Járóbeteg konferencia - Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni

Szeptember 13-15. között Balatonalmádiban rendezik meg a XXV. Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség éves konferenciáját szövetségben az XX. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferenciával.

Az esemény első napján idén is sor kerül az ágazat legfontosabb szakmai szereplőit megszólító kerekasztal megbeszélésre, ahol az egészségügyi államtitkárság, a NEAK, az OKFŐ, valamint további hozzászólóként a MESZK, MÁE, MÁIE, EGVE, MOK, Kórházszövetség képviselőit szólítják meg egy kerekasztal megbeszélésben.

A kerekasztal felvezetéseként bemutatják a Medicina 2000 Szövetség állásfoglalását a legfontosabb szakmai problémák azonosításához, valamint a szakmai szempontokat is tiszteletben tartó megoldások megtalálásához.

 

"A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása 

In idem flumen bis non descendimus. - Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

A Covid19 járvány utáni újrainduló és újraépítkező egészségügy napjainkban is több fontos átalakulást él meg. A változások sikere érdekében ezúton is felhívjuk az ágazatban és tágabb környezetében működő döntéshozók figyelmét az együttműködés fontosságára, kényszerére és a szakmai egyeztetések megkerülhetetlenségére. Ennek során a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség az alábbi állásfoglalással kíván hozzájárulni a legfontosabb szakmai problémák azonosításához, valamint a szakmai szempontokat is tiszteletben tartó megoldások megtalálásához.

1.

Az egészségügy humánerőforrás problémája a jelentős béremelések mellett is állandósult, és számos, a rendelőintézetek által nehezen kezelhető anomália alakult ki.

1.1.

A járóbeteg szakellátásban évtizedek óta jogszabályi szinten szabályozott maximum 6 órás rendelési idő megszüntetése nehéz helyzet elé állította a szakellátást. Az általános napi két rendelés (délelőtti, délutáni) együttes 12 órás betegellátási ideje nem tolható ki napi 16 órás rendelési időre. Ehhez a kubatúra (fizikai lehetőség) nem áll rendelkezésre. A helyzet nem kezelhető egységesen minden rendelőintézetben, pedig erre lenne szükség. A Medicina 2000 tagintézményei összefogással, a jó gyakorlatok közreadásával igyekeznek ezt a problémahalmazt megoldani.

1.2.

Kérjük a nyugdíjas orvosok, szakdolgozók foglalkoztatásának engedélyezési eljárását egyszerűsíteni, gyorsítani, ez sokszor nehezíti alkalmazásukat.

1.3.

Kérjük a magas bérek miatt jelentős terhet jelentő szolgálati elismerések költségeinek NEAK finanszírozásban történő tételes fedezését, hasonlóan a bérkompenzáció rendszeréhez. Ez az egyik legfontosabb költségelem, amely az intézmények eladósodásához vezet.

2.

Ismét megnövekedtek a betegfogadási listákon az előjegyzési idők, egyes szakmákban már az ellátás érdemi voltát fenyegetik.

2.1.

Évtizede hangoztatjuk, hogy az alacsonyabb költségigényű járóbeteg szakellátás preferálása rendszerszinten javíthatja az ellátó rendszer hatékonyságot. Sajnos erre nem látunk érdemi kezdeményezéseket sem az ellátásszervezés, sem a finanszírozás területén.

2.2.

A kapacitások tervezése a vármegyei rendszerben is ki kell, hogy terjedjen az önálló járóbetegellátó intézményekre. Kapacitás fejlesztésekkel, kapacitás átrendezésekkel érdemi kórház tehermentesítő hatást lehetne elérni, a lakosságközeli jelleg biztosítása mellett. Erre nem látunk kezdeményezéseket, de várjuk a döntéshozóktól.

2.3.

Régóta javasoljuk, hogy a járóbeteg szakellátásban is szűnjön meg az ambuláns és egynapos sebészeti beavatkozások volumenkorlátja, elősegítve, hogy alacsonyabb progresszivitási szinten történjen a betegek ellátása. Bizonyított tény, hogy az ambulanter, de az egynapos sebészeti beavatkozások is biztonságosan végezhetők el a járóbeteg szakellátásban. Ha valóban elkülönítetten történnek más ellátásoktól, akkor a betegelégedettséget és hatékonyságot is növelik.

2.4.

A beavatkozások kódkarbantartása másfél évtizede késik. Megfelelő kódrevízióval el kell érni a szakmák közötti finanszírozási egyenlőtlenségek felszámolását, és el kell érni a valós értéken történő finanszírozást. Ez nagyban csökkentené a torz struktúrák kialakulását és elősegítené a szakmai kapacitások szükségletalapú átrendeződését.

2.5.

Fontos a korszerű ellátási formák támogatása, ennek érdekében a telemedicina finanszírozási elismerése. A jelenlegi nagyon alacsony finanszírozás gátolja a telemedicina megfelelő szintű használatát, pedig ez a betegek számára is komfortosabb ellátást biztosít az arra alkalmas esetekben.

3.

Erősíteni kell az egészségügy különböző szintjeinek együttműködését, ez elengedhetetlen egy hatékony és a lakosság elégedettségét növelő rendszer építésében. Ki kell iktatni a felesleges ellátások igénybevételét, a betegek megfelelő támogatást kell, hogy kapjanak az ellátásuk különböző színtereinek elérésében.

3.1.

A járóbeteg szakellátást is a ténylegesen szakorvost igénylő esetekre kell fenntartani. Racionalizálni és drasztikusan csökkenteni kell számos gyógyszer, gyógyászati segédeszköz felírásának szakorvosi véleményhez való kötését, mivel ez az érdemi betegellátástól vesz el kapacitásokat és energiát.

3.2.

Sok településen, ahol nincs kórház, a település egészségügyi alapellátását is a szakrendelők irányítják. Ezt a szervezőmunkát önkormányzatokon átívelően elismerni és támogatni kellene. A védőnői ellátás irányításának központosítása ezzel ellentétes hatású, ezzel kapcsolatosan szakmai aggodalmunkat fejezzük ki. Nem látjuk érvényesülni a szubszidiaritás elvét az egészségügy szervezésében.

3.3.

A kórházi keretek között működő járóbeteg szakellátás számára is biztosítani kell az intézményen belüli szervezeti, gazdasági önállóságot, ennek hiányában nem tudnak érvényre jutni a járóbeteg ellátás előnyei.

A kórházakban az orvosok gyakran a fekvőbeteg osztályon „ambulálnak” (pl. két konzultáció vagy két műtét között). A betegeket érkezési sorrendben látják el, így akár több órát is várakozniuk kell a tömött kórházi folyosókon.

3.4.

2024. márciusától bevezetni kívánt központi előjegyzési rendszer, a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) csak a partner intézményekkel együttműködve és a jogos észrevételek megfontolása, hibák javítása mellett szolgálhatja a kitűzött célok elérését. Megjegyezzük, hogy a járóbeteg szakellátásban általános gyakorlat az időpontra történő betegelőjegyzés és betegfogadás, ellentétben az alapellátással és kórházi járóbeteg ellátással, azonban központi támogatás szükséges a központi rendszer bevezetésére az önálló intézményekben is.

4.

Finanszírozási anomáliákkal küzd a járóbeteg szakellátási rendszer, amelyek megoldásra várnak.

4.1.

A rendelőintézetek a kórházakkal ellentétben nem részesültek rendszerszerű konszolidációs támogatásban az energiaárak növekedése miatt, és nem minden fenntartó tudta őket úgy támogatni, mint a kórházakat az OKFŐ. Kérjük a kórházakhoz hasonlóan szervezett, a szakrendelőkre vonatkozó rezsitámogatás kifizetését.

4.2.

A jelentős inflációt nem ellensúlyozta az alapdíj növelése, immáron 7. éve.

4.3.

Az RRF alapok egészségügyi beruházásainak kedvezményezettjei csak az OKFŐ fenntartású intézmények, azonban szükséges az összes szakellátó számára fejlesztési lehetőséget biztosítani.

4.4.

Az Egészségfejlesztési Irodák havi finanszírozása, szakmakódja, a szakdolgozók ESZJ jogviszonya szerinti bértámogatása továbbra sem biztosított. A 8 évvel ezelőtt megállapított éves keret a legtöbb helyen a béreket sem fedezi.

Szövetségünk tagjai, mint a magyar egészségügy felelős szerepet betöltő tagjai, érdekeltek vagyunk a szükséges változtatások sikeres lebonyolításában, ezért ez úton is felajánljuk együttműködésünket és segítségünket az ágazat vezetői és szereplői számára.

A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Közgyűlése"

 

A helyzetértékelés része a hagyományos „Így írtok ti…”, a járóbeteg-szakrendelők vezetőinek körében végzett felmérés is. Az immár 10. éve elvégzett felmérésre a története során most érkezett a legtöbb válasz, 56, minden szakrendelő méretet reprezentáló intézmény töltötte ki a kérdőívet. 

Az intézetvezetők körében „Az elmúlt év szakmai eseményeinek megítélése” kérdésre adott válaszok kétharmada inkább kedvezőtlennek ítélte meg az elmúlt év szakmai eseményeit, 1/3 –a viszont változatlannak vagy jónak.

A fenntartók (Önkormányzat/OKFŐ/Egyéb) a „kötelező” feladatán túli elmúlt évi tevékenységének értékelésében viszont az osztályzatok közel egyenletesen oszlanak meg – a válaszadók harmada szerint változatlan, másik harmada szerint javult illetve az utolsó harmad szerint romlott – ami azt mutatja, hogy vegyesek a szakrendelők tapasztalatai.

Az egyik legfontosabb kérdésben miszerint „A járóbeteg-szakellátásában megjelenő betegek ellátása szempontjából hogyan osztályozná összességében az elmúlt esztendőt?" kérdésre a kiosztott osztályzatok átlaga összességében 2,85, azaz alulról közelíti a „változatlant”-t. Mindemelett azonban a válaszadók közel fele (46,4%) szerint romlott a járóbeteg-szakellátásában megjelenő betegek ellátása!

Arról is megkérdezték az intézményvezetőket, hogy megítélésük szerint hogyan változott az elmúlt esztendőben a járóbeteg szakellátó intézmények gazdálkodása, a humán-erőforrás helyzet, az intézmények/tárgyi technikai felszereltsége, illetve miként fog mindez változni a következő egy évben. Az „összes osztályzat” átlaga alapján némileg romló az összkép (idén 2,44 – tavaly 2,87), ami azonban mindenképpen újdonság, hogy sok éve először nem a humán-erőforrás helyzet megítélése a legrosszabb, a gazdálkodás változását rosszabbnak ítélték a válaszadók.

Ami elgondolkodtató, hogy sokkal sötétebben látják a válaszadók a jövőt, mint az elmúlt egy évet! Itt is a gazdálkodás helyzetének változása lesz a legrosszabb a várakozások szerint, e pontban az összesített értékelés nem érte el a 2-est sem. Bár az intézmények/tárgyi technikai felszereltség változásának megítélése az elmúlt évet tekintve kiegyensúlyozott volt, a várakozások szerint az intézmények/tárgyi technikai felszereltsége szignifikánsan romlani fog, aminek a hátterében feltehetőleg a csökkenő források állnak.

A felmérésben arra is kíváncsi volt a szövetség. hogy mi az intézményvezetők véleménye a tulajdonos önkormányzatokról, a szakorvosokért történő versengésről, a járóbeteg szakellátás és az alapellátás együttműködéséről, a még felszabadítható plusz humánerőforrás és egyéb kapacitásokról, valamint a magánegészségügy egyre nagyobb térnyeréséről.

Az első 3 kérdésben gyakorlatilag egyetértés volt: az önkormányzatok felelős gazdái a járóbeteg szakellátóiknak, igenis verseny van szakorvoskért, és az alapellátással szorosabban kéne együttműködni. Azzal az állítással, hogy vannak-e még felszabadítható kapacitások a rendszerben, a válaszadók több mint fele egyáltalán nem értett egyet, egyharmaduk viszont részben egyetértett, ami feltehetőleg a válaszoló intézmények eltérő méretével, és földrajzi elhelyezkedéséből adódik. A magánegészségügy további térnyerését illetően a válaszadók kétharmada ezt nem tartja helyesnek, egyharmaduk szerint viszont legalább részben helyes.

Kérték az intézményvezetőket, hogy rangsorolják a legfontosabb elvárásaikat az ágazatpolitika felé. Ha a válaszokat a 2022-ben megfogalmazott elvárásokkal vetjük össze, kiderül, hogy az anyagi erőforrások fejlesztése (jobb finanszírozás) és a hosszabb távú stratégia alkotás felértékelődött, valószínűleg a jövőben várható negatív változások miatt. Bár a problémák között vesztett a „pozíciójából”, a humán erőforrás probléma megoldásának szükségessége is jelentősen felértékelődött, egyre erősödő elvárás ennek a gondnak a megoldása.

Végezetül érdekes változás, hogy miközben az ágazati kommunikáció szükségessége 1. helyről a 6.-ra csúszott, közben az ágazati érdekérvényesítés iránti igény erősödött. A jelek szerint az intézetvezetők úgy vélik, hogy a kommunikáció vélhetően nem segít, ellenben az ágazati érdekérvényesítés még segíthet.