JANUÁR, FEBRUÁR… ITT A NYÁR?

Január első hete békeidőben (a „régi szép időkben”, ahogy minden korban az idősebbek szeretik mondani) csendes, nyugalmas, szinte unalmas szokott lenni. A tél már erős, a gyerekek korcsolyáznak, szánkóznak, a felnőttek visszatérnek a munkahelyekre, a fiatalabbak az iskolákba, az egyetemeken dübörög a vizsgaidőszak. Az élet az ünnepi napok-hetek után visszazökken a megszokott pályákra. Ami az időjárást illeti, a globális felmelegedés hatására már nem megbízható. A fagyos, havas tél nálunk már csak epizódszerűen bukkan fel, irigyeljük is rendesen a környező országokat, ahol Trianon vagy meghagyta a magashegységeket, vagy akik között az egykor Magyarországhoz tartozókat „osztotta el”.

Janus, a kétarcú

Január hónap neve Ianus (Janus) római isten nevéből származik, akinek ismert portréja egyszerre tekint előre és hátra. Szívesen gondolok arra, hogy ha meg akarjuk látni a helyes utat, ismerni kell, honnan jövünk. Ez néha nem is megy könnyen, sőt neum is fájdalmatlan. Egy nép vezetőinek ezért kell Janus arcot viselniük.

Bonyolultabb lesz a kérdés, ha a modern demokrácia klasszikus kormány-ellenzék dichotómiájában gondolkodunk, mert akkor úgy tűnik, hogy ez a két csoport teljesen máshonnan jön és teljesen máshová tart. Ám ez nem lehetséges tiszta formában, hiszen nincs kétféle természeti törvény, gravitáció, a Föld ugyanarra forog, az embereknek táplálkozni és lakni kell valahol, hogy megéljenek, valamiféle közösség kell ahhoz, hogy akár a természet, akár más embercsoportok, akár a saját démonjaival megküzdjön.

Triviális lenne, ha a Kedves Olvasó most azt gondolná, hogy ez a dallam csak rólunk szól. Miközben a szép, modern, digitális világban belülről látjuk mai világunk leggazdagabb, legfejlettebb, „legdemokratikusabb”, katonailag legerősebb országának egyik „szívkamráját”, a Capitoliumot, ahol a belső termekben valakik törnek-zúznak. Régen jártam arra, de mindig megmelegszik a lelkem, ha arra gondolok, hogy láthattam, hogy a Capitolium Rotundájában mindössze két külföldi személyiség mellszobra áll: Kossuth Lajosé és Raoul Wallenbergé. És most aggódnom kell, hogy épen maradtak-e. A Capitoliumon, ahonnan Tom Lantos magyar szenátor kezdeményezte, hogy adják vissza a magyar népnek Szent István koronáját, még évtizeddel a társadalmi-gazdasági rendszerváltozás előtt, és akinek fiatal asszisztensét Joseph Bidennek hívják ma is, és ma ő az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke.

Miféle őrület keríti hatalmába azt a nemzetet, akiknek ősei az európai feudalizmus, a szegénység elől menekülve 1776-ban az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megalkotásával új irányt mutattak az addigi világ fejlődésében? Akik az Észak Dél elleni polgárháborúban és azt követően kikínlódták a rabszolgaság eltörlését, a sokféle eredetű nép integrációját… Akik hatalmas gazdasági fejlődést produkáltak, amely alapot teremtett a tudomány és technológia szinte felfoghatatlan és követhetetlen fejlődésének…

Szétesés COVID idején?

Az Egyesült Államokban a COVID-19 pandémia egybeesett az elnökválasztás évével. A korábbi évtizedek a népünnepély és a vidám vásár ötvözetének tűnő elnökválasztásai helyébe valami fogcsikorgató durva hatalmi harc lépett, annyira megosztva a nemzetet, hogy ilyen atrocitásban csúcsosodott ki, a modern közszolgálati, üzleti médiumok és a szinte mindenki részvételével zajló közösségi média asszisztálásával.

Sürgősen el kellene gondolkodni a világ dolgain, az emberiség jövőjén. Mert tovább is van, mondjam még? Nagy-Britannia elhagyta az általa alapított Európai Gazdasági Közösség utódát, az Európai Uniót. A következmények még felmérhetetlenek. Az már biztos, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nagyon megszenvedte a koronavírus járványt, miközben elsők között ez a két ország volt képes előállítani a hatásos vakcinát. Durva ellentmondás a gazdasági és tudományos fejlettség és a közállapotok között.

Sajnos, ezek után kevés csodálkoznivaló maradt a sokkal szegényebb országok, a szinte még kezdő demokráciák vergődésén, belső feszültségein. Sem a tartósan stabil gazdasági szerkezet, sem a tartósan stabil politikai struktúrák nem alakultak ki. A társadalmi élet legfontosabb területein még harc folyik a gazdasági erőforrásokért (eredeti tőkefelhalmozás? Gründerzeit?). Nem alakult ki az a szociális ellátóhálózat, amelyik az – emberhez méltó – élet fenntartásához szükséges jövedelmeket, és az egészséges élet megtartásához szükséges, az egészségmegőrzéstől az életeket megmentő gyógyításig és az attól elválaszthatatlan rehabilitációig, és az élet végéig szükséges ápolásig terjed.

Mindeközben Hunniában

Ha valaki kételkedik a szavaimban, csak sorolja fel az elmúlt két évtized itthoni egészségügyi irányító (és igazgató) intézményeinek és tulajdonosainak (fenntartóinak) az elnevezéseit és az első számú vezetők névsorát, akkor tudja, miről beszélek. Ez a folyamat az egészségügyben az elmúlt 2-3 hónapban újabb csúcspontra ért, és csak vérmérséklet és egzisztenciális érintettség kérdése, hogy csak aggodalommal, vagy komoly félelemmel is néznek rá a kollégáink.

A számtalan jogszabály megjelenése után minden szem az OKFŐ-re figyel. Nagy szükség lenne arra, hogy tiszta emberi szóval elmondják az egészségügyi ágazat mindösszesen kb. 300 ezer foglalkoztatottjának, és rajtuk keresztül (is) az egész magyar társadalomnak, hogy mi fog történni velük a következő években, ilyen hatalmas átalakítás folyamatában és befejezése után.   

Nálunk most a vakcinaellátottság került a figyelem középpontjába. Pénteken reggel miniszterelnök úr is erre helyezte a fő hangsúlyt. Ideje volt, hogy megszólaljon, mert nagy szükség lesz a következő hetekben-hónapokban a kormányzati erő és erőforrások koncentrálására.

Ma reggelig sikerült 42 ezer egészségügyi dolgozót beoltani. Ha ezt ilyen tempóban folytatják, akkor kb. február elejére-közepére a közvetlen gyógyító, március közepére a teljes személyzettel végezhetnek, legalább is az első oltást illetően, de kettő kell az immunitáshoz! Szerencsére, a frontvonalban dolgozók második oltása még január vége előtt elkezdődhet.

A héten szintén elkezdték az idősotthonok lakóinak immunizálását is. Ez, a beérkező oltóanyag függvényében, el fog tartani egy darabig. De hol van még a lakosság veszélyeztetett része? Értem, hogy mivel (legalább is a külvilág számára) nem tudható, hogy mennyi vakcina érkezik, milyen ütemben Magyarországra, de el kell kezdeni alaposan számolni.

Ha komolyan vesszük Antony Fauci virológusi tanácsait, akkor kb. 60%-os átoltottság kell a nyájimmunitáshoz. Ebbe értsük bele vagy vegyük hozzá a fertőzésen átesettek között azokat, akiknek megbízható immunitása alakult ki, de ez úgy tűnik nem mindenkire jellemző. Éppen ezért Fauci doktor, Joe Biden megválasztott elnök 80 éves kijelölt főtanácsadója az elmúlt hetekben finoman korrigált, és újabban 70-80%-os átoltottságról is beszél.

Oltási terv

Gyors fejszámolás után jól látszik: nekünk itthon minimum 6 millió embert kellene beoltanunk, ráadásul 2-szer. Ez 12 millió immunizálási esemény. Persze ehhez 12 millió fizikailag és időben rendelkezésre álló vakcina kell (most még nem beszélhetünk a még nem engedélyezett, könnyebben kezelhető, esetleg csak egy oltással működő vakcináról, mert nincs). És akkor kezdjünk számolni, óvatosan, felületesen, ne vegyük el a „profik” kenyerét.

Ma van nálunk 25 oltópont. Egy rendelőben, ha betartjuk a szabályokat, (kikérdezés, adatrögzítés, vakcina előkészítés, beadás, fél óra várakozás) akkor napi 12 órás rendelésen maximum 60 állampolgár látható el. Ha „oltópontonként” 4 rendelővel számolunk (nincs mindenütt ennyi!), az naponta 250 fő. 25 oltóponttal számolva: kicsit több mint 6000 fő. Akkor 10 nap alatt 60 ezer, 100 nap alatt 600 ezer, 180 nap alatt, azaz augusztusig: 1,1 millió, tehát messze a nyájimmunitástól kezdjük el a következő félévet.

Nagyon jó esetben, minden ünnepnapon és hétvégén is dolgozva 1000 nap, tehát három év alatt érhetjük el az elméleti nyájimmunitást. A valóságos élet viszonyai között ennek akár a duplájával is kalkulálhatunk, ami nem fogadható el.

De tegyük hozzá, hogy ez erősen elméleti matek. A lakosság ilyen tömegének eljutását az oltópontokhoz tumultusok és egyéb szörnyűségek nélkül csak nagyon katonás, precíz szervezéssel lehet megoldani. Hallom, hogy óvatos tapogatózás indult a háziorvosok irányába. Hiszen sokan vannak (viszonylag) és egyéb oltásokat is el szoktak végezni.

Egyes képviselőjüknek tetszik is az ötlet, csak még nem kezdtek el számolni. Ha megszámolják a feladatot, akkor elrémülhetnek. Ez most nem az az egyszerű oltás, amit előveszünk a szekrényből, ampullába töltve, optimális tűvel szerelve, egyedi, egyszer használatos csomagolásban. Ez itt hűtőláncot igénylő vakcina, extrém követelményekkel.

Több száz fiola van egy „pizzásdobozban”, és ha a doboz kikerül a -70 fokos hűtőből, akkor ketyegni kezd az óra. A vakcinát felmelegítve, egy fiolából 5-6 fecskendőbe fel kell szívni, és oltótűvel kell ellátni. És ha a következő időszakra nincs megszervezve minimum egy fiolányi vagy egy „doboznyi” ember, akkor veszteség keletkezik. Lehet, hogy a háziorvosok többsége, a nagyobb létszámú körzetekben, ha nagyon erős segítséget kap a katonaságtól, és nem csak napi 4 órára áll rendelkezésére az egy másik orvossal megosztott rendelő, és a „normál betegeit” is el tudja valahogy látni, akkor tud ebben segíteni. Nagyon tarka ez a kép, nagyon komolyan át kell gondolni és meg kell tervezni.

Fogy az idő…

Nézzük meg, mit csinál az a néhány ország, amelyik (esetleg sokkal) előttünk jár? Ha tényleg várunk oltóanyagot Izraeltől, akkor mindenki szíves figyelmébe ajánlom a módszerüket: hatalmas oltóközpont rendszer olyan közösségi tereken rögtönözve, amelyek könnyen megközelíthetők sok ember számára, ahol a levegő tiszta és a szociális távolságra is ügyelni lehet. Több tucat oltásra kialakított rendelő, pihenő. Mivel intramusculáris oltás, kiképzett paramedikális személyzet is olthat, orvosi felügyelettel. A katonaság sokféle intézkedéssel, szervezéssel és szállítással is tudja segíteni a biztonságos és tömeges oltást. Nem fogják kitalálni kedves Olvasóim, hogy melyek ezek a helyek? Hát a sportpályák! És most nem szemtelenkedek, nem csúsztatok, nem akarok semmilyen politikai felhangot (se pro se kontra) adni a javaslatnak.

Ha Magyarországot rövidtávon meg akarjuk szabadítani ettől a járványtól, akkor minimum 12 millió adag (de jobb lenne több) oltóanyagra és az eddig meglévő oltókapacitás tízszeresére lesz szükség a következő fél évben. És ezt a két mennyiséget olyan hatásos szervezéssel kell körülvenni, hogy működjön, és a lakosság, az öregek, és a betegek is el tudják viselni.

Határozottan örültem, amikor a katonák és a rendőrök megjelentek a kórházakban (Országos Kórház Főparancsnokság). Mostanra már vannak tapasztalataik. Az OKFŐ főigazgatója rendőrtábornok. Gondolom, megértik egymás szavát. A miniszterelnök láthatóan minden erőforrást be kíván vetni az ügy érdekében.

Ha ez így lesz, akkor még szükség lenne egy hatalmas nemzeti összefogásra, hogy a lakosság döntő többsége részt vegyen ebben az akcióban. A sok fanyalgás, a sanda megjegyzések ideje lejárt. De a bürokrata tehetetlenkedésé is. A lakosság, a szavazók most nemcsak a kormány, de az ellenzék politikai teljesítményét is le fogják mérni azon, hogy sikerül-e kilábalni őszig a járványhelyzetből. A következő hetek és hónapok teljesítménye vissza fog hatni a gazdaságra, a politikára, és: fogy az idő!

VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET!

AKADÁLYOZD A FERTŐZÉS TERJEDÉSÉT!

OLTASD BE MAGAD, HOGY MIELŐBB VÉGE LEGYEN A JÁRVÁNYNAK!