Az orvos felírja, a beteg nem szedi

A krónikus betegek mindössze 40 százaléka szedi megfelelően a gyógyszereit, többségük idő előtt abbahagyja a gyógyszeres terápiát. A jelenség világszerte és több betegség kapcsán ismert: a WHO 2003-ban egy összefoglaló anyaggal hívta fel a figyelmet, amelyre sorra reagálnak mind a tudományos élet, mind az egészségügyi ellátórendszer különböző képviselői.

A területtel számos hazai kutató is foglalkozik, s ezek a vizsgálatok nagyobb visszhangra számíthatnak az új gyógyszertámogatási rendszer bevezetésével. Ebben ugyanis szerepel egy olyan elem, amely szerint a gyártót érdekeltté kívánják tenni a beteg-együttműködésben: ha a gyártó nem tudja igazolni a gyógyszer eredményességét, nem kapja meg az állami támogatást.

A sztatinok szedése esetében hasonló betegegyüttműködési hajlandóságról számolt be egy szakmai konferencián dr. Csóka Ildikó, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerfelügyeleti Intézetének intézetvezető egyetemi docense. A hazai felmérésbe bevont betegek kevesebb, mint fele (47 százalék) szedi rendszeresen, kihagyás nélkül a sztatin hatóanyag-tartalmú gyógyszerét.

Az első kiváltás elmaradását a mellékhatásoktól való félelem és az alternatív terápiákba vetett hit kapcsán meghozott egyéni döntés okozza leggyakrabban. A kezelést pedig azért szakítják meg a betegek, mert javulnak leleteredményeik, vagy mellékhatásokat tapasztalnak. A vizsgálatból arra is fény derült, hogy számos esetben a betegek nem kaptak megfelelő tájékoztatást az egészségügyi szakembertől (orvos)

Így például a betegeknek alig több mint harmada kapta meg azt a fontos információt, hogy a sztatin hatóanyag-tartalmú gyógyszert egész életük során szedniük kell, a betegek fele nem kapott tájékoztatást a mellékhatásokról. A betegek meggyőződése, hogy koleszterinszintjük normalizálódása után elég lesz a diétát betartani. Mindez rombolja a betegegyüttműködést (complience), a terápia eredményességét.

A felmérés szerint azok a páciensek szedik rendszeresen a koleszterinszint-csökkentőjüket, akik bíznak a konvencionális orvoslásban, megbíznak a háziorvosukban és elégedettek a munkájával; akik foglalkoznak az egészségükkel, odafigyelnek a megelőzésre és családjuk van.

A szegedi egyetem oktatója szerint az orvos és a beteg között zajló személyközi kommunikáció minősége egyik döntő tényezője a terápia sikerességének. "El kell fogadnunk, hogy a paternalista szemléletű orvoslást a betegközpontú terápia váltja fel, a beteget be kell vonni a döntésbe" - fogalmazott.

Csóka Ildikó szerint további hazai felmérések szükségesek a magyar populáció viselkedését befolyásoló tényezők feltérképezésére, különösen a tünetmentes, úgynevezett „gyilkos" kórok esetében.