A magánellátás éves piaci részesedése már 500-600 Mrd forint

Nehezen hihető, de az egyik nagy magánklinika vezetője úgy véli, nem jó a mostanában tapasztalható, kontroll nélküli működés. Dr. Papik Kornél szerint azért hiányzik az ellenőrzés, mert így nem tudják hitelesen bizonyítani: a legtöbb magánszolgáltatóra nem igaz az a vád, miszerint a profit reményében felesleges vizsgálatokat írnak elő a betegeknek, kimazsolázzák a könnyebb, olcsóbb ellátásokat, a bonyolultabb, drágább terápiákat az államira hagyják. A Dr. Rose Magánkórház ügyvezetője mindezt azon a hétfői szakmai rendezvényen mondta el, amely az „Állami vagy/és magánellátás?” címet viselte, és amelyet, a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány szervezett.

Ha valaki beteg lesz, ma már nehéz kikerülni a kérdést, hogy mikor nagyobb a gyógyulás esélye, ha a köz-, vagy a magánellátást választja. Persze a kérdés eldöntésében a pénztárca is határt szabhat, de ha a páciens megengedheti magának a privát ellátást, akkor sem könnyű megtalálni a választ. Hiszen mindkét egészségügyi szolgáltatásnak vannak előnyei és hátrányai. A szervező alapítvány megálmodója, dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki Kórház főigazgatója meghívott vendégeivel ezeket a pro és kontra érveket igyekezett összegezni, amelyek alapján egy beteg könnyebben döntésre juthat a fenti kérdésben.

A főigazgató szerint az állami ellátás főbb előnyei, hogy minden szakma elérhető, hogy „ingyen” van, hogy elvileg mindenki számára elérhető. Hátrány, hogy nincs szabad orvosválasztás, nem ismertek az ellátás adatai, és bár összehasonlításban a magyar közellátáshoz még mindig könnyebb hozzáférni, mint sok nyugati országban, ez a hozzáférés csökken.

A magánellátás előnye például, hogy könnyen elérhetőek az ellátások, bár egyes szakmálnál már itt is vannak várólisták. Szintén pozitívum, hogy választható az orvos, szép a környezet, akadálytalan az innovációk megjelenése. Hátrány viszont, hogy nincs jelen minden szakma, nincs intenzív osztály, emiatt a bonyolult, szövődményes eseteket továbbküldik az állami ellátásba. Ráadásul az egészségügynek ebben a szegmensében is csak részben, vagy egyáltalán nem ismertek az ellátás adatai.

Ficzere Andrea szerint a közellátásnak is hasznos a magánellátás működése, mivel a privát szolgáltatók egyre nagyobb terhet vesznek le az állami válláról. Így a közellátásban nagyobb energiát tudnak fordítani azokra a szakmákra, amelyek csak itt érhetők el. Abban is segíti a közt, a magán, hogy pályán tartja az egészségügyben dolgozókat, hiszen a privátok nélkül, lehet, sok szakdolgozó, kilépve az állami ellátásból már hivatást változtatott volna.

Persze a magánellátás nem mindig okoz felhőtlen örömöt az államinak. A paraszolvencia kivezetése, a jogviszony törvény bevezetése miatt elindult a szakember-elvándorlás a privátok felé, és hiányszakmák alakultak ki. Nehéz helyzetbe kerültek többek között az állami nőgyógyászatok, bőrgyógyászatok, ortopédiák.

A főigazgató szerint szigorú, de betartható szabályozásra lenne szükség, amely egy közös szakmai felügyelettel meghatározná a két ellátási forma egymást kiegészítő együttműködését. Fontos lenne a magánbiztosítások elterjedése is, amely nemcsak a privátszolgáltatóknál segítené a betegek ellátását, hanem az államiak VIP részlegén is. Ficzere Andrea úgy vélte, szabad orvosválasztásra nemcsak a magánellátásban, hanem az államiban is szükség lenne.

S ha már mindenképp dönteni kellene a két egészségügyi rendszer között, a főigazgató elárulta: szerinte a legnagyobb biztonságban a beteg egy olyan állami ellátóban lenne, ami jól felszerelt, ahol nincs hiány szakemberekben, tapasztalt orvosokban, szakdolgozókban.

A szakmai rendezvényen meghívott szakemberek, sőt egy sokat tapasztalt beteg is elmondhatta gondolatait a magán és az állami ellátás pozitívumairól, illetve visszásságairól. A külföldi egészségügyi magán/privát ellátást is megjáró páciens személyes tapasztalatai szerint a legnagyobb különbség az itthoni és külhoni szolgáltatások között az volt, hogy Németországban vagy Ausztriában egy olajozottan működő „gépezetbe” került. Ezekben a rendszerekben bár nem volt semmilyen emberi kötődés orvos és beteg között, tökéletesen „megoldották a problémáját”.

Itthon viszont mindig magára hagyottnak, elveszettnek érezte magát az ellátórendszerben. S ha voltak kötödések, akkor is azt élte meg: ha nem küzd magáért, vagy beteg szeretteiért, nem történik semmi. Minden egyes lépésért, diagnózisért, a diagnózis értelmezéséért, a terápia felállításáért keményen meg kellett dolgozni. Függetlenül attól, hogy ez magán vagy állami ellátóban történt.

A meghívott szakemberek között több olyan is akadt, akinek nagy tapasztalatai vannak mind a magán, mind a közellátásban. Prof. Dr. Hangody László ortopéd-traumatológus sebész például egyszerre gyógyítja a betegeket mind a két szektorban. Szerinte már az államiban sem lehet elérni minden szolgáltatást, többek között azért nem, mert már régóta nem emelték egyes betegségterápiák finanszírozását, így az új eljárások nem kerülnek be a rendszerbe, nincs, aki kifizesse azokat. 

Úgy vélte, tud harmonikusan, egymást kiegészítve működni a magán és állami ellátás. Látott már ilyet külföldön, ahol egy tökéletesen felszerelt, kiváló infrastruktúrán, pontosan meghatározott keretek között megosztoztak a különféle biztosítással rendelkező betegek. Nálunk is jó megoldás lehetne, ha az alapbiztosításon kívül, aki teheti, kiegészítő biztosítást kötne. Ez feljogosítaná, hogy olyan ellátást, például jobb protézist kapjon, ami nincs az alapcsomagban, vagy akár arra is, hogy előrébb kerüljön a várólistán. Ez a lehetőség emelné az állami ellátás színvonalát, de a többi betegnek is hasznos lehetne, hiszen a kiegészítő biztosítással előre kerülő páciens megüresedett helyére ők is előrébb léphetnének.

A professzor szerint nemcsak kiegészítő biztosításra, hanem minőségbiztosításra is nagyon szükség lenne. Ebben az esetben ugyanis az egészségügy szereplői nem mutogatnának egymásra, együtt kellene működniük.

Az egészségügyi szektoron belül a közellátás piaci részesedése csaknem 4000 milliárd forint, míg a magánellátásé 500-600 milliárd – hangzott el még a rendezvény elején. Hangody László erre utalva megjegyezte: korábban olyan kis százalékot képviselt a magánellátás, hogy a döntéshozóknak nem kellett ezzel a területtel komolyabban foglalkozni. Most azonban már akkorára nőtt, hogy kikerülhetetlen. Előbb-utóbb új szabályozás kell, amiben talán ezek a biztosítékok, biztosítások is szerepelni fognak.

A Dr. Rose Magánkórház ügyvezetője fontosnak tartja az állami ellátást, nem versenyezni, együttműködni szeretne. Kikerülve a buktatókat. Náluk például olyan szerkezetű a munkatársak fizetése, amely zömében nem a teljesítményt honorálja. Ezt épp azért vezették be, hogy a klinika orvosai a nagyobb teljesítmény, így a nagyobb jövedelem reményében ne küldözgessék a pácienseket felesleges vizsgálatokra. Úgy vélte, segítené az átlátható működést a pontos szabályozás, a központi ellenőrzés is. Papik Kornél szerint ugyanis lehet az állami és a magánellátást együtt, a betegek érdekeit előtérbe helyezve tisztességesen csinálni.