Kilencven év után is véd az ellenanyag

Az eddig feljegyzett legpusztítóbb, 1918-as influenza világjárvány túlélőinek antitestjei még mindig védelmet nyújtanak a halálos vírus ellen - közölték amerikai kutatók a Nature című tudományos folyóiratban.

A spanyolnáthának is nevezett influenza világjárvány 32 túlélője ma 91 illetve 101 éves kor között van. Immunrendszerüket virológus és immunológus szakértők vizsgálták. Úgy vélik, eredményeik segítenek legyőzni a világjárványt kiváltó vírustörzseket, melyek gyorsabban terjednek el, mintsem vakcina készülhetne az általuk okozott fertőzés megelőzésére.

"Nagyon meglepő volt, hogy ennyi idő elteltével is megtaláltuk vérükben a sejteket" - mondta James Crowe, a Tennesseeben található Vanderbuilt Egyetem munkatársa. A túlélőkben talált antitestek a kísérleti egereknek is védelmet nyújtottak az 1918-as vírustörzs ellen. Ez az influenzavírus az első világháború végén 50 és 100 millió közti áldozatot szedett világszerte.

"Az általunk elkülönített antitestek igen különlegesek. Nagyon szorosan kapaszkodnak bele a vírusba és szinte soha nem pottyannak le. Ez teszi lehetővé, hogy az 1918-as vírust extrém hatékonysággal pusztítsák el, amihez kis mennyiségű antitest is elegendő" - tette hozzá Crowe.

Christopher Basler és kollégái a New York-i Mount Sinai orvosegyetemen a túlélők vizsgálatakor megállapították, hogy immunrendszerük B-sejtjei nagymértékben ráhangolódtak a spanyolnátha vírustörzsére. Az ember szervezete két rendszer segítségével veszi fel a harcot a betolakodó baktériumokkal és vírusokkal. Az egyik rendszer az úgynevezett T-sejteket használja, a másik a B-sejteket. Ezek a limfociták a csontvelőben őssejtként keletkeznek. Gyerekkorban egy részük a csecsemőmirigybe vándorol, ahol T-sejtekké fejlődnek. Másik részük a csontvelőben marad, ott érik B-sejtté.

Terrence Tumpey, az Egyesült Államok járványügyi központjának (Centers for Disease Control and Prevention) munkatársa csoportjával pár éve közreműködött a spanyolnátha vírusának felélesztésében. A világjárvány áldozatainak holttestéből nyert vírussal egereket fertőztek meg. A kísérleti állatok egy része kapott az idős túlélőktől származó antitestekből, a másik csoport nem. Azok az egerek, melyek nem kaptak ellenanyagot, elpusztultak, míg az első csoport életben maradt. A kutatók most azt tanulmányozzák, hogyan működnek ezek az antitestek, hogy más vírusokhoz is ellenanyagot tudjanak termeltetni.

Az 1918-as spanyolnátha vírusa H1N1 törzs, eredetileg madárinfluenza vírus volt. "A tanulmány azt bizonyítja, hogy az ember hosszan tartó védettséget építhet ki a madárinfluenzával szemben" - véli Crowe. A túlélők gyerekként győzték le a fertőzést. A szakemberek szerint az első influenza, mellyel életünkben találkozunk, váltja ki a legerősebb immunválaszt.

A H5N1 madárinfluenza vírustörzs 2003-as felbukkanása óta közvetlen érintkezéssel 385 embert fertőzött meg, akik közül 243 meghalt. A virológusok attól tartanak, hogy miként 1918-ban a H1N1 tette, a H5N1 is olyan formává mutálódik, mely könnyen terjed már át emberre, és világjárványt indít el. Senki nem tudja, vajon azok a vakcinák, melyeket a H5N1 madárinfluenza vírus mai formája ellen kidolgoztak, mennyire lesznek hatásosak egy mutáns, humán influenza vírustörzs ellen. Crowe szerint a spanyolnátha túlélőitől származó ellenanyag átmeneti kezelést tehet lehetővé, amíg a megfelelő vakcinát előállítják.