• nátha
    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

    • Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

      Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

    • A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

      A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

  • melanóma
    • Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

      Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

    • A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

      A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

    • Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

      Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

  • egynapos sebészet
    • Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

      Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

    • Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

      Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

    • Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

      Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

MINDEN KÉZ A FEDÉLZETRE!

Címoldal 2020.09.12 Forrás: Weborvos Szerző:
MINDEN KÉZ A FEDÉLZETRE!

All hands on Deck! - Régi hajózási parancs, nagy vihar kezdetekor, nagy veszély esetén. Meditációk az egészségügyről 1.-8. rész

Ha egy országot lehet hajó metaforával leírni, akkor ez nagyon világos parancs. Gyakran az egészségügyet is hajóhoz hasonlítják. Parancsuralmi irányítása, a fegyelem szükségessége, a hibázás veszélyessége kínálja ezt a hasonlatot. Valahogy a járvány fenyegetése, irracionális ereje a természet elemi erőit, a viharos tengert idézik ide a Kárpát medencébe. Meg kell vele küzdeni. Lesznek áldozatok, de közös felelősségünk, hogy minél kevesebb legyen. A kapitány szerepe kiemelkedő, a tisztek tudása, ébersége, áldozatkészsége kulcsfontosságú, de a viharból meneküléshez minden matróz kezére, erejére, okosságra és minden utas együttműködésére szükség van.

Kissé indulatos jegyzet következik, Kedves Olvasóim.

A COVIDIÓTÁK – szándékosan alkalmazom a szlenget: „lementek a lefolyón”. Ma még próbáltak tüntetni, de már csak néhány száz megtévesztett hívük jelent meg a Fővárosban és pár tucat a kevés vidéki helyszínen. Az elmúlt 3 hét számsorai, tendenciái a járvány gyors terjedését igazolják. Aki ebben nem hisz, és ezt terjeszti, keressen meg egy fertőzött embert, maszk nélkül, kapja el a vírust és utána számoljon be, milyen volt a magas láz, a fejfájás a végtagfájdalom, a szédülés, a hasmenés, a nehézlégzés, az ízérzés hiánya. Milyen volt a lélegeztető gépen kínlódni, és milyen nehéz a visszatérés, milyen sokáig tart a gyengeség, a rossz közérzet. Néhány ismert ember ezt túlélte, volt közöttük vírusszkeptikus, és a nyilvánosságot is vállalva, beszámolt a kálváriájáról. Köszönet érte, mert szerintem ezt rengeteg ember jobban megértette, mint a tudósok szavát.

 De ha valaki más, gyanútlan embereket tudatosan lebeszél az egyéni védekezésről, azt büntessék meg. Ha továbbra se hisz a bizonyítható valóságban, és megtéveszti a környezetét, akkor vizsgálják meg az elmeállapotát, mert lehet, hogy valamilyen betegség tünete a hitetlenség. Ha pedig üzleti érdek motiválja, hogy a valóban megelőzést szolgáló védekező intézkedések helyett az ő táplálékkiegészítőjét vagy egyéb csodaszerét rendeljék, attól megfelelő vizsgálat után vonják meg a túl lazán kiadott engedélyeket. Tiltsák el a megtévesztő tevékenységtől és az ehhez kapcsolódó üzleteléstől. A rendszerváltás felszabadulás élménye, a szabad kereskedelem és vállalkozás parttalan hirdetése elhomályosította az emberek védelmének a parancsát. Nem alakultak ki azok a hatékony jog- és játékszabályok, ellenőrzési rendszerek és intézmények amelyek az egészségügy környezetében, annak fogalomkészletét használó, a társadalomra és az egyes emberekre veszélyt jelentő sarlatánok működését kontrollálnák. A szabadsággal mélységesen egyetértek, de egyetlen korlát felállítása nélkülözhetetlen, és ez az emberek életének, egészségének védelme. Egy Ferenc pápáról írt híres könyv címe ennél is tovább ment: „Ez a gazdaság öl” (Jezsuita Kiadó 2015), amelyben az ilyen emberellenes tevékenységre, a kapitalizmus árnyékos vagy sötét oldalaira hívja fel a figyelmet. Ha elvonul a járvány, e területen lesz mit vizsgálni, szabályozni és ellenőrizni a betegek, a lakosság érdekében, de természetesen tisztességesen és törvényesen. Mert létezik nálunk is hasznos és etikus természetgyógyászat és komplementer medicina. Rájuk szükség van.

2001. 9/11 emléke Amerikában és a világban

Ha ma (pénteken), valaki kinyitotta a nagyvilág híradóit érzékelhette, ma emlékeztek meg a WTC ikertornyok és a Pentagon elleni terrortámadás 19.-ik évfordulójáról. Megkondultak a harangok, maszkban, távolságot tartva álltak az emberek, vagy csak kamerákkal közvetítve kivetítőkön vagy a médiumokban hallgatták a papok szavait – és emlékeztek az áldozatokra. Elmondták, a terrortámadásnak, amelyik megváltoztatta a világ biztonsági rendszereit, védő rendszabályait és nemzetközi politikai gyakorlatát, 3000 halálos áldozata volt. Azt is elmondták, hogy New York városában a COVID vírusnak 2020-ban 24 000. Betűzzem, „kedves” szkeptikusok, vírustagadók, oltásellenesek, mindent jobban tudók és megmondóemberek? Huszonnégyezer áldozata volt!

Hol tartunk most?

Egy héttel ezelőtt még arról panaszkodtam, hogy elégtelen az egyéni védekezés mértéke. Mára már sokkal jobb volt a helyzet. Utcán, boltokban már az számított kivételnek, akin nem volt maszk. Ismét megjelentek a távolságtartásra figyelmeztető feliratok, jelek. Még itt-ott kivillan egy orr, de már szólnak az emberek. Udvariasan, határozottan. Ráköszöntem két idősebb hölgyre a piac szélén, akik vidáman trécseltek, az álluk alatt, mintegy partedlivé viccesedett maszkkal. Rémülten rántották fel, „jaj, bocsánat doktor úr”. Nem győztem vigasztalni őket, hogy ne miattam aggódjanak, hanem a saját egészségükre vigyázzanak, mert bőven van még dolguk ezen a világon.

Néha furcsa, individualista polgártársaink tudnak szabálykövetők lenni.

Aggódó orvosaink, virológusaink és a nagyon ritkán szerepet kapó epidemiológusaink és a kormányunk főszereplői között húzódik egy „parányi” feszültség. Az orvosok a 100%-os biztonságot forszírozzák, a politikusaink valamilyen egyensúlyt keresnek a biztonság és az ország, a gazdaság működőképessége között. Lenne kompromisszum a kettő között, ha a politikusunk megértenék, hogy most nagyon sok erőfeszítést kell tenni az egészségügy működőképességének értelmes megőrzéséért, a hiányosságok kijavításáért. Mert tavasszal nemcsak a gazdaság fagyott le, hanem az egészségügy is. Szívesen elfelejtjük a kapkodó, ellentmondásos szakmai intézkedéseket, a problémák áttolását az orvosokra, az éppen nem fertőzött betegekre. A tesztelések vitatott kérdéseit, az elhalasztott diagnosztikai vizsgálatok és kezelések, beleértve a gyógyuláshoz szükséges rehabilitáció okozta feszültségeket. A fogorvosi ellátás szinte teljes leállását, a nagy számú 65 évnél idősebb kolléga kiesését, és a helyenként még így is extrém túlterhelését orvosoknak, nővéreknek.

Közben volt valami „reformügyi szappanopera”, - bocsánat hogy szemtelenkedek, - de már megint hetek óta egy kukkot se hallani erről az egyébként rendkívül aktuális sorskérdésről. Jelentem, szakmai berkekben sem. Ezért sajnálom, hogy a miniszter úr váratlanul szigorú intézkedése a szakmai rendezvények tilalmáról valószínűleg „kilövi” a Magyar Kórházszövetség tavaszról a jövő hétre halasztott kongresszusát. Jó lett volna, abszolút szakmai közegben értékelni a betegellátás elmúlt fél évének tapasztalatait, és keresni a jó megoldásokat, hogy a kormánnyal együtt a lehető legjobb ellátást nyújtsunk a fertőző betegeknek és a többi rászorulónak.

Szervezési intézkedések százait kellene végig gondolni intézetek, szakterületek vonatkozásában, ahol az egyes szakmai ellátó kapacitások összehangolása, az orvosok és ápolók és egyéb szakemberek egyenletes terhelése, egymás kisegítése ügyében. Égető lenne tovább foglalkozni a járvány alatt szétzilálódott bérpolitikával, a felhalmozódó adósságokkal. A bérezés problémái az egészségügyi dolgozókat, az adósságok növekedése a beszállítókat károsítja. A kettő ráadásul szorosan összefügg, mert sem az elmúlt hónapokban fizetett átalánydíjak, sem a teljesítmények szerinti finanszírozás nem elegendő az intézmények óriási többségében a valóban szükséges teljes kiadások pontos fedezésére. Most, az új járvány küszöbén óriási kérdés, hogyan folytatódik a finanszírozás. Sok fertőző beteg esetén a HBCS és a pontrendszer nem tudja követni a beteg gazdasági szükségleteit. A leálló, beszűkülő programozott ellátás nem fog (elegendő) bevételt hozni. Nem kellene elfeledkezni a kórházakat vezető, üzemeltető, menedzselő, műszakilag üzemben tartó vezetőkről sem, mert ők ennek a csatának a valódi, a háborút megvívó tisztjei.

Nem szívesen hallanám a szakállas vicc magyar egészségügyi változatát: Kapitány a gépháznak - mennyi? Gépgáz: harminc! Kapitány: mi harminc? Gépház: mi mennyi? Mert ha már hajós metaforával kezdtem, fejezzem is be azzal. A következő hetekben nemcsak a lakosságra jön nehezebb világ, de ennek a súlypontja ismét az egészségügyre fog nehezedni. Nem mindegy, hogy a következő napokban mi történik. Ezen a hét végén kormányülés is lesz, az operatív törzs is tanácskozik. Szurkoljunk, hogy jó döntéseket hozzanak.

Készüljünk, mert jönni fog a parancs: minden kéz a fedélzetre!

 

VISELJ MASZKOT!                            TARTS TÁVOLSÁGOT!                            VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET!

 

A cikksorozat előző részei:

1. rész VALAMI VAN?

2. rész PRIMUM NIL NOCERE!

3. rész ELÖL TEMPLOM HÁTUL ÜZLET

4. rész MONEY MAKES THE WORLD GO ROUND

5. rész SZENT ISTVÁN NAPI GONDOLATOK 

6. rész REFORMSATU

7. rész HŐSÖK versus COVIDIÓTÁK

 

                                                                                 

 

Kapcsolódó hírek

Legolvasottabb cikkeink