Az orvos, aki Magyarországra hozta a Nobel-dijasokat

Oktat és kutat, tudományos eredményeket ültet át az orvosi gyakorlatba, Nobel-díjas tudósokat kapcsol össze hazai diákokkal, néptáncol, és ha focistaként nem is lépett pályára, játékvezetőként a legjobb angol játékosokkal is találkozhatott. Nem mellesleg van öt gyereke. Dr. Hegyi Péterrel beszélgetett a házipatika.com, aki az időmenedzsmentet is mesteri szintre fejlesztette.

Láttam az időmenedzsmentről szóló előadását, így nem lepődtem meg azon, amikor azt mondta: hívjam reggel hat óra tízkor, mert akkor hat óra ötvenig tudunk beszélgetni, és ha kell, majd folytatjuk.

Igen, épp most indul a futás, úgyhogy kezdhetjük is. Az időbeosztási módszeremet – aminek az is része, hogy a napjaimat száz egységre bontom – csak pár éve dolgoztam ki, de táblázatokat és időrendeket már nagyjából tíz éve vezetek. Komolyabban 2015-ben kezdtem el ezzel foglalkozni, amikor átmentem a pécsi egyetemre, és bővültek a feladataim. A helyzet ekkor kezdett el tarthatatlanná válni, mert Szegeden is maradt egy kisebb kutatócsoportom, és folytattam ott a Nobel-programként ismertté vált, ma is ottani központtal működő Nemzeti Tudósképző Akadémiát.

Megoldást az hozott, hogy nagyon sok emberrel beszéltem, beleértve diákokat is, majd a sok jó gondolatot beletettem egy rendszerbe. A Semmelweis Egyetemre 2021-ben jöttem, onnantól aztán végképp szükség volt minden percre. Most Budapesten heti négy napot töltök, egyet Pécsett, és kettőt Szegeden. A naptáram fejlesztése folyamatos, de vannak benne állandó elemek. Például tíz éve futok minden nap, de sosem önmagában. Most az interjúnkkal kötöm össze, de van, hogy online meetingen veszek részt vagy zenét hallgatok. Gyakori, hogy közben oktatási hanganyagokkal fejlesztem magam vagy a családtagjaimmal beszélgetek. Bár megjegyzem, hogy jelenleg az anyukám az egyetlen, aki nem veszi zokon, ha hét óra előtt hívom.

A Semmelweis Egyetemen a Transzlációs Medicina Intézetet vezeti. Sokan nem tudják, mi fán terem ez a fogalom.

A tudományos eredmények mindennapi hasznosítását értjük alatta. Azért fontos, mert jelenleg az orvoslás legnagyobb nehézségét az adja, hogy sokkal több tudományos eredmény van, mint amit használunk a mindennapi gyakorlatban. Ha ma leállítanánk minden kutatást ezen a területen, de megnéznénk és alkalmaznánk minden eredményt, amit az emberiség eddig fölhalmozott, akkor rengeteg életet menthetnénk meg. Magyarországon például a koronavírus-járvány előtt 120-130 ezer ember halt meg évente, de ha használnánk minden elérhető tudományos ismeretet, akkor ebből 60 ezret kivédhetnénk. Európa sem áll sokkal jobban, főleg ha a hetvenöt év alattiakra összpontosítunk. Ott a számítások azt mutatják, hogy az éves szinten 1,7 millió halálesetből 1,2 millió megelőzhető lenne.

De akkor miért nem hasznosítják az eredményeket?

Mert iszonyatos dömping van belőlük, nem lehet őket követni. Míg az ’50-es években a PubMeden (ez az adatbázis az egészségügyet érintő tudományos közleményeket gyűjti össze – a szerk.) nagyságrendileg ötvenezer közlemény jelent meg évente, addig ma körülbelül kétmillió. Rengeteg kutató dolgozik és fedez fel új dolgokat, de azokat jellemzően csak „berakja a könyvtárba”. Nincs meg az a tudás, ami ahhoz kellene, hogy kitaláljuk, mit kell onnan kihozni, és azt miképp lehet hasznosítani. Erre való a transzlációs medicina, amit mi nem csak orvosoknak, hanem gyógyszerészeknek, dietetikusoknak és gyógytornászoknak is oktatunk. Ezt a „learning by doing” módszerével tesszük, ami azt jelenti, hogy a hallgatókat nem iskolapadba ültetjük, hanem azt mondjuk: kutassanak, majd az alapján sajátítsák el a transzlációs medicinát. Ezt a PhD képzésbe már beemeltük, így amikor a hallgatók a doktori fokozat megszerzése után visszamennek dolgozni, más szemléletű orvosként kezdenek el gyógyítani. Már tudják, hogy a tudományos eredményeket hogyan kell keresni, feldolgozni és alkalmazni.

Önt tartják a terület hazai meghonosítójának.

Nem csak magamhoz kötném ezt, sok helyen foglalkoznak ezzel itthon is. Ott van például Szegeden a Bőrgyógyászati Klinika, amit Kemény Lajos professzor vezet, vagy a Vécsei László által irányított neurológiai klinika, ahol szintén látni e tudományág egyes elemeit. De mondhatnám a pécsi egyetemet is, ahol az idegsebészet ment előre hasonló gondolkodás mentén Dóczi Tamás vezetése alatt. Sok egyéb példa is van, hozzám kötni inkább ennek az intézményesített oktatási rendszerét lehet, újnak az számít. Évente száz olyan hallgatót tudunk képezni, aki ért ehhez. Ilyen rendszer ebben a formában sem itthon nem működött, sem máshol. Legalábbis én sehol sem találkoztam vele, és újdonságnak tartották azok a Nobel-díjas kutatók is, akikkel eddig beszéltem róla.

További részletek a cikkben.