Fejlődik a szívgyógyászat hazánkban

- Az utóbbi 5-8 évben szakmánk bizonyos területein olyan mértékű technikai fejlesztés történt és annyiban változott a diagnosztikai rendszerek szerepe, hogy ezeket a speciális területeket még a legjobb kardiológusok is nehezen tudják nyomon követni, - mondta el lapunk kérdésére Prof. Dr. Préda István egyetemi tanár, az MTA doktora, az Állami Egészségügyi Központ Kardiológiai Osztályának munkatársa a Balatonfüreden megrendezett Magyar Kardiológus Társaság Kongresszusán, a szívgyógyászatban jelenlévő technika fejlődését és ennek széles körű ismertetését emelve ki az eseménynek közül.

- Ha jól tudom, egyebek között ilyenek a képalkotó eljárások, az MR, a CT, és bizonyos szempontból a szívizom szcintigráfiás módszerek fejlődése…
- A különböző ritmuszavarok gyógyításában a leglátványosabb az elektorfiziológia, a szíven belüli elektorfiziológiai térképezés fejlődése és annak gyakorlati alkalmazása. Sajnálatos, hogy e rendszerek borzasztó drágák, s ezért közülük többet nem, vagy csak részben használhatjuk Magyarországon. Ugyanakkor szerencsére néhány fiatal kolléga elsősorban Nyugat-Európában ösztöndíjjal tevékenykedik, új módszereket sajátíthat el és ezek tudományos feldolgozásában, illetve publikálásában is helyt áll és egyben tapasztalatokat szerez. Az is örömteli, ha ösztöndíjukat meghosszabbíthatják, és a legkorszerűbb technikák alkalmazását alaposan megtanulhatják.

- Kérem, az Ön által emlegetett ifjú tehetségek közül legalább egyet nevesítsen is!
- Az elektorfiziológia témakörében két kiemelkedő magyar fiatal Amszterdamban dolgozik. Egyikük Dr. Szili Török Tamás, az Országos Kardiológiai Intézet munkatársaként került ki 3 esztendeje Hollandiába, most már az elektorfiziológiai laborban a vezető helyettesi posztot tölti be. A másik Dr. Szili Török Tamással együtt dolgozó Dr. Bauerfeind Tamás az Állami Egészségügyi Központ Kardiológiai osztályának ifjú munkatársa, aki jelenleg a szívelektro-fiziológia egyik reményteli új ágán, az elektromos térképezés mágneses navigációjának módszerén dolgozik és a témában már több, nemzetközileg is jegyzett lapban jelent meg publikációja.

A mágneses navigációs rendszerrel szinte tökéletesen megoldották a szív belsejében a katéterrel bevezetett térképező elektródák mozgatását, s aminek köszönhetően új fejezett nyithat például az életveszélyes kamrai ritmuszavarok ablációs elektromos kezelésében. Egyetlen sikeres beavatkozással akár örökre meggyógyítható az addig életveszélyben lévő beteg. Reméljük, hogy a fiatal kutatók hazatérte után az új módszerek hazai művelésére is meg lesz a lehetőségük.

 
- Ezekkel a technikákkal dolgoznak már valahol Magyarországon?
- Az elektorfiziológia térképezést és az ablációt például a Semmelweis Egyetem, a Debreceni Orvosegyetem és a Szegedi Orvosegyetem Kardiológiai Tanszékén sikerrel alkalmazzák. Több kiváló magyar elektro-fiziológus dolgozik ezen a területen, egyebek között a Semmelweis egyetemen Dr. Gellér László, vagy Debrecenben Dr. Csanádi Zoltán. Mindemellett tudni való, hogy a technika egy-két évente ugrásszerű fejlődésen megy keresztül.

- A nálunk is létező legmodernebb berendezésekkel milyen beavatkozások végezhetőek?
- Ilyen az intrakardiális térképezés kézzel vezérelt technikája. Ebben a kamrai ritmuszavar gyógyítása megfelelő kezelés mellett mintegy 50-60 százalékos, jobb esetben 70 százalékos eredménnyel történik. Ugyanakkor a mágneses-navigációs, térképezés mellett a kamrai ritmuszavarok gyógyításának valószínűsége akár 85 százalékos, vagy annál is jelentősebb, az már-már a tökéleteset sugallja. Tehát a szívgyógyászatban az aritmiák nem gyógyszeres, katéterterápiás kezelése egy rendkívül gyorsan fejlődő tudományos fejezet. Ugyanilyen előrelépés a kardiológiában a mágneses magrezonancia módszerének diagnosztikai alkalmazása is.

- Mi tudható a mágneses magrezonanciáról?
- Az, hogy ez a készülék semmiféle sugárterheléssel nem járó rezgésformával működik, tehát korlátlanul alkalmazható, nem úgy, mint a röntgen, vagy a CT, hiszen e két utóbbi egyidejűleg bizonyos röntgen sugárterhelést is jelent. A mágneses magrezonanciás vizsgálat (MRI) magyarországi applikációjában elsősorban a pécsi és a budapesti orvosegyetem Kardiológiai Tanszékének laborja jár élen. Az elsőben Prof. Dr. Simor Tamás, a másodiknál Dr. Vágó Hajnalka (Semmelweis Egyetem, Budapest) a vezető vizsgáló. Mindketten igen jelentős eredményeket produkáltak. Az említett technika nem a ritmuszavarok, vagy a koronáira betegség, hanem a szívizom betegségek diagnosztikájában úttörő jelentőségű. A módszerrel különböző gyulladásos szívbetegségek egymástól történő elkülönítése, vagy a szívizomban korábban lezajlott infarktusos gócok pontos lokalizációja lehetséges. Az MRI másik fontos területe a ritka, más módszerekkel nem igazolható szívizombetegségek kimutatása.

- És ha felismerik, és lokalizálni tudják a gócot, akkor azzal mit tudnak kezdeni vele?
- Több szívizom betegségben a kezelési módszerek ma már adottak. Gondoljunk csak az utóbbi időkben a fiatal sportolók hirtelen szívhalál szindrómájáról tudósító hírekre. Ezen ifjak közül többen fel nem ismert gyulladásos szívbetegségben szenvedtek, márpedig, ha megfelelő helyen és időben ezzel az MRI készülékkel prevenciós ellenőrzésben részesülnek, akkor kiderül a gyulladásos szívbetegségük, és talán ma is életben lennének. Mindenesetre a betegségre legalább gyanakodni kellett volna, de ehhez megfelelően képzett orvosok és technika szükséges.

- Az idei balatonfüredi kardiológiai kongresszus mennyivel tud többet, mást, mint a korábbi hasonló események?
- Magam majdnem 40 éve veszek részt hasonló rendezvényen, 1971 volt az első szereplésem éve. Ennek megfelelően látom a folyamatos fejlődést, sőt a változás dinamikáját is. 1970-90 között a kardiológiában elsősorban a tradicionális orvoslás, az EKG-n alapuló diagnosztika játszotta a vezető szerepet. 1990-2000 között az érdeklődés homlokterében a szívizom infarktus, illetve a heveny koronáira-szindrómák kezelése, a katéter diagnosztikai és a katéter terápiás kezelések kérdései voltak leginkább hangsúlyozva. Csakhogy az ezekkel kapcsolatos technikai fejlesztések a 2000-es évek elejére teljesen, vagy csaknem befejeződtek, pontosabban a folyamatos fejlődés ezen a területen sem ért véget, de napjainkra elsősorban a képalkotó diagnosztika, és ezen belül az intrakardiális térképezési módszerek, illetve CT és MRI vizsgálattal a szívizom betegségek, a szív koronária rendszerének térképezése hozott az utóbbi 10 esztendőben robbanásszerű fejlődést.

- A kongresszus résztvevői az újdonságokkal ugyan megismerkedhetnek – és ez egyáltalán nem kevés –, de számukra, mikor válik alkalmazhatóvá a gyakorlatban az új technika?
- A rendezvény a folyamatos továbbképzés és kreditpont szerzés egyik állomása, fontos terrénuma, ahol annak is nagy jelentősége van, hogy minden résztvevő koncentráltan megválaszthatja az őt legjobban érdeklő témákat, meghallgathatja, részben írásos anyagban megkaphatja. És akkor még nem említettem a személyes találkozásokat, kérdésfelvetéseket és egyeztetéseket, a folyosói beszélgetéseket, ezek mind-mind mély nyomokat hagynak az emberekben, amiket azután a mindennapi taposómalomban hasznosítani tudnak majd a munkahelyeiken.

 
- Professzor úr, a kardiológia területén mi a jövő útja?
- Mindenekelőtt a prevenció. A megelőzés életmódbeli-, fizikai aktivitással, gyógyszeres úton megszerezhető. És az is fontos, hogy egyre jobban visszaszorulnak a korábbi sebészi beavatkozások területei, helyettük a diagnosztikai katéter terápiák törnek előre. Megszűnik a korábbi gyakorlat, miszerint ha bekerült a kardiológiai osztályra a páciens, mi orvosok legalább 6-8 műtéti heget láttunk rajta. Ma már a legtöbb betegen semmilyen behatolási heg nincs, maximum egy, a szívműtéte nyomán.

A medicina változásának köszönhető, hogy egyre kevesebb a béna, sánta ember, hiszen a betegek egy részének stroke-ját megelőzi az orvostudomány, a sánták egy részét pedig, meggyógyítják a sebészek, a csípő-térd protézisek beépítése a reumatológiai kezelések stb. Tehát, sokkal egészségesebb embereket lehet látni, mint 40-50 évvel ezelőtt, s szerencsére ez óriási különbség a korábbiakhoz képest!

1993-2007 között Magyarországon a születéskor várható életkor a nők, illetve a férfiak körében csaknem 5 évvel – fél évtizeddel – növekedett. Számítások szerint ennek csaknem 50 százaléka a kardiológia fejlődésének – részben a preventív kardiológia, részben a kardiológia betegségek gyógyítása – köszönhető, s amit konkrét számítások bizonyítanak is. És az eredményekből az sem von le sokat, hogy sajnos az Európai Unión belül még mindig a hátsó mezőnyben kullogunk, hiszen a folyamat gyorsasága és térnyerése a születéskor várható élettartam javulásában már tapasztalható: a nők esetében évi 3, a férfiaknál 4 hónap, s ennek a növekedési üteme az uniós átlagnál nagyobb.

A felzárkózást tehát megkezdtük, nyomában a születéskor várható élettartam a nők esetében 72,3 év, a férfiaknál 69 esztendő lett, ami ugyan kevés, de mindenképpen előrelépés.