Utópia vagy egy nagy egészségügyi dobás a Duna bal partjára tervezett magánkórház? Zöldi Péter jegyzete.
Nincs olyan nap, hogy tárgyalásaimon, baráti beszélgetéseimen véletlenül ne kerülne szóba a Duna Medical Center története. „Elmentem mellette a múlt héten és még mindig csak a váza áll." „Nincs az az isten, hogy ez gazdaságosan működhessen." „Szerintem ezek nem tudják, hogyan működik a magyar egészségügy." „Állítólag az orosz betegekre találták ki, de azok közben elszegényedtek." „Hallottad, hogy lesz PET/CT is?" „Ennyi műtőre nem lehet ott szükség." „Szerintem életképtelen, de Priel úr tudja, mit csinál." Ilyen és hasonló félmondatokból, valamint a tavaly szeptemberi sajtótájékoztató élményéből próbálják összerakni a magyar egészségügy prominensei és beszállítói, mennyire lehet komoly és életképes a Duna Medical Center ötlete.
A témára rárepült az egészségügyi sajtó is. Az első jelentősebb összefoglaló háttéranyag még tavaly jelent meg Gáti Júlia tollából, majd az Index közölt egy kiváló tanulmányt januárban Joób Sándortól. Sőt, február 17-én a Világgazdaságban Haiman Éva „Több magánkórház is épülhet" címmel interjút is készített Joseph Priellel. Ehhez képest az intézmény weboldalán a tavaly szeptemberi sajtóközlemény szavai árválkodnak: 40 millió euró, 25 ezer négyzetméter, 600 fős személyzet, kapunyitás 2015 elején. Nem sok konkrétum.
Ám aki ismeri az Euromedic vállalatcsoport történetét, annál egy nagy egészségügyi dobás részletei kezdenek körvonalazódni. 1991-ben alapították az International Medical Center (IMC) diagnosztikai központot a MÁV Kórház épületében. Az IMC, Euromedic Diagnosztika, majd Diagnoscan néven működő cég az ezredforduló előtt és közvetlenül utána katalizálta a CT- és MR-diagnosztika országos elterjedését. Bár a tulajdonosi kör ma már teljesen eltérő, a cégcsoport Affidea néven Európa 14 országában 145 képalkotó, onkológiai és labordiagnosztikai központot üzemeltet.
Az elsősorban gyógyszer- és fogyóanyag kereskedelemmel foglalkozó Euromedic Pharma és Trading 1994-ben kezdte meg működését, 2013-ban a kettő együtt 50 milliárd forint árbevételt ért el, és jelenleg a kórházak legnagyobb hitelezője. Priel úr a Világgazdaság interjúban így fogalmaz: „mi tudomásul vesszük, hogy finanszíroznunk is kell a szektort, a magyar egészségügy bankjaként is működünk, és eszünkbe sem jut, hogy a kórházadósságok miatt leállítsuk az értékesítést". És való igaz, az Euromedic Pharma és Trading nélkül a magyar kórházak valószínűleg már bedőltek volna.
E két minta alapján talán nem botorság azt feltételezni, hogy húsz év múlva a Duna Medical Center is hasonlóan sikeres lesz. Függetlenül attól, hogy az egészséggazdasági szakemberek szerint egy ilyen projekt nem lehet életképes. Ahhoz ugyanis, hogy fenntarthatóan működjön, a 25 ezer négyzetméteres, 150 ágyas, nyolc műtővel, teljes képalkotó diagnosztikai háttérrel ellátott kórháznak több milliárd forintos árbevételt kell elérnie. Nagyjából annyit, amennyi a látható, jelentősebb magán egészségügyi intézmények teljes árbevétele. De lehet, hogy vannak olyan tényezők, amelyeket Joseph Priel a saját üzleti modelljébe beépített, a földhöz ragadt egészséggazdasági szakemberek pedig nem…
Mint ahogyan az elmúlt negyed században Joseph Priel mindig innovatív piaci megoldásokat vezetett be a magyar piacra, lehet, hogy ez alkalommal is ez vár ránk. Az internet-gazdaság üzleti fogalmaival dobálózva a Duna Medical Center nem más, mint egy egészségügyi startup. Amely most tulajdonosai évtizedes tapasztalataira építkezve megpróbál egy új működési modellt kialakítani a magyar egészségügyben. Katalizál.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!