• nátha
    • Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

      Fújd ki rendesen! Minden a nátháról

    • Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

      Alvadásgátló mellett a nátha terápiája sem egyszerű

    • A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

      A felsőlégúti nyavalyák könnyen megkeseríthetik a karácsonyt

  • melanóma
    • Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

      Ismeri a melanoma 15 rizikófaktorát?

    • A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

      A mesterséges intelligencia az anyajegyszűrésben

    • Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

      Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

  • egynapos sebészet
    • Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

      Duplájára nőtt az egynapos sebészeti ellátások aránya

    • Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

      Két és félszer több az egynapos műtét a győri Petz-kórházban

    • Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

      Egynapos ellátási egységet adtak át a pécsi szívcentrumban

MONEY MAKES THE WORLD GO ROUND

Címoldal 2020.08.15 Forrás: Weborvos Szerző:
MONEY MAKES THE WORLD GO ROUND

A gyógyítás és a pénzügyek. Meditációk az egészségügyről. 1-5. rész

A pénz forgatja a világot, dalolja vidáman, keserűen, frivolan a zseniális Liza Minelli és partnere Joel Gray a világhírű Kabaré c. musical slágerdalában. Ezt dalolja a kapitalizmus összes híve, apologétája, main stream közgazdásza, haszonélvezője, reménykedő kisembere. „Sajnos” az egészségügyre, a gyógyításra is igaz ez a mondás, mint ahogyan a templomokra is. Legfeljebb a mértékek szerényebbek, a hívők és a betegek kevesebbel is beérik, mint a világ összes vagyonából és az összes jövedelméből aránytalan bőséggel rendelkező szupergazdagok.

Jól emlékszem, még 1956 előtt, ahogy havonta szürkületkor bekopogott egy alacsony, vékony termetű, kopottas, de ápolt megjelenésű bácsi, és beszedte a (nagyon szerény mértékű) egyházi adót. Nagyanyám kétszer is körültekintett az udvaron, látja e valaki, mert attól tartottunk, hogy Sz. bácsi, aki kommunista hírében állt, majd jól feljelent minket, és szüleim elvesztik a munkájukat. Büdös klerikálisok, maradiak, morogta a bajsza alatt néha Sz. bácsi, hogy én is halljam. Azután 1956. október 23.-án este, az ablakába kitett néprádiót, Gerő Ernő pártfőtitkár beszéde végén egy fejszével gyújtóssá aprította. Az ő hitvilága akkor szűnt meg.

Két okból érdekes ez a kis epizód:

1) a templom, az egyház se működik ingyen,

2) Gerő Ernő neve örökre összekapcsolódott az egyik legtragikusabb, leginkább romboló „intézmény” a hálapénz fogalmával.

De menjünk csak szépen sorjában:

A gyógyítás és az „ő” finanszírozása a XIX. század végétől elválaszthatatlanul összefonódik. Látszólag (főleg a közösségi egészségügy és a közösségi finanszírozás) két párhuzamos vonulat, de valójában nem választható el. Természetesen, didaktikus célból, pl. az oktatás során külön is vizsgálhatjuk (egyébként persze néha szükséges is) de szögezzük le, hogy a gyakorlati életben értelmezhetetlen a szétválasztás.

Persze, mint minden bonyolult dolgot, az interpretálók próbálják egyszerűsíteni, érthetővé (oktathatóvá) tenni. Nekem az már pályakezdő korom óta feltűnt, hogy nemcsak a politikusok, de szakértői hátországuk is szeret arról az oldalról hangsúlyosan beszélni, amihez kevésbé ért. Orvos főnökeim, mivel a gyógyításhoz mesterfokon értettek (ez nem vonatkoztatható el az adott kortól) rengeteget beszéltek a pénz hiányáról, elégtelenségéről, amelyik miatt állandóan akadályokba ütköztek, ha a legmodernebb gyógyító módszereket akarták alkalmazni. Az elavuló és lassan elkopó kézi műszerektől a korszerű varróanyag hiányán keresztül a nyáron rettenetesen hiányzó klímaberendezések, a kevés és gyakran elromló sebészi képerősítőkön át a kórházi fertőzések veszélyét fokozó rettenetes lószőrmatracos vagy habszivacsos vaságyakig, a beázásoktól omladozó épületekig mindenütt a pénzhiány bizonyítékát látták. (Itt gyorsan be kell, hogy ismerjem, hogy az elmúlt másfél évtizedben az intézményi infrastruktúra rengeteget javult.) Közgazdász barátaim (régi mondás, ha vannak bizonyos barátaid, ellenségre már nincs is szükséged – tisztelet az általam nagyra becsült kivételeknek) pedig állandóan a „feneketlen zsák” hasonlattal, vagy a „pazarlás” harci kiáltásokkal (hová tették ilyenkor a szemüket?)  támadtak. Legutoljára az ÁSZ elnöke engedett meg magának néhány vicces állítást, de mivel nálunk bizonyos dolgoknak nincs következménye, a dolgok annyiban maradtak.

Láthatólag ő se realizálta (vagy ha igen, akkor megtartotta magának) hogy az egészségügy pénzügyei markánsan csoportosítandók: 

1)    a létesítés költségei: Ezt már szinte elfelejtettük, mert teljesen új kórház, rendelőintézet emberemlékezet óta nem épült. Mentőállomás, orvosi rendelő szerencsére igen. De soroljuk ide a közelmúltból azt a hatalmas kórházrekonstrukciós folyamatot, amely során a vidéki kórházaink és klinikai központjaink megújultak (ez a következő csoportba is tartozik) és új épületekkel, épületrészekkel kiegészültek.

2)    a felújítás, fenntartás beruházás jellegű költségei: Ez is jól körül írható pl. összeghatárral, közbeszerzési játékszabályokkal stb. Idetartozik az épületek karbantartása, a nagy műszerek cseréje, informatikai rendszerek telepítése, korszerűsítése. Ezt a problémát egy időre „eltakarta” az uniós támogatású beruházások öröme, de az egészségügy bajait taglaló médiumok a fővárosi kórházak mizerábilis állapotairól szoktak (vágó) képeket közölni.

DE! Braking News! Szolgálati közlemény! A Kormány mai dátummal soron kívül még ez évben 60 milliárd (!) Ft-ot ad 17 fővárosi kórház többnyire belső felújítására, hogy elsősorban a kórházi fertőzésekkel szemben növelni tudják a biztonságot!  Erre már nagy szükség volt.

3)    a működtetés költségei: Ha az 1.-és főleg a 2. pont rendben van, akkor ez a kategória legalább is tisztázható. Idetartozik az intézmény működéséhez szükséges „10 ezer aprócikk”, rengeteg szolgáltatás a takarítás, a konyha, a mosatás vagy mosoda, a kisjavítások, a napi karbantartás stb. stb. És a legnagyobb tétel: a dolgozók bére. Az igazgatótól és a főorvostól kezdve a portásig és a segédmunkásig. Természetesen ez a „halmaz” a legbonyolultabb és a legfeszültségesebb. E területen sikoltanak fel az egészségügyi középvezetők, szakmai és érdekképviseleti vezetők: alulfinanszírozottság! Ebben a halmazban vannak a nemzetgazdaság egyéb ágaihoz viszonyított meglehetősen alacsony bérek, a hiányzó szakemberek szerződéses foglalkoztatásáért „kiizzadott” nagyobb összegek. És ha ez a nagyon feszültséges halmaz összeadódik a 2. csoport hiányzó, vagy elégtelen finanszírozásával, akkor kész az a drámai helyzet, amelyik a tempósan növekvő lejárt szállítói tartozásokban válik láthatóvá. Ilyenkor persze elindul a bűnbakkeresés, és rendszerint az intézet igazgatóját találják meg. 30 éve nem láttam olyat (a probléma szinte folyamatos), hogy az egészségügyi költségvetést tervező, vagy végrehajtó (vagy ellenőrző, és a következő évi tervezésre hatalmas befolyással bíró) szervezeteken kérték volna számon a kialakuló helyzetet.

Ennél a 3. csoportnál említhetem meg Gerő Ernő nevét. Lassan már csak a meglehetősen idősek emlékeznek a nevére, a fiatalabbak számára felejtendő történelem. A szovjet megszállókkal érkezett hozzánk Moszkvából 1945-ben. Rákosi Mátyás mellett a 3 legfontosabb politikai vezető egyike. 1950-ben államminiszter, a Népgazdasági Tanács elnöke. Egy hónap múlva, szeptember 14.-én lesz 70 éve, hogy döntést hoztak:

-         a Társadalombiztosítás államosításáról

-         az OTI (a legfontosabb végrehajtó szerv az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság) megszüntetéséről

-         a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja létrehozásáról, ami a társadalombiztosítás igazgatási feladatait látta el. Ennek a szervezetnek a rövidítése, SZTK, és annak ellenére, hogy 30 éve megszűnt, az elnevezés a néplélek és a köznyelv rejtelmei következtében ma is használatban van.

Ezzel az intézkedéssel egy akkor már több mint 50 éve formálódó, fejlődő társadalombiztosítási szakmai kultúrát törölt el a föld színéről, és lökte át az országot a Szemaskó elvei szerinti állami egészségügybe.

És ha egy bűn még nem volna elég, ugyanennek a Népgazdasági Tanácsnak egy titkos ülésén az orvosok bérét a szakmunkások béréhez, az ápolók és egyéb szakdolgozók bérét a segédmunkások béréhez igazította. A többi már történelem és szociológia. Cinikus módon hagyták, hogy a lakosság, az éppen bajban lévők egészítsék ki ezt a már akkor is alacsony jövedelmet. Számomra mai napig húzódó talány, hogy az elmúlt 30 év demokratikus kormányai, mért nem közelítették (megfelelő módon és mértékekkel) az egészségügyi béreket a hasonló képzettségű hazai ágazatokhoz, illetve nem kezelték közben azokat az európai munkaerőpiaci helyzetnek megfelelően. Ezekből már most nagyon sok bajunk van és várhatóan még több lesz!

A történetnek itt még nincs vége.

A következőkben át kell tekintsük a finanszírozás forrásait, az összegyűjtés és elosztás intézményrendszereit. A közgazdászok és magángazdászok eltérő szempontjait. A gyógyító szakterületek kérdéseit és lehetséges válaszait.

De azért ne feledkezzünk meg a külvilágról. A fertőzöttek száma nálunk is emelkedni kezdett. Két nagyváros szennyvizében nőtt a COVID RNS mennyisége, jelezve, hogy a vírus éledezik, vagy a lakosság védekező mechanizmusai elgyengültek. Ne hagyjuk magunkat!

1. rész: VALAMI VAN?

2. rész: PRIMUM NIL NOCERE!

3. rész: ELÖL TEMPLOM HÁTUL ÜZLET

5. rész: SZENT ISTVÁN NAPI GONDOLATOK