Fogszabályozás: nem a látszat kedvéért

Széles körben elterjedt tévhit a fogszabályozást kozmetológiának tekinteni. A fogtorlódások, a fogak közötti rések, valamint az állcsontok egymáshoz képest rendellenes helyzete valóban megzavarják az arc egészének a harmóniáját, pontosabban annak esztétikáját. A kozmetika voltaképp szépítőszerekkel végzett eljárás, amely megdőlt fogak helyzetén vagy hibás állcsontpozíciókon nem tud változtatni.

Másképp az esztétika semmiképp nem kozmetika, annál több és bonyolultabb dolog. Az archarmónia az esztétikus fogsorokkal fiziognómiai funkciót tölt be, amely nemcsak az egyén pszichéjére van hatással, hanem embertársaiéra is – mondta el a Weborvosnak Dr. Dima Magdolna, fogászati prevenciós mb. osztályvezető főorvos.
A fogszabályozás javallatára azonban orvosi indokok alapján kerül sor. Az állcsont-ortopédia beavatkozásokat medicinális aspektusok indokolják. A fogszabályozó kezelés végeredménye szinte kivétel nélkül a páciens számára járulékos esztétikai javulást is eredményez. Ezen sajátosságok miatt hajlamosak számosan a fogszabályozást kozmetológiává degradálni.

A fogszabályozás mindenekelőtt megelőzés. Csak a szabályos fogsor – a rések, torlódott, megdőlt, kiálló és ferde fogak nélküli fogsor - teszi lehetővé a fogak könnyű tisztulását és az egyszerű szájhigiénét. A rendezetlen fogazatban a lepedék megtapadása fokozott, így a normális rágás hiányában a fogak ún. öntisztuló képessége szenved súlyos zavart, ami a fogszuvasodás és a fogágybetegségek kialakulása szempontjából úgyszólván elháríthatatlan kockázati tényező.

Rendellenes fogsor – szájon kívüli következmények
Kizárólag az egymáshoz képest megfelelően álló fogak és az így korrekt módon záródó fogsor teszi lehetővé az egyes fogak túlterhelődésének elkerülését, a fájdalmas állkapocs-ízületi problémák megjelenését. A harapási komfort hiányára bizonyítottan visszavezethető a fejfájások számottevő része. A kielégítetlen metsző és őrlőmozgások atípusos nyelési és tápfelvételi kényszert és szokásokat alakítanak ki. A rágási zavarok közismerten az emésztőrendszeri és az általános tápláltsági -ezáltal egészségi - állapotra is kihatással lehetnek. A rágószerv kóros állapota többnyire a hangképzés zavarával jár, valamint a beszédkészség rendellenességeit is okozhatja. A fogazati esztétika hiánya pedig bizonyítottan a társadalmi beilleszkedés és a szociális kommunikáció pszichés zavaraival jár.

A fogszabályozó kezelés célja a fogazat zavartalan funkciójú összerendezése és az ezáltal esztétikussá váló rágószerv élethossziglani megtartása. Ezen állapot eléréséért a kezelést vállaló páciens individuálisan, családja és környezete áttételesen „nagyra becsült rágószerve értékét", annak ápolására és megtartására (tudományosan bizonyítottan) az átlagot magasan meghaladó figyelmet szentel. A fogszabályozó kezelés után a páciens tudatában a saját fog birtoklása felértékelődik. A fogpótlásokkal szemben averzió alakul ki bennünk, ellentétben azoknak a „kultúrájával", akik a „sebaj, majd megcsináltatom a rossz fogaimat" alapon felmentik magukat a fogazatukkal törődés alól.

Szájhigiénés öntudat - generációkon át
A viszonylag hosszú fogszabályzó kezelések miatti szájhigiénés öntudat tartós és erősebb, mint ami pl. szájhigiénés hirdetésekkel, havi kampányokkal és divatos lakossági projektekkel elérhető. Végezetül a legérdekesebb, hogy az ép és egészséges fogazat iránti igényt a fogszabályozó kezelésen átesett gyermekek felnőttkorukban utódaikra áttestálják, ezért a fogszabályozásra fordított erőfeszítések hatása generációkon keresztül követhető. Meglepő módon ez a hatás-úgy tűnik- nincs kapcsolatban a kezelt csoport szociális helyzetével.

Kevesebb szuvasodás, egyre több fogazati rendellenesség
Szakmai körökben régebb óta tudott, hogy a fogszuvasodás elterjedésének szerencsésen csökkenő trendjét –gyermekkorban - felváltani látszanak a rágószervi rendellenességek. Sajnálatos, hogy a csökkenő születésszám ellenére a harapási és állcsont-rendellenességek száma és súlyossága egyre fokozódó tendenciát mutat.

A fogszuvasodás visszaszorítására koncentráló megelőző tevékenység eredményei felfedték, hogy a fogazati rendellenességek a leggyakrabban előforduló gyermekkori problémák a szájüregben mind tej-, mind vegyes, mind maradó fogazatban. A szuvasodás létrejöttével ellentétben ezek a kórokot tekintve nem külső eredetű, hanem bonyolult, soktényezősen meghatározott, belső - genetikai, hormonális, funkcionális, alkati stb.- okokkal definiálható rendellenességek. Az érintett nem hibáztatható, hogy nem használt fogkefét, fogpasztát, és nem „ápolta" fogait.

Ezek az elváltozások orvosi beavatkozás nélkül többnyire nem kompenzálhatók, súlyos megjelenési formájuk feltartóztathatatlan. Minden beavatkozás, amely egy rágószervi rendellenesség (szaknyelven: dysgnathia) kifejlődését megakadályozza, tehát prevenció. Tudnunk kell, hogy a dysgnathiák olyan kóros állapotok, amelyek tartós fennállása számos és súlyos következményes megbetegedést von maga után. A rágószervi rendellenességek rendezésének már vázolt elsődleges jelentősége egyben a következmények elhárítását is jelenti. Érdemes tehát gyermekeink fogszabályozásáért a generációkra kiható anyagi áldozatot is vállalnunk.