Rosszabb a magyar egészségügy teljesítménye, mint lehetne

Jobbat érdemelnénk, többre vagyunk képesek: sokkal rosszabb a magyar egészségügy teljesítménye, mint amit az ország gazdasági, kulturális fejlettsége lehetővé tenne - írja a magyarnarancs.hu.

Semmelweis-napon szomorú hír, hogy az elkerülhető halálozás európai 33,1 százalékos mértékéhez képest Magyarországon ez az adat 41 százalék. Az európai országok sorában az utolsó harmadban kullogunk. Elkerülhető halálozáson azokat a haláleseteket értjük, melyek meghatározott életkorokban, időben történő, megfelelő orvosi/népegészségügyi beavatkozások alkalmazásával és igénybevételével alapvetően elkerülhetők. Ez a mutató nemcsak az egészségügyi ellátás, hanem az adott ország egészségpolitikájának minőségét, teljesítményét is jelzi.

Tartalmazza tehát az egészségneveléstől az egészséges életmódon, megelőzésen át a szűrések, a diagnózis felállítása, a kezelés, a gondozás teljes spektrumát, elérhetőségét (térben, időben és lakossági költségvonzat szintjén is), minőségét, biztonságát, hatékonyságát, egyenletességét.

Az orvostudomány, az orvostechnológia ugrásszerű fejlődése, az új, drága diagnosztikus és terápiás eljárások lehetősége, a várható élettartam növekedése a világon mindenütt nagy kihívások elé állítja az egészségügyet, újratervezést igényel az egészségpolitikától. Fokozottan érvényes ez Magyarországra, ahol a rendszerváltás új, eddig ismeretlen helyzetet teremtett, ennek ellenére nem történt meg a tudatos, tervezett rendszerátalakítás.

Sajnos az egészségügy nem kapott prioritást a kormányzati célok között, így érdemi átalakítás helyett sodródást tapasztalunk. Kapkodó, tűzoltás jellegű intézkedések, az uniós forrásokból jó, de rövid távú, félbehagyott vagy időben el sem kezdett, a források kimerülésével abbamaradó egészségügyi projektek sorát látjuk.

Erős centralizáció irányába terelték a rendszert, a független szakmai szervezetek eddigi sorsa elgondolkodtató: megszüntették azokat az önálló – a politikától és a helyi viszonyoktól független – szakhatóságokat, amelyek a közegészségügyi, járványügyi biztonságért feleltek és hatékony felügyeletet, ellenőrzést biztosítottak. Ezekkel az intézkedésekkel fokozatosan, lépésről lépésre szorították ki a szakmát az irányításból, ellenőrzésből. Beolvasztották a minisztériumba az önálló, hatósági jogkörökkel is rendelkező országos betegjogi szervezetet is.

A cikk szerzője gyakorló orvosként a napi orvosi gyakorlatban jól látható legsúlyosabb, a biztonságos betegellátást veszélyeztető kritikus pontokat emeli ki. Ezek:

az átlátható betegutak hiánya,

az alap- és járóbeteg-ellátás elégtelensége,

a sürgősségi ellátás túlterheltsége, szakemberhiánya,

a várólisták egyenetlensége,

a kórházi struktúra széttagoltsága,

a köz- és magánellátás viszonyának rendezetlensége.

Az egész rendszerben hiányzik

a korrekt szakmai szabályozás,

a szakmai protokollok, minimumfeltételek aktualizálása, betartatása,

az egységes szakmai ellenőrzés,

a minőségi indikátorok követése, nyilvánosságra hozatala.

További részletek a weboldalon.