Nagy veszteség érte a magyar orvosok közösségét: meghalt Dr. Ajkay Zoltán.
Évek óta tudtuk hogy beteg, de mindvégig dolgozott. Hónapok óta tudtuk, hogy közeleg a megváltoztathatatlan, de nem akartuk elhinni. Napokkal ezelőtt még beszélhettünk vele, nem magáról, hanem az egészségügy bajairól.
Szinte mindannyian ismertük:
- ki a fiatal tüdőgyógyászt, aki végül szakmája országos intézetének igazgatója lett
- ki az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének lelkes és segítőkész budapesti titkárát (1980-83)
- ki az Egészségügyi Minisztérium derűs, jóindulatú főhivatalnokát
- ki a Fővárosi Közgyűlés tagját, politikusát
- ki az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnökségi tagját (1993-98)
- ki az Egészségügyi Menedzserképző karizmatikus tanárát
- ki a Magyar Kórházszövetség elnökét, rátermett vezetőjét látta benne.
Szenvedélyes sportoló és sportvezető is volt, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.
Az elmúlt két évtizedben figyelmét, erejét az egészségügy megreformálása, fejlesztése kötötte le. Megszámlálhatatlan reformbizottság meghatározó személyisége, számos értékes tanulmány szerzője volt. Hihetetlen erő, aktivitás lakott benne, sugárzó szeretettel, barátsággal, empátiával társulva.
Mindenki szerette, tisztelte, tartós ellenlábasáról a szakmában nem tudunk. Az egészségügy szervezésének, menedzselésének, az egészségügyi szakpolitikának leginkább integráló személyisége távozott el, hatalmas űrt hagyva maga után.
Munkáját egyebek között Batthyány – Strattman László és Semmelweis Ignác díjakkal ismerték el.
A gyász órájában emlékezzünk róla, az orvosról, a kollégáról, a tanítómesterről, a vitapartnerről és a jó barátról. Nyugodj békében!
Dr. Szepesi András