ezzel párhuzamosan pozitív kormányzati szándék észlelhető az egészségipar támogatása iránt: az elmúlt években az egészségipar szerepe egyre jelentősebbé válik a magyar gazdaságban. Matolcsy György jegybankelnök szakcikkében kiemelte: büszke arra, hogy jelentős egészségipari alapokat építettünk ki, elsősorban orvostudományi, gyógyszeripari, gyógynövényipari és bio-mezőgazdasági alapokon, amelyek alkalmasak egy 21. századi, fejlett egészségipar megteremtéséhez. Mind a humán egészségügyi, mind az állami egészségügyi területen a kormányzati szándék világosan tetten érhető e terület dinamikus fejlesztésére.
Cikksorozatom lezárásakor, június közepén egyet biztosan kijelenthetünk: a globális pandémia nem múlik el, jó ideig velünk tart még, életünk részévé válik. Ennek köszönhetően ráirányítja a figyelmet az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségére, minőségére és szervezettségére. Az elmúlt másfél év világjárvány következtében jelentős fókusz helyeződött az egészségügyi ellátásra, az egészségiparra, a gyógyszeriparra és az orvostechnikai iparra. A nemzetközi szereplők jelentős klinikai vizsgálati projekteket, valamint tréningprogramokat hoztak és hoznak a régióba és Magyarországra, ami egyszerre fokozza az innovációt és az egészségügyi környezet fejlődését, valamint motivációt nyújt a szakmai fejlődéshez a szakemberek számára.
A globális pandémia társadalmi következményei megkerülhetetlenné teszik az egészségügyre szánt erőforrások dinamikus növelését, elsődleges kormányzati érdekké válik a kézzelfogható és a digitális egészségügyi infrastruktúra tudatos és szervezett fejlesztése. Ezzel párhuzamosan az egészségügyi ellátórendszer belső működési hatékonysága is komoly fejlesztést igényel, amely maga után vonja a modern szervezési, diagnosztika és terápiás technológiák intenzív használatát. Az innovatív orvostechnológiák alkalmazása a modern ellátásban csökkentheti nemcsak az így megelőzött szövődmények, hanem pl. az utógondozás vagy gyógyszerezés költségeit is. Mindez a betegek hosszú távú állapotjavulását és gyorsabb felépülését eredményezheti.
A kilencrészes sorozat a V4-országokkal összefüggésben vizsgálta a globális, európai és magyar egészségügyi ellátórendszert. Az elemzésből kiderül: bár lehet, hogy sokan gondolják, a magyar egészségügy fejlődése egyedi, határainkon túl kitekintve nagyon hasonló visegrádi testvérországainkhoz. Bár vannak eltérések a regionális mintázattól, európai és globális összehasonlításban jól látható a különbség a V4-országok és az egyes országok adatai, eredményei – és talán lehetőségei – között. A globális orvostechnikai ipar a leggyorsabban növekvő ágazatok egyike, e tekintetben nagyon hasonlít az IT-szektor gyors fejlődési üteméhez. A kettő egyre szorosabban függ össze ma már egymással, hiszen a digitális megoldások és a telemedicina rendszerek a legmodernebb informatikai megoldásokat igénylik – nemcsak a globális egészségiparban, hanem a V4-országokban is egyre markánsabban megjelenő érték alapú egészségügyben.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!