Az asztmás gyerek is tornázhat

Bár a mai terápiás lehetőségek mellett az asztmás gyermekek sportolhatnak, és kell is hogy mozogjanak, mégis gyakori eset az öltözőben kuporgó asztmás kisgyermek, aki kimarad a tornaórák és a mozgás közös élményéből - többnyire indokolatlanul. E felesleges kirekesztettségen szeretne segíteni az egyik, az asztma terápiájában érintett gyógyszergyár, amikor meghirdeti társadalmi programját.

Ennek jegyében elsőként 200 általános- és középiskolai testnevelő tanárt kérdeztek meg arról, hogy mennyit tudnak az asztmás gyermekek fizikai terhelhetőségéről, mozgásoktatásukról, betegségükről.

(Tekintetbe véve, hogy az asztma előfordulási gyakorisága fokozatosan nő, és ez a növekedés sokkal kifejezettebb az iskolás korosztályú gyermekek között, így a probléma közel sem egyedi - szinte biztosak lehetünk abban, hogy Magyarország valamennyi testnevelő tanára találkozott már asztmás gyermekkel az óráján.)

A kutatásból kiderült, hogy a testnevelő pedagógusok jól informáltak az asztmával kapcsolatban, viszont bizonytalanság mutatkozik abban, hogy mennyire terhelhetőek a tornaórákon az asztmás tanulók. Szinte mind a kétszáz tanár úgy vélekedett, hogy az asztmás gyermekek is sportolhatnak, de nem volt egyöntetű számukra, hogy milyen gyakorlatokat is végezhetnek asztmás tanulók a testnevelés órákon.

Az asztmás tanulók felmentését a tornaóra alól szinte egyáltalán nem támogatták a megkérdezettek, majdnem 60 százalékuk szerint ugyanazt a terhelést kell kapniuk, mint társaiknak, de 35-40 százaléka a megkérdezett tanároknak úgy gondolta, hogy mindenképpen más feladatokat kell végezniük.

Schulek Dávid a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium testnevelő tanára a következőket tette hozzá: „ A hangsúly nem annyira a feladatokon, mint inkább a mikéntjén van. Van, aki terhelés hatására lesz rosszul, van aki allergén anyagok hatására, van aki mindkettőre. Mindkét esetben különböző terhelést kell biztosítanunk. Aki terhelés hatására lesz beteg, annak először is a terhelések fokozatosságára kell ügyelni. Allergiás alapú asztmások esetén ügyelnünk kell a környezetre (poros udvar, nyirkos tornaterem, évszak, használt szerek stb.), illetve az ott eltöltött sportolás mennyiségére, és a mozgások típusára, de a gyakorlatokban nekik sem kell feltétlenül eltérniük az egészséges gyerekekétől. Fontos viszont felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a rendszeres testmozgással a helyzet javítható, a mozgáshoz szokott szervezet kevésbé ingerelhető, tehát kevésbé lesz érzékeny a tanuló."

A tanárok szívesen fogadnának további ismereteket
A középiskolai testnevelők nagyobb része (58 százalék) tanulmányai során már szerzett ismereteket az asztmáról, viszont az általános iskolai testnevelők többsége (56 százalék) egyáltalán nem kapott külön oktatást az említett betegséggel kapcsolatban. Így nem meglepő, ha 87 százalékuk, szívesen fogadna új ismereteket az asztmás gyermekek sport-nevelésével kapcsolatban.

A betegség felismerése nagyban a tanuló és a szülő bejelentésén múlik, kevésbé a konkrét tünetek észlelésén - derül ki a felmérésből. A betegség tényét az általános iskolai testnevelő tanárok hozzávetőleg 70 százaléka a szülőtől tudja meg, ugyanakkor a középiskolai tanárok háromnegyede viszont magától a tanulótól és csak negyedük a szülőtől vagy orvosi igazolás alapján szerez tudomást arról, hogy asztmás a tanuló.

A felmérés eredményéből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy olyan módszertani ajánlás megfogalmazására van szükség, amely minden testnevelő tanár számára egyértelmű útmutatást ad az asztmás nebulók testnevelés órán történő aktív részvételére.