• nátha
    • Kevés bosszantóbb dolog van a náthánál

      Kevés bosszantóbb dolog van a náthánál

    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Polgármesteri nyílt levél: mikor működhet az egynapos sebészet Újbudán?

      Polgármesteri nyílt levél: mikor működhet az egynapos sebészet Újbudán?

    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

Tovább él, akinek megemelkedik a vérnyomása terheléskor

Egészségmagazin Forrás: MTI-Panoráma

Minél jobban fölugrott a vizsgált személy vérnyomása a fizikai mozgásra, az életkilátások annál jobbnak bizonyultak.

Ha tudni akarjuk, hogy valakinek milyenek az életkilátásai, azt érdemes terheléses vizsgálatra küldeni a kardiológiára, mert ha a vérnyomása jelentősebben megemelkedik, várhatóan tovább él majd - mutatta ki egy tudományos vizsgálat.

A nagy tekintélyű szívgyógyászati szakfolyóirat, az American Journal of Cardiology közölte New Yorkban dolgozó kutatók tanulmányát, akik arra voltak kiváncsiak, hogy a járószalagon vagy kerékpár-ergométeren végzett terheléses próba során mindig észlelhető vérnyomás-emelkedés mennyire képes megjósolni a vizsgált személy túlélési esélyeit.

Manish Gupta, a Lenox Hill Hospital munkatársa vezette azt a kutatócsoportot, amelyik értékelte 6213, egymást követően végzett terheléses vizsgálat eredményeit. A vizsgálati alanyokat két csoportra osztották: az első csoportba kerültek azok, akiknek szisztolés vérnyomása a terhelés csúcsán nem emelkedett 44 higanymilliméterrel a kiindulási érték fölé, a másik csoport tagjainak vérnyomása ennél jobban megnőtt a fizikai terhelés végére.

Kiderült, hogy - több mint hat évig figyelve a terheléses vizsgálat alanyait - lényegesen többen haltak meg abból a csoportból, amelynek tagjai csak enyhébb vérnyomás-emelkedéssel reagáltak a fizikai terhelésre, mint azok közül, akiknek a vérnyomása 44 higanymilliméternél jobban megnőtt a terheléses próba során. A különbség egyértelmű: hat év alatt az első csoportban a halálozás 13,7 százalék volt, a nagy vérnyomás-emelkedéssel reagálók körében csak 8,2 százalék volt a halandóság.

A két csoport közötti különbség akkor is érvényesült, ha figyelembe vették az életkilátásokat befolyásoló egyéb tényezőket is, például az életkort, a terhelhetőség mértékét, a vérkeringési állapotot, az EKG-görbén lévő esetleges kóros jelenségeket, a magasvérnyomás-betegséget vagy bizonyos gyógyszerek hatását.

A meghökkentő jelenség ráadásul a vérnyomás-emelkedés mértékével arányos volt: minél jobban fölugrott a vizsgált személy vérnyomása a fizikai mozgásra - a csoport egynegyedében ez több volt, mint 76 higanymilliméter -, az életkilátások annál jobbnak bizonyultak.

Gupta és munkacsoportja hangsúlyozta, hogy ez a megfigyelés egyelőre csak férfiakra vonatkozik, mivel a hölgyek ilyen jellegű vizsgálatának eredményei ettől lényegesen különbözhetnek és ez további tanulmányokat igényel.