Miben adjon tanácsot a patikus és miben ne?

– A gyógyszerészi gondozási program támogatandó, de az általános népegészségügyi megelőző programokat nem a gyógyszerészeken keresztül kell bonyolítani – foglal állást megkeresésünkre prof. dr. Hajnal Ferenc, a szakmai kollégium háziorvosi tagozatának elnöke. Amint kifejti, a gyógyszerészekre nem szabad háziorvosi, gyermekorvosi, védőnői szerepet testálni, másrészt a gyógyszerészi gondoskodásnak nem lehet szinonimája a „gyógyszertári szakasszisztensi gondoskodás”, azaz meglátása szerint csak diplomás gyógyszerészek lehetnek egy gondozási program lebonyolítói.

A megnövekedett várakozási időket, a zsúfolt rendeléseket és a vény nélkül kapható termékek hirdetésdömpingjét látva Hajnal Ferenc érthető törekvésnek nevezi az emberek részéről, ha úgy gondolják, hogy banális (vagy banálisnak gondolt) tüneteikkel kihagynak egy lépést, s az orvos helyett csak a gyógyszerésszel konzultálnak, viszont meglátása szerint a gyógyszerészi gondozás egyik legfontosabb pillérének annak kell lennie, hogy a pácienseket orvosi vizsgálatra ösztönözzék.
Gyógyszerváltás az orvos nélkül
– Nem tartom ideálisnak, hogy a szűrővizsgálatok helyszíne a patika legyen, viszont a semminél
ez is több, mert ott ráakadhatnak olyan páciensekre, akik maguk nem is tudják, hogy betegek, s évek-évtizedek óta elkerülik a háziorvosi rendelőt is, viszont a gyógyszertári szűrővizsgálat nyomán fény derülhet nagyon elhanyagolt magas vérnyomásra, vércukorszintre, így megelőzhető, hogy a beteg csak akkor kerüljön orvoshoz, amikor rosszulléte miatt a mentő behozza – foglal állást dr. Kasza Mária szegedi
háziorvos. Azonban rögtön hozzáteszi: a gyógyszerészi gondozás semmiképpen nem egyenértékű az orvosi gondozással, a patikákban csak olyan ellenőrzéseknek lehet helye, amelyeket a beteg odahaza saját maga is el tudna végezni. Kasza Mária megjegyzi, hogy sok kritika éri a patikáknak többletbevételt hozó különféle termékek árusítását is, viszont erről azt tartja: a legkisebb rossz, ha ezeket a termékeket a gyógyszertárakban árusítják, ahol szakmaiság is áll a kereskedelem mögött.
– Kétségtelen, hogy a páciensek sok esetben csak a gyógyszerésszel találkoznak, amikor úgy gondolják, hogy orvosi vizsgálat nélkül is orvosolható a problémájuk. A banális betegségeknél a patikusi gyógyszeradás elfogadható, viszont az nem, amikor krónikus betegeknek a gyógyszerész megváltoztatja a gyógyszerét, számomra ismeretlen generikumra vált, így a következő találkozásig nekem gyakorlatilag fogalmam sincs arról, hogy a betegem hosszú évek óta kezelt bajára aktuálisan milyen gyógyszert szed. S ezzel olykor ő maga sincs tisztában, mert a készítmény akár hónapról hónapra változhat. Előfordul ugyan, hogy gyógyszerváltás-javaslat esetén a gyógyszerész felhív és konzultálunk, ám ez rendkívül ritka, s csak egy-két patikában szoktak erre időt szánni – számol be tapasztalatairól a szegedi háziorvos.
Terápiás következmény
A főváros X. kerületében praktizáló dr. Fenyőváry Éva becslése szerint pácienseinek 70 százaléka a rendelővel egy épületben lévő gyógyszertárba jár, amelynek vezetőjével szinte napi munkakapcsolatban van. Úgy véli, hogy a betegeknek minden olyan szakmai kapcsolat fontos, amely nyomán hiteles információt kaphatnak a gyógyszerekről, mellékhatásokról, kölcsönhatásokról, helyettesíthetőségről, s ebben leginkább a gyógyszerészek naprakészek. Amint fogalmaz, egy új generikumról vagy a kiszerelések változásáról nemritkán önmaga is a patikától kér felvilágosítást. A háziorvos szerint ugyanakkor népegészségügyi programokat nem lehet a gyógyszertárakra alapozni, ha szűréseket szerveznek a patikák, azt minden esetben a háziorvosi praxisokkal együttműködésben kellene tenniük, hiszen a méréseknek csak akkor van értelmük, ha azoknak van terápiás következményük.
– Az orvos és a gyógyszerész közül az orvos a stabilabb oldal, aki ismeri, nyomon követi, szervezi a páciensei betegútját, ezért a patikák nem alkalmasak a praxisok tehermentesítésére. Egy betegségről a páciensnek az orvosától kell személyre szóló felvilágosítást kapnia, s fontos, hogy ezt a territóriumot a gyógyszerészek tiszteletben tartsák – foglal állást Fenyőváry Éva. A háziorvos ugyanakkor azt is rögtön hozzáteszi: amíg a betegekhez az orvos, a gyógyszerekhez a gyógyszerész áll közelebb, így a páciensről a rendelőben, a készítményekről a patikában van bővebb információ, ezt az adottságot pedig korrekt együttműködés keretében ki lehet és kell aknázni. A háziorvos a gyógyszerészektől azt várja el, hogy a konkrét betegségekről való felvilágosításba csak minimális szinten folyjanak bele, viszont a kiváltott gyógyszerről, annak hatásmechanizmusáról, várható mellékhatásairól adják meg a szükséges felvilágosítást a pácienseknek, s figyeljenek oda a kiadott gyógyszerek lehetséges keresztreakcióira is.
Önkorlátozásra van szükség
– Egy orvosnál főbenjáró bűn, ha nem vizsgálja meg a betegét, ennek akár büntetőjogi vonzata is lehet. Egy gyógyszertárban viszont a tára két oldalán álló ember beszélgetése alapján ajánlanak terápiát, ráadásul a szóbeli esetleírás is korlátozott, mert a patikus a többi vásárló előtt nem is teheti fel azokat az esetleg kényes kérdéseket, amelyeket a felelős döntéshez fel kellene tennie – hoz ellenérveket a gyógyszerészek egyre szélesebb jogosítványai ellen dr. Kollár László csobánkai házi gyermekorvos, aki nem ért egyet azzal sem, hogy a páciensek különféle diagnosztikai értékeit a gyógyszertárakban kellene ellenőrizni.
– Ha egy háziorvos nem figyel oda a páciensei vérnyomására, vércukrára, koleszterinjére, akkor mire figyel oda? A praxisok számára nem az ad tehermentesítést, ha az orvosi feladatok egy részét a gyógyszerészekre testálják, hanem ha a praxis tud például még egy asszisztenst alkalmazni, aki ellátja ezeket a feladatokat. Ráadásul azt sem gondolom, hogy a patikai szolgáltatásra rá lehetne terhelni többlet egészségügyi szolgáltatásokat, hiszen a gyógyszertári szolgáltatások is egyre szűkülnek, a patikák az alapfeladatoknak is egyre nehezebben tesznek eleget.
– Nagyon jó tapasztalataim is vannak felelősségteljes gyógyszerész kollégákkal, akikkel rendszeresen egyeztetünk, s akiknek a konzultációjára én is építhetek. A gyógyszertárakban is általában nagyon segítőkészek a páciensekkel, viszont vannak patikák, ahol sajnos olyan tanácsokat is adnak, ami nem tudományosan megalapozott tényekre épül, hanem például a szakasszisztens személyes véleményére – osztja meg tapasztalatait a csobánkai gyermekorvos, aki úgy véli: sokszor túl bátran tesznek javaslatot a patikákban. – A gyógyszertárban elhangzó szóbeli információ elszáll, a termékajánlat nincs úgy dokumentálva, mint egy orvosnál a vényírás, így a felelősség sem kérhető olyan mértékben számon – folytatja a gyermekorvos, aki elfogadhatatlannak tartja azt a szerinte egyre erősebben érvényesülő, s immáron döntéshozói szintről is támogatott tendenciát, hogy akár gyógyszertári asszisztensek bíráljanak felül és véleményezzenek orvos által indikált terápiákat. Ezt a gyakorlatot rendszerszintű aknamezőnek tekinti, ahogyan azt is ellenzi, hogy a patikusok immáron egy évre visszamenőleg áttekinthetik a hozzájuk betérő beteg gyógyszerfogyasztási szokásait.
– A gyógyszerész vagy a szakasszisztense lehetséges, hogy egyszer látja a beteget, s akkor utoljára. A gyógyszertári vezetők felelőssége, hogy az adott patikában felkészítsék a dolgozókat, gondot fordítsanak a szakmai és kommunikációs képzésükre, a betegekkel és az orvosokkal való kapcsolatokban irány- és határvonalat szabjanak, majd azt be is tartassák. A gyógyszerészi gondozás nem megfelelően értelmezve és gyakorolva könnyen erodálhatja az orvos-beteg viszonyt, s elbizonytalaníthatja a reklámok és az internet révén egyébként is számos impulzussal bombázott betegeket vagy családtagjaikat. Fontos, hogy ezt átlássák és megértsék a gyógyszerészek, s ennek tudatában éljenek a jogszabályok által számukra megnyitott lehetőségekkel – fejezi be Kollár László.