Megbélyegzés nélkül: a hazai Nemzeti Antistigma Programról

A WHO minden év október 10-én tartja a Lelki Egészség Világnapját (World Mental Health Day). Ebből az alkalomból, alapos szakmai előkészítés után lép a nyilvánosság elé a Magyar Antistigma Munkacsoport.

A mentális zavarral (pszichoszociális fogyatékossággal) élőkkel szemben megnyilvánuló stigmatizáció jól ismert, általános jelenség, mely bár jellegzetes eltéréseket mutathat, nem korlátozódik egyes országokra, közösségekre. A stigma, legyen szó annak bármely altípusáról, jelentős hatást gyakorol a pszichiátriai ellátás, gondozás sikerére és a mentális betegséggel élők életminőségére. Nemzetközi szakirodalmi adatok alapján a mentális zavarral élők közel 50%-a tart attól, hogy betegsége miatt igazságtalan bánásmódban lesz része - írták bemutatkozó közleményükben.

A érintettek közel egyharmada tapasztal mentális zavarával kapcsolatba hozható hátrányokat a munkavállalás területén, és csaknem minden ötödik beteg számol be nehézségekről a pénzintézetekkel, biztosítókkal való együttműködés terén. Sajnos a betegek részéről a diszkriminációra irányuló tapasztalatok az egészségügy területén is általánosnak tekinthetők, mely a szakirodalom alapján leggyakrabban a tünetek bagatellizálásában érhető tetten.

A stigmatizáció hatása ugyanakkor túlmutat az egyéni nehézségek szintjén. Országokon átívelő általános jelenség, hogy az állami fenntartású egészségügyi intézményekben a pszichiátriai ellátás fejlesztésére fajlagosan kevesebb összeget fordítanak más egészségügyi területekhez képest.

Magyarországon a helyzet a nemzetközi viszonyokhoz képest sajátos. Egyrészt mert a téma sajnos még mindig kevéssé kutatottnak mondható, másrészt a pszichiátriai betegségeket illetően továbbra is a biomedikális szemlélet uralkodik.

A pszichiátriai betegek társadalmi elkülönítése máig több szinten is megnyilvánul:

•         a betegek ellátásának továbbra is fontos színterét képezik a nagy elmeszociális otthonok,

•         a problémáról nem esik szó a médiában,

•         az átlagember pszichiátriai betegségekre vonatkozó ismeretei erősen korlátozottak,

•         a közösségi pszichiátriai szemlélet pedig leginkább csak egyedi kezdeményezések formájában él, amik egyelőre kevés teret tudtak nyerni.

A stigmatizáció elleni hatékony küzdelem a stigma altípusától, hatásától és intenzitásától függően több szinten és eltérő eszközökkel valósítható meg, ami optimális esetben a mentális zavarokra vonatkozó reális ismeretek átadásától a pácienseket és az egészséges személyeket közelítő élményalapú megközelítéseken át a betegek hatékony rehabilitációjáig terjed.

Magyarország jelenleg sajnos nem rendelkezik egységes szemléletet tükröző országos antistigma programmal. Eddig elsősorban helyi és a rehabilitációs folyamatba ágyazott antistigma programok születtek, míg a mentális zavarokkal kapcsolatos releváns és reális ismeretek átadása, és az átlag populáció érzékenyítése elmaradt.

 A Magyar Antistigma Munkacsoport 2020-ban alakult meg az országos stigma kutatás, a létező antistigma programok felkutatása, összegyűjtése, regionális, vagy országos hatásuk felmérése és ezek alapján széleskörű konszenzuson alapuló Nemzeti Antistigma Program (NAP) kidolgozása és elindítása céljából.

A 2020-ban a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája és a Moravcsik Alapítvány által kezdeményezett Antistigma Munkacsoport, széles körű együttműködésre épít többek között: Debreceni Egyetem Klinikai Központ-Felnőtt Pszichiátriai Osztály, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszék (DE BTK), Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT), Magyar Pszichiátriai Társaság Fiatal Pszichiáterek Szekciója (HAPT), Magyar Viselkedés-, Kognitív és Sématerápiás Egyesület (VIKOTE), Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Központ, Mélylevegő Projekt, Mind The Mind Hungary (EPSA) koordinátori csoport és az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet részvételével.

A hazai megbélyegzést felmérő kutatás legfontosabb előfeltevései (hipotézisei):

•         A nyilvános stigma erősségének mértéke különbözik a különböző foglalkozási csoportok esetében és ennek mértéke csökkenthető megfelelő programokkal,

•         a mentális betegséggel élők önstigmatizációja függ a környezet elfogadásától és lehetséges a változás ezen a területen is,

•         illetve a média szerepe kiemelkedően fontos egy átfogó, a társadalom előítéletességének mérséklését szolgáló országos antistigma program elfogadtatásában és bevezetésében.

Az első lakossági felmérés 5145 fő megkérdezésével, a RIBS teszt (Mentális Egészségre Vonatkozó Ismeretek Kérdőív) felhasználásával történt. A tesztet kitöltők 29,21%-ban vannak averzív érzések a mentális betegséggel élőkkel szemben, a teljes elzárkózás a minta 4,86%-át, míg a teljes elfogadás 31,04%-ot jellemzett. Az eredmények alapján minél fiatalabb valaki annál elfogadóbb, viszont idősebb korban a magasabb iskolai végzettségűek elfogadóbbak voltak. Egyértelmű, hogy a mentális zavarokkal kapcsolatos biztos és széleskörű ismeretek pozitívan összefüggenek a mentális zavarokkal élőkkel szembeni nyitottsággal. Nemek közötti eltéréseket nem találtak, és általánosságban elmondható például, hogy a kitöltők a szkizofréniát hajlamosabbak betegségnek tekinteni, mint a depressziót.

A világ különböző pontjain hatékonyan működő antistigma programokat 2012 óta a GASA (Global Anti Stigma Alliance) mozgalom igyekszik összefogni. A mára 15 tagországgal rendelkező kezdeményezés célja az elméleti, módszertani, gyakorlati ismeretek és tapasztalatok megosztása, valamint a tagországok nemzeti antistigma programjainak, a különböző, országos hatású kezdeményezéseknek támogatása, hatékonyságának növelése. A Moravcsik Alapítvány és a SE PPK képviselői 2019-ben részt vettek a GASA nemzetközi konferenciáján Prágában.

A NAP célja minden – a társadalomban és egyénekben megjelenő – stigma hatásának csökkentése.

A program négy tartó pillére az alábbi területekre épül:

•         Edukáció – a betegséggel kapcsolatos hiedelmek változtatása, a betegségre vonatkozó ismeretek növelése (informális és non-formális tanulási módokon is) az érintett személyeknél és családjuknál, a munkahelyi közösségekben, az iskolákban és a széles nyilvánosságban. Kiemelkedő szerepe van a médiának a betegségre vonatkozó ismeretek és a betegséggel élőkre vonatkozó hírek, interjúk, filmek reális bemutatásában az átlag polgárok számára.

•         A személyes megtapasztalás lehetővé tétele a pszichoszociális fogyatékossággal élők és a mentálisan egészséges személyek között (közös munka „Élő könyvtár” programok, önkéntesmunka az érintettekkel)

•         Láthatóvá tétel, megismerés – a mentális zavarral együtt élő személyek értékteremtő, alkotóképességének és alkotásaiknak a bemutatása a szűkebb szakmai és a széles nagyközönség előtt (tehetségkutatás, művészi tevékenység, kreatív alkotómunka).

•         Intézményi destigmatizáció – a szükséges megfelelő színtű állami, kormányzati támogatás kialakítása és az igénybevételnek jogszabályban történő rögzítése.

A Munkacsoport a megtervezett munka fázisok alapján 2020–2024 között valósítja meg az elképzeléseit, amelynek minden részletéhez szívesen fogad további együttműködő partnereket.