El lehet menni: gazdasági csoda helyett végső leépülés?

Egy-egy idegen nyelvű képzésben részt vevő külföldi orvostanhallgató évente több mint négymillió forintot költ el Magyarországon egy pécsi felmérés szerint, míg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem által készített szakértői anyag úgy számol, hogy minden egyes, az idegen nyelvű orvosképzésbe fektetett forint négy-öt év alatt megtérül. Az illetékesek szerint a külföldi hallgatók létszáma és így a belőlük befolyó pénz a többszörösére lenne növelhető kormányzati beavatkozással, ám ha nem lépünk gyorsan, a helyzeti előnyünk elveszik - írta a hvg.hu.

Több gazdagabb ország az elmúlt években lényegében Közép-Kelet Európába „szervezte ki" orvosai képzését, mint például Norvégia, ahonnan állami ösztöndíjjal érkeznek Magyarországra és a környékbeli országokba a hallgatók, máshonnan pedig egyénileg, ugyanis még önköltségesen is jobban megéri nekik itt elvégezni tanulmányaikat. Az egyik fő „vásárlónak" számító Németország és Skandinávia mellett rengetegen távolabbról jönnek: az elmúlt években igencsak megnőtt az Izraelből érkezők aránya, az irániak körében régóta kedvelt célpont Magyarország, sokan pedig Japánból jönnek el idáig megszerezni az orvosdiplomát.

Jelen pillanatban a négy magyar orvosképző helyen több mint hatezer külföldi diák vesz részt általános orvosi, fogorvosi, vagy gyógyszerészképzésben, magyar viszonylatban igen borsos, nyugati szemmel nézve viszont olcsónak mondható tandíjért: a német nyelvű általános orvosi programban egy év 12 800 euróba (jelenlegi árfolyamon mintegy 3,75 millió forint) kerül, míg az önköltséges magyar hallgatók évente 1,9 milliót, körülbelül az orvosi képzés árát hagyják ott az egyetemeken.

Az egyes magyar orvosképző helyekre háromszoros-négyszeres a túljelentkezés a külföldi hallgatók részéről és a felvettek számát jelen pillanatban elsősorban a kapacitás hiánya határozza meg: sem képzett oktatókból, sem oktatási létesítményekből nincs elég ahhoz, hogy tovább növeljék a külföldi hallgatók számát, pedig ez jellemzően olyan bevételi forrás lehetne, ami igencsak jól jönne a forráshiányos egészségügynek és egyre inkább kivéreztetett felsőoktatásnak.

A jelenlegi viszonyok között azonban még az idegen nyelvű orvosképzés szinten tartása is komoly, mondhatni lehetetlen erőfeszítést kíván meg az egyes intézményektől. A magyar orvosképzés két okból (viszonylagos olcsósága, és ehhez képest magas színvonala miatt) versenyképes, utóbbit azonban egyre nehezebb fenntartani az orvoselvándorlás miatt, amely immár nem csupán a frissen végzetteket és a fiatal szakorvosokat érinti, hanem az oktatói gárdába is begyűrűzik: a húszas, harmincas korosztály után megindult a negyvenesek elvándorlása is, akik Csernoch László megfogalmazása szerint az oktatói-gyógyítói munka oroszlánrészét végzik.