Sehol sem könnyű

Hodász Istvánt, az EGIS Gyógyszergyár Nyrt. vezérigazgatóját első teljes évének sikereiről és az EGIS jövőképéről kérdeztük.

– Vezérigazgató úr, hogyan értékeli az EGIS élén eltöltött első évet?

– Négy éven keresztül kereskedelmi igazgatóként dolgoztam a cégnél, ebből a szempontból vezérigazgatói tevékenységem első évében nem volt nehéz dolgom. Korábban szoros együttműködésben dolgozhattam Gál Péterné vezérigazgató asszonnyal, ezért relatíve könnyű volt az átmenet. Ebben az időszakban feladatom kettős volt: egyrészt továbbvinni az elődöm által elindított fejlesztéseket, másrészt még sikeresebbé tenni stratégiai piacain az EGIS-t.

– Sikerült mindkét feladatot teljesíteni?

– Az elmúlt évet nagyrészt az exportpiaci megjelenés fokozására és a belső szervezettség növelésére szántam, és úgy érzem, mindkét területen eredményesek voltunk. Komoly fejlődést értünk el cégen belül a különböző szakterületek közötti még szorosabb együttműködésben, a gördülékenyebb közös munkában. Hasonlóan komoly sikernek tartom, hogy 2010 elején 17 országra kiterjedő szerződést kötöttünk a biohasonló monoklonális antitesteket fejlesztő Celltrion-csoporttal. Ez azért jelentős eredmény, mert így az Egis lehet az első gyógyszergyár, amely biohasonló mAb-bal elsőként jelenhet meg Európában. Az első ilyen gyógyszerrel megcélzott piac mérete régiónkban jelenleg meghaladja a 120 millió eurót és kétszámjegyű növekedést mutat.

– Világszerte 62 országba szállítanak termékeikből. Melyik piacon érték el a legnagyobb fejlődést?

– Hagyományosan a kelet-európai piacokon, Oroszországban és a FÁK-országokban vagyunk erős szereplők. Azért arra vagyok a legbüszkébb, hogy tavaly kiváló eredményt értünk el egy új piacon: Törökországban. Néhány éve saját leányvállalattal jelentünk meg az országban, professzionális csapatot alakítottunk ki, amely felépítette az EGIS-márkát és a forgalomba hozott három központi idegrendszeri terápiában használt gyógyszerrel közel kétmilliárd forint forgalmat értünk el. Ezzel megmutattuk, hogy egy fontos terápiás területre koncentrálva képesek vagyunk elérni a kritikus tömeget olyan saját fejlesztésű gyógyszerekkel, amelyekkel saját területükön rövid idő alatt piacvezető, illetve dobogós helyezést értünk el.

– Milyen eredményeket értek el 2010-ben külpiacaikon?

– A 62 országból 18 olyan ország van, ahol saját képviselettel, illetve leányvállalattal vagyunk jelen. Ezekben az országokban összesen közel 1200 embert foglalkoztatunk. E 18 országban, a stratégiai piacainknak számító területen 12-13 százalékos növekedést értünk el, ami ezen a gyilkos, generikus piacon kiváló eredménynek számít. Ezt a növekedést sajnos ellensúlyozta, hogy egyéb piacainkon, ahol partnereinken keresztül értékesítünk, elsősorban a raktárkészletek racionalizálása és egyéb egyszeri hatások miatt 26 százalékos csökkenést szenvedtünk el. Így összességében 3-4 százalékos növekedést tudtunk elérni.

– Hasonlóan sikeres volt a magyarországi tevékenység?

– Az elmúlt években nagyon megszenvedtünk a 2007-es restriktív szabályozások következményeit. Ekkor a magyar gyártók nagyon komoly veszteségeket szenvedtek el, gyakorlatilag 2009 volt az első év, amikor stabilizálni tudtuk magyarországi forgalmunkat, tavaly már enyhén a piaci növekedés felett tudtunk növekedni. Ez azonban nem befolyásolta a piaci pozíciónkat, mert az elmúlt évekhez hasonlóan 2010-ben is a magyar gyógyszerpiac ötödik legnagyobb szereplője voltunk.

– Minek köszönhető a forgalom növekedése?

– Elsősorban annak, hogy új termékeket hoztunk forgalomba. Korábban évente két-három generikus készítménnyel jelentünk meg piacainkon, ezt sikerült az utóbbi két évben 8-10 termékre feltornászni, és a továbbiakban is szeretnénk tartani ezt a tempót.

– Hol könnyebb az érvényesülés: stratégiai piacaikon vagy Magyarországon?

– A növekedési adatok azt mutatják, hogy a stratégiai piacainkon. Ám sehol sem könnyű. A legtöbb kormányzat arra törekszik, hogy a válság hatására megrendült költségvetését rendbe hozza. Ezért hozzányúlnak a gyógyszerkasszához is, bár mindenhol különböző mértékben. Külföldi pozíciónkat az is befolyásolja, hogy például Oroszországban 2011-től át kellett térni rubelelszámolásra, ami minden cég számára növeli az árfolyamkockázatot. Nemzetközi szinten is egyre több adminisztratív korláttal szembesülünk, ám egyik sem jelent újdonságot, hiszen itthon a fejlett világban fellelhető szinte összes gyógyszerpiaci restrikciós módszert alkalmazza a kormányzat, amelyek többsége elsősorban a magyar gyógyszeripart sújtja.

– Miért elsősorban a magyar gyógyszeripart sújtják ezek a szabályozások?

– Mert bármennyire is nem ez a szándék, ez az eredménye annak, ha úgy érvényesülnek a költségvetési szempontok, hogy közben háttérbe szorulnak, vagy rosszabb esetben fel se vetődnek iparpolitikai megfontolások. Meggyőződésem szerint elismerésre méltó érték az, hogy az EGIS évente közel kilencven milliárd forint összegben exportál, magyarországi termelésből látjuk el külpiacainkat, az ország 27. legnagyobb foglalkoztatójaként magasan képzett szakemberek ezreinek adunk munkát, hozzájárulunk a GDP és az adóbevételek növekedéséhez és javítjuk a külkereskedelmi mérleget. Ezt a törekvést valamilyen EU-konform módon el lehet, és el is kellene ismernie a mindenkori kormányzatnak, mert ha nem ez történik, akkor hosszú távon sokkal egyszerűbb megoldás kivonulni a magyar gyártásból, és olyan helyen létrehozni a termelőüzemeket, ahol olcsóbb a munkaerő, kevesebb az adó, ahonnan Magyarországra is lehet exportálni a termékeket, és egy pesti kereskedelmi irodával meg lehet oldani az értékesítést. Ezzel szemben mi a külföldön megtermelt nyereséget is hazánkban forgatjuk vissza fejlesztésekbe, minden évben 12-13 milliárd forintot költünk beruházásra és további 10 milliárd forintot fordítunk kutatásra és fejlesztésre, mert így szeretnénk hozzájárulni az EGIS és a magyar gazdaság fejlődéséhez.

– A helyzet nem reménytelen, hiszen a K+F költségeket le lehet vonni a kötelező befizetésekből.

– Valóban fontos előrelépés, hogy a kormányzat lehetővé tette, hogy aki Magyarországon jelentős K+F tevékenységet folytat, az ennek költségét leírhatja a kötelező befizetéséből. A szabály korrekt és EU-konform, ugyanis nem magyar gyártó specifikus, hanem minden piaci szereplőre vonatkozik. Ráadásul azt is mutatja, hogy a kormányzat és a gyógyszeripari-egészségipari szereplők között párbeszéd alakult ki, ami ma már nem a süketek párbeszéde; érvekkel vitatkozunk, meghallgattatik a másik fél is. Ez és a konszenzusra törekvés egyértelműen pozitív eleme az elmúlt évnek.

– Hogyan látja a magyar egészségügy jövőjét?

– Most adott a lehetőség arra, hogy tabula rasat csináljunk. A kormányváltás lehetőséget teremt arra, hogy valami újat építsünk fel, ám tudomásul kell venni, hogy ez nem megy az egyik napról a másikra, az átmeneti időszakot pedig finanszírozni kell. Mindenesetre reménykedem abban, hogy az egészségügy átalakítása során sikerül strukturális változásokat végrehajtani és úgy látom, az egészségügyi államtitkárságon tudatos munka folyik ebbe az irányba.

– Hogyan valósul meg a kutatás-fejlesztés és az innováció a generikus gyógyszergyártási tevékenységben?

– Az is innováció, ha a generikus terméket a szabadalmat megkerülve fejlesztjük ki. Ebben az esetben ugyanis mi hamarabb tudunk piacra lépni, mint más generikumok. Az elmúlt években három olyan készítményünk is volt, ahol ezt az innovációs készséget bizonyítani tudtuk, és a szabadalmat megkerülve, elsőként jelentünk meg a piacon. Így több hónapos, de egy termék esetében kétéves előnyt is el tudtunk érni konkurenseinkhez képest. Az innováció része az is, hogy a generikus termékkel kicsit többet próbálunk adni az originálisnál, akár nyújtott hatásban, akár fix kombinációban, akár új technológiai megoldásokkal, ennek eredményeként várható jobb betegegyüttműködéssel, kisebb környezeti hatással.

– Innovatív vagy generikus készítményekre van szüksége a betegeknek?

– Azt gondolom, hogy mindkettőre. A valódi kérdés nem is ez, hanem az, hogy egy ország gazdasági teljesítőképessége mit tesz lehetővé. Ha csak a szomszédos országokat nézzük, széles spektrumban láthatók megoldások erre a problémára. Szlovákiában például nagyon alacsony térítési díjat fizetnek a betegek, ami nem csoda, hiszen feleakkora lakosságszám mellett ugyanakkora összeget fordítanak gyógyszertámogatásra, mint mi. A másik oldalon ott van Ukrajna, ahol gyakorlatilag nem létezik gyógyszerártámogatás, a betegek minden gyógyszerért teljes árat kénytelenek fizetni. Elsősorban a gazdasági és politikai döntéshozókon múlik, hogy mennyit áldoz egy ország a gyógyszertámogatásra, és ebből következően a lakosság mennyire képes hozzáférni az innovatív és generikus készítményekhez.

– Milyen évre, milyen gazdasági és egészségügyi környezetre számít 2011-ben?

– Abban bízunk, hogy a gyógyszerpiacon nem lesznek alapvető változások és 2011 a konszolidáció éve lesz. Valószínűleg megkezdődhet az egészségügyi ellátórendszer reformja. A gyógyszeripar válságadója révén már tavaly is jelentős mértékben hozzájárult és ma is hozzájárul a gyógyszerkassza betartásához, és a túllépést is mi finanszírozzuk. Ezért nem gondoljuk, hogy ennél komolyabb adóterhelést el tudnánk viselni. Az EGIS számára pedig 2011 azért lesz különösen fontos, mert az első félévben adjuk át a csaknem négymilliárd forintos beruházással megvalósult gyógyszertechnológiai kísérleti üzemünket és indítjuk el a teljesen új hatóanyag kísérleti üzemünk építését szintén négymilliárdos költségvetéssel, támogatva ezzel is a hazai innovációt, a magyar kutatók itthon tartását.