Nutrigenomika: A táplálkozástudomány új útjai

Ma még távolinak tűnik az az idő, amikor majd egészségügyi rutinvizsgálatnak számít vérképünk és a genetikai-profilunk összevetése, de ha mindez valóra válik, az egyben új alapját képezheti a gyógyításnak, s ezen belül a táplálkozási terápiáknak is. Genetikai örökségünk születésünkkor már adott, és az abban kódolt információk jelentős része – mint pl. a szemünk vagy a hajunk színe – érvényre jut. Fontos azonban tudni, hogy számos betegséggel kapcsolatban genetikailag csak a hajlamunk meghatározott, és rajtunk is múlik, hogy kialakul-e kóros állapot.

Életmódunk, étrendünk révén nemcsak „hozzáigazodhatunk" a genetikailag megszabott szükségleteinkhez, hanem egyben hatással lehetünk génjeink működésére is. A genetikai jellemzők ismerete ezért nagy segítséget jelenthet az egyéni étrendek kidolgozása terén, és célzottabb betegség megelőzést tesz lehetővé.

A nutrigenomika egy olyan tudományág, amely azt vizsgálja, hogy a táplálék bioaktív összetevői hogyan befolyásolják a gének kifejeződését, működését. Ez lényegében nem más, mint a géntechnológiák alkalmazása a táplálkozás- és az élelmiszer-tudomány területén. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének hírlevele az ezzel kapcsolatos eredményeket foglalja össze.

Kódokba zárt információk, nyitott lehetőségek
Ma már számtalan betegség kialakulása kapcsán bizonyított a genetikai befolyás, de hogy ez milyen mértékű, az alapvetően függ az egyénenként eltérő genetikai fogékonyságtól. A betegségek megjelenése szempontjából fontos kiemelni, hogy sok esetben döntő a környezeti tényezők, köztük az életmód, a táplálkozás hatása. A 2-es típusú cukorbetegségre való hajlam pl. nagyon gyakori a Pima indiánok körében, viszont míg az arizonai rezervátumban élő Pima indiánok között a betegség előfordulása 50%-os, addig a Mexikóban élő, mezőgazdasággal foglalkozó Pima indiánok között alig ismert ez a betegség.

Genetikai sokszínűségünknek köszönhetően – még egy népcsoporton belül is – külső és belső adottságainkban mások vagyunk, így egyazon étrendre is különbözőképpen reagálhatunk. Ismert például, hogy az ételeinkkel elfogyasztott nátrium (a konyhasó egyik összetevője) a lakosság egy részénél emelheti a vérnyomást, míg másokra nincs ilyen hatással. Talán mindenkinek az ismeretségi körében akad olyan, aki akár naponta reggelizhet több tojásból rántottát úgy, hogy mindeközben a vérzsír szintje mégis megfelelő marad, míg más viszont a legszigorúbban betartott étrendi előírások ellenére is örökletesen magas koleszterinszinttel küzd. Ugyanígy génállományunktól függ – többek között – bizonyos élelmi rostok koleszterincsökkentő, valamint egyes növényi anyagok védő hatásának érvényesülése.

Az emberek nagy részére igaz azonban, hogy amennyiben az életmódjára figyel – nem dohányzik, rendszeresen mozog, az étkezései kis zsírtartalmúak –, elkerülheti a táplálkozásfüggő betegségek kialakulását, még ha genetikailag hajlamos is erre.

A gének, a táplálkozás, és az egészség kölcsönhatásainak vizsgálata bonyolult, és nem csupán a környezeti tényezők szerepe miatt, hanem mert gyakran nem egy, hanem több (pl. a szív-és érrendszer esetén minimum 20 000) gén is részt vesz a szabályozásban. Ha a kutatásoknak sorra sikerül felfedni az egyéni különbségek genetikai alapjait, akkor lehetővé válhat, hogy a táplálkozási ajánlásokat teljesen egyedivé alakítsuk a genetikailag meghatározott szükségletek függvényében. Így a lakosság egy részénél elkerülhetőek lesznek a sok energiát felemésztő „diétás zsákutcák", vagyis amikor bizonyos diétás megszorításokra valaki genetikai adottságainál fogva nem reagál.

Ideális esetben számos betegségre való hajlam – még a betegség kialakulása előtt – kimutatható lenne a génállományból a megfelelő gének azonosításával, s magas kockázat esetén így időben lépéseket lehetne tenni a megelőzés, a minél korábbi stádiumban való észlelés és kezelés terén.

Folytatás: Késlelthető-e az öregedés?