Az egészségügyi ellátórendszer legnagyobb hitelezője a gyógyszeripar, tönkretétele visszahat.
„A gyógyszeripart érintő változások hatása a hazai gyártókra" – címmel tartott előadást a Világgazdaság című napilap konferenciáján Bogsch Erik, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (Magyosz) elnöke. A szakember hangsúlyozta: óriási a hazai gyógyszergyártók nemzetgazdasági szerepe, hiszen például 2010-ben az ágazatban 13.468 embert foglalkoztattak. Közöttük több mint 5 ezer volt a felsőfokú végzettségű, s a gazdaság fejlődésének oly igen fontos K+F programban 2.145 szakember dolgozott. Az ágazat árbevétele tavaly 830 milliárd forint volt, ebből a belföldi forgalomban 177 milliárd, exportban 653 milliárd forint jött össze. Beruházásuk értéke 60 milliárd, a K+F fejlesztésüké 60,2 milliárd forint volt, adók és járulékok formájában 74,1 milliárd forintot fizettek be a Magyosz tagvállalatai.
A szakember hangoztatta, hogy a hazai gyógyszeripar a magyar ipar húzóágazata, a honi innováció legnagyobb finanszírozója, Magyarországon a gyógyszeripar versenyképessége áll legközelebb a nemzetközi élmezőnyhöz. Nemzetgazdasági érdek ezen képességeknek a megőrzése, valamint további erősítése - figyelmeztetett.
Bogsch Erik kitért a kormányzati célok, illetve a Széll Kálmán Tervben foglaltakra. Eszerint „Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik húzóerejeként kell meghatároznunk. Az egészségiparba történő befektetések innovációs potenciálja meghaladja más ágazatok innovációs képességét. Az egészségügyhöz köthető kutatásokban komoly hagyományokkal rendelkezünk, és jelenleg is nemzetközi hírű humánerőforrás áll rendelkezésünkre. Fontos, hogy az egészségügy finanszírozása a jelenleginél egyszerűbb, kiszámítható, évekre előre tervezhető legyen. Célunk, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár és a gyógyszergyártók között több évre szóló megállapodások jöjjenek létre, amelyek lehetővé teszik a betegterhek és a biztosítói kifizetések mérséklését."
A fentiek mellett az Új Széchenyi Tervben a következők olvashatók: „A gyógyszeripari cégek mindegyikére jellemző a különlegesen magas K+F költés, mivel csak így tudnak versenyképesek maradni a rendkívül kompetitív piacon. A hazai gyógyszeripar regionális szinten (Közép- és Kelet-Európa) jelenleg versenyképesnek mondható, de a jelenlegi viszonyok fennmaradása a versenyelőny csökkenéséhez, sőt elvesztéséhez vezethet. Kiemelendő továbbá, hogy ez a nagy hagyományokkal és lehetőségekkel rendelkező iparág potenciális húzóágazat lehet Magyarországon, ha a fejlődéséhez szükséges kedvező feltételek megvalósulnak. Mindezek alapján a kormányzat számára alapvető feladat, hogy amíg van ilyen stabil iparága, mely a gazdasági válságból történő kilábalás egyik húzóágazata lehet, óvja és védje azt, szemben az előző kormánnyal, amely gyengítette és rombolta a jogszabályi környezet folyamatos és átgondolatlan változtatásával, a pusztán rövid távú, kizárólag fiskális megfontolásokra alapozott, ad hoc rendeletek meghozatala révén. Válság időszakában kormányzati szinten átgondolt, az ipar képviselőivel egyeztetett jogszabály-változtatásokra van szükség, mely a teljes iparághoz való nemzetgazdasági hozzájárulásának egészét veszi figyelembe és ezt az óriási hozzáadott értéket állítja szembe az Egészségügyi Alap fiskális céljaival."
Az elnök hozzáfűzte: sajnos, a papíron rögzítettekkel a mindennapok gyakorlata nem azonos. Egyebek között azért nem, mert a gyártók 2006. január 1-e óta nem emelték a támogatott gyógyszereik árát, sőt a generikus készítmények gyártói a fixesítés hatására folyamatosan árat csökkentetnek. A hazai piacon olyan ellenséges jogszabályi környezetben kell működniük, ami példa nélküli a nemzetközi gyakorlatban. A Magyosz tagvállalatai szeretnék, hogy a támogatáspolitika olyan legyen, amely semleges költségvetési hatás mellett nem káros a hazai gyógyszeriparra.
További citátum a Semmelweis Tervből: „Az ágazattal kapcsolatos egyeztetések során folyamatosan tudatosítani szükséges, hogy az egészségipar GDP termelő potenciálja révén valójában nem pénzt visz, hanem pénzt hoz, így a hazai egészségügyben rejlő komparatív előnyök kihasználásával az egészségipar a nemzetgazdaság egyik húzóágazatává tehető. A gyógyszerpiac működését hosszú távon is kiszámíthatóvá kell tenni. Ez a jelenlegi szereplők részére is nagyon fontos, iparpolitikai szempontból azonban nélkülözhetetlen. A hazai gyógyszeripar kiemelt szerepe mellett külföldi szereplők részére is vonzóvá kell tenni Magyarországot, mint befektetési környezetet."
Ezzel ellentétben… A Széll Kálmán Tervben jó cél a hatékonyabb gyógyszer-finanszírozási rendszer kialakítása. De hiányos a piacismeret, az érdemi egyeztetés és párbeszéd a szereplőkkel.
A különböző tévhitek miatt – emelte ki Bogsch Erik – rossz az eszközrendszer meghatározása, aminek a hazai cégek ellehetetlenítése, a K+F beruházás visszafogása, az adó- és járulékcsökkenés, a foglalkoztatás csökkenése, a jelentős importkitettség, a betegteher emelkedése lesz a következménye.
Tudni kell, hogy tévhitekkel ellentétben a gyógyszertámogatást a betegek kapják és nem a gyártók, a gyógyszerfogyasztás szerkezetét és mennyiségét alapvetően a lakosság egészségi állapota, korösszetétele határozza meg. Mint ahogy az sem felejthető, hogy a gyógyszertámogatásra fordított keretösszegek több mint 5 éve változatlanok, ez önmagában sem indokolja a támogatási összeg csökkentését.
A mentálisan beteg társadalom gyógyszerkiadásainak forrásául a gyógyszerkassza GDP növekedésével arányos emelése, nem pedig a csökkentése indokolt - szögezte le Bogsch Erik.
További fontos tudnivaló, hogy az egészségügyi ellátórendszer legnagyobb hitelezője a gyógyszeripar, aminek tönkretétele visszahat az egészségügyre. A gyógyszerkasszából igen jelentős részt képviselnek a gyártói befizetések. A gyógyszer-támogatási rendszer átalakítása során megkerülhetetlen, hogy a betegek által fizetett térítési díjak ne emelkedjenek.
A tervezett forráskivonási elképzelést irreálisnak minősítette a Magyosz elnöke. Mint mondta, két év alatt 120 milliárd forint kivonása a gyógyszerkasszából nem elképzelhető, ez csaknem akkora összeg a támogatásban, mint egy év alatt a gyógyszerek normatív támogatása, másképpen: a hatóanyag fix támogatásba sorolt gyógyszerek éves OEP-támogatása.
A következőkben a Széll Kálmán Tervben szereplő problémákat sorolta Bogsch Erik. Például, hogy a gyógyszerpiaccal összefüggésben az iparpolitikai szempont egyáltalán nem jelenik meg a tervezetben. Mint kifejtette, a generikus gyártói kör további megszorítása nem lehetséges a gyógyszerhez való hozzáférés elvének sérülése nélkül. A tervezett intézkedések döntő hányada mégis a generikus termékkört érintik. A kasszában csupán mintegy 100 milliárd forintot kitevő gyógyszerkör már nem tud jelentős megtakarítás forrásául szolgálni. Jelezte: a K+F leírhatóság kérdése (forrás) továbbra sem megoldott, holott a hazai cégek valós hazai kutatás+fejlesztést folytatnak.
Az elnök abbéli reményének adott hangot, hogy nem cél a hazai gyógyszeripar ellehetetlenítése. És a tények, amit nem vesznek figyelembe – hangsúlyozta –, hogy tovább nem tartható a fiskális elv. Az egyre zsugorodó hatóanyag fix gyógyszerkör (30 %) nem képes finanszírozni a kasszatúlköltést.
A gyógyszeripar 2003 óta folyamatosan finanszírozza a betegellátást. Nem tartható a jövőben az az elv, hogy a gyógyszerkassza növekedését a gyártókra hárítsák át.
Milyen hatásai lesznek a hazai gyártókra a Széll Kálmán Tervben foglaltak? - tette fel a kérdést. A válasz, hogy drámai jövőkép: nem lesz új termék, nem lesz K+F, beruházás, innováció, nem lesz gyártás, csökken az iparágban a foglalkoztatás, csökkennek az adó- és a járulékbefizetések, romlik a betegellátás, s végül a hazai gyártók a magyar piacról kiszorulnak.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!