Az emelkedett szérum koleszterin, a magas vérnyomás, vagy a dohányzás – számos egyéb tényező mellett – az érelmeszesedés rizikó faktorai.
Táplálkozásunk során számos anyag kerül szervezetünkbe és így számos, különböző hatás éri az erek belső rétegét, - érvédő és ér károsító hatások. A diéta fontos szerepet játszik az érbetegségek kialakulásában!
Holland, francia, spanyol és olasz kutatók kimutatták, hogy az egészségesen táplálkozó, halat, csirkét, pulykát, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztó, azaz mediterrán diétán élő, és nem dohányzó, fizikai aktivitást is mutató igen idős emberek (70-90 évesek) összhalálozása csak 1/3-a volt az azonos korú, de e szabályokat be nem tartó társaiknak.
Görög kutatók, 22000 ember követéses vizsgálatával igazolták a korszerű, ún. mediterrán diéta és az összhalálozás fordított, inverz kapcsolatát!
Lyoni kutatások során 70 százalékkal kevesebb volt a recidiv infarktus és súlyos angina pectoris előfordulása a mediterran diétát betartó betegek csoportjában, a kontoll csoporthoz képest, átlag 27 hónapig tartó megfigyelés során.
Fenti eredmények a mediterrán diéta érvédő, antiatheroscleroticus hatékonyságát bizonyítják, melyet a gyulladásra utaló laboratóriumi markerek / CRP, IL-6, TNFα / csökkenő szintje is igazol. Ezzel szemben az egészségtelen táplálkozás / állati termékekben, telitett zsírokban gazdag, kevés zöldséget, kevés gyümölcsöt, sok cukrot tartalmazó étrend/ kifejezetten elősegíti az érbelhártyában zajló gyulladásos folyamatokat. A pro- és anti-inflammatorikus hatások eredője jelentősen befolyásolja a klinikai következményeket: diéta, érgyulladás és érbetegség egymást követő, egymást meghatározó események.
Érdekes módon a helytelen táplálkozás már rövidtávon is érezteti hatását. A nagy mennyiségű telitett zsírfogyasztás, vagy a nagy glukóz bevitel / együtt pedig különösképpen/ már közvetlenül a táplálkozás után kimutathatóan rontják az érbelhártya működését. Sőt, minél nagyobb a vér triglicerid /zsir/ tartalma étkezés után, annál rosszabbá válik az endothel müködése / annál több gyulladást serkentő anyagot termel/. Az ilyen étkezésekhez fogyasztott zöldség, majd gyümölcs viszont csökkentik, vagy kivédik előbbiek endothel károsító hatását!
Táplálkozásunk – egy kicsit – sorsunkat határozza meg! A „legveszélyesebb" a közvetlen táplálkozás utáni periódus /post prandialis periodus/, hiszen ekkor a legmagasabb a vér zsír- és cukor koncentrációja, ekkor romlik leginkább a gyulladást serkentő anyagok hatására az endothel működése. Naponta 3-szor, 5-ször tesszük ugyanezt, vagyis életünk jelentős szakasza postprandialis periódusokat jelent. Nem véletlenül mondják egyes kutatók – némi szarkazmussal-, hogy „táplálkozni életveszélyes".
Táplálkozni természetesen muszáj, táplálkozni élvezet, és az egészséges étrend is lehet igazi öröm!
Forrás: EHJ 2006.27.13-20.