A szűrés a prevenció nagyon fontos része, ha a kiszűrtek további kivizsgálásának, ellátásának adottak a feltételei.
Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) főigazgatóságának oktatási igazgatójával, dr. Vályi Péterrel a szűrővizsgálatok hogyanjáról, miértjéről, illetve az azok körüli anomáliákról beszélgettünk.
- A szűrővizsgálatokat 1997 óta népjóléti/egészségügyi miniszteri rendelet szabályozza, a 2006. január 1-jén hatályba lépett módosítás szakmai előkészítésében vettem részt. A jogszabályt a gyermekkori szűrővizsgálatok rendszerének aktualizálásakor 2009-ben módosították. Valamennyi érintettel – orvosi szakmai kollégiumokkal, szakmai kamarákkal civilszervezetekkel stb. – egyeztettünk. A 2006. január 1-től hatályos módosítás alapvetően az eseti szűrővizsgálatok rendszerét érintette, a cél egy egymásra épülő, személyre szóló szűrővizsgálati rendszer kidolgozása volt. Újszülött kortól 18 éves korig kötelezővé tettük a szűrést, miután a megkérdezett alkotmányjogász véleménye az volt, hogy a gyermek egészséghez való joga magasabb rendű, mint a szülő rendelkezési joga. Tehát nem mondhatja a szülő, hogy csemetéjét nem viszi szűrővizsgálatra. Nagyon pontosan meghatároztuk, mit hogyan kell csinálni. Például már serdülőkorra előírtuk, hogy fel kell mérni az életmódot, az elhízást, a magas vérnyomást, a családban előforduló szív és érrendszeri, daganatos megbetegedést, cukorbetegséget stb. Vagyis, a hajlam kimutatása is cél lett, hogy adott esetben a megfelelő szakrendelésre, gondozásra kerüljön a gyerek. 21 éves kortól, illetve a jogszabály hatályba lépésekor 21 évesnél idősebbek esetében javasoltuk, hogy a háziorvos hívja fel a figyelmet az alapállapot felmérésének a szükségességére. Az alapállapot felmérésére egyszerű, jól képzett ápolónő által is kivitelezhető módszert javasoltunk, vagyis a háziorvosokat sem terhelte volna az alapszűrés. Mindössze annyiból állt, hogy kérdezzék ki az illetőt a családjában előforduló, korai életkorban jelentkezett szív-, érrendszeri, daganatos betegségekről, az elhízásról, a cukorbajról, vesebetegségről, más halmozódó betegségekről, mérjék meg a testsúlyt, a has körfogatát és a vérnyomást. Tudakolják meg, hogy dohányzik-e, hogyan étkezik? Ha a válaszok és a vizsgálat alapján bizonyos betegségek fokozott kockázata felvetődik, az orvos lépjen tovább. Meghatároztuk, hogy a személyes kockázattól, az életkortól függően milyen gyakorisággal kell végezni a szűrővizsgálatokat, milyen kiegészítő vizsgálatok lehetnek indokoltak.
- Még az Egészségügyi Minisztériumban dolgozott, amikor a 2006. januárjától életbe lépő, a szűrővizsgálatokról szóló jogszabályt a tárca népegészségügyi főosztálya előkészítette. Rengeteg munkájuk volt a jogalkotásban, aminek lényegi tartalma tudomásom szerint ma sem igazán érvényesül…
- Tisztázni kell bizonyos fogalmakat. A szűrővizsgálatoknak két nagy csoportja van. Az egyik az úgynevezett népegészségügyi célú szűrővizsgálat. Ezek közpénzből, azaz a költségvetési törvény alapján elkülönített forrásból finanszírozottak. Olyan betegségek felkutatására szolgálnak, amelyeknek tünetmentes szakban való felismerése és kezelése nemcsak a szűrt ember kezelhetőségét, túlélési esélyeit javítja, de a magyar lakosság halálozását is csökkenti. Ilyen a méhnyak-, az emlő- és a vastagbél-szűrés.
- A méhnyak- és az emlőszűrésnek több éves múltja van hazánkban.
- Csakhogy a szűrővizsgálaton részt vettek arányának pontos megítélését nehezíti, hogy sokan magánorvoshoz mennek nőgyógyászati vizsgálatra, az onnan származó adat nem kerül nyilvántartásba. A másik érdekesség, hogy az emlőszűrést ugyan a jogszabály kétévente írja elő, azonban gyakran félelem vezérelte „kíváncsiságból" évente elvégeztetik azt. A többletmunka az egészségügyi szolgáltatónak „jól jön", nem úgy az OEP-nek, akinél ez nem szűrésként, hanem diagnosztikai vizsgálatként a kassza terhére számoltatik el, arról nem szólva, hogy így nem nyerhető vele reális statisztika adat. 2007 januárjától rendszeresen kellene vastagbélszűrést végezni, azonban a 2006. évi választások után a tárca vezetésében lezajlott változások miatt az előkészítés szintjén „megakadt".
- Mi tartozik a szűrővizsgálatok másik csoportjába?
- Az úgynevezett eseti szűrővizsgálatok, amiknek lehetőségére a háziorvosnak kell az általa gondozott lakosságot figyelmeztetnie, hogy azután a járulékfizető eldöntse, a felkínált lehetőséggel él-e, vagy sem. Ez a szűrővizsgálatokkal való „visszaélés" egyik forrása. Gyakran összetévesztik a szűrővizsgálatokat a panaszok miatt elvégzett, a klinikai gyanút megerősítő diagnosztikai célú vizsgálattal, vagy a már ismert betegségben szenvedő gondozása során végzendő vizsgálatokkal.
- A már 1997 óta életben volt, a szűrővizsgálatokról szóló népjóléti miniszteri rendeletet miért kellett megváltoztatni?
- Az európai, illetve a nemzetközi irányelveknek megfelelően 2006. január 1-jétől aktualizáltuk, korszerűsítettük. Egyébként Európában szinte egyedül álló, hogy jogszabály határozza meg, hogyan kell a szűrővizsgálatokat végezni. A ma már több mint 4 esztendeje hatályos jogszabály be nem tartása felelőtlenség a lakossággal szemben…. Eközben aluljárókban, stadionokban, tereken a legkülönbözőbb, s természetesen magas költségű, médiavisszhangot generáló „szűrővizsgálatok" folynak, gyakorta állami, sőt uniós támogatással. Én viszont vásári mutatványnak hívom ezeket, hiszen nem rendszerben történnek. Eredménye akkor lenne, ha háziorvos irányítaná, az eredmények a háziorvosoknál kerülnének rendszerezésre. Nos, akkor a lakosság egészségi állapotáról folyamatos információt szolgáltató adatbázis állna rendelkezésre, tudni lehetne, hogy az ország egyes területein milyen betegségek halmozódása várható, a szükségleteknek megfelelő egészségügyi beavatkozási tervek születhetnének, a humán és anyagi erőforrást ezekhez lehetne hozzárendelni, a változást pedig folyamatosan nyomon lehetne kísérni. És nem arra hagyatkoznánk, hogy a német pontrendszer, a HBCs alapján a finanszírozás eltérítése miatt milyen adatokat szolgáltat az egészségügyi szolgáltató… Tehát abszolút reális adatokat gyűjthettünk volna... Mindig felvetem, hogy nem látjuk a mediko-legális következményeket. Mondjuk, 35 éves korban egy fiatal szívinfarktust kap. Talál magának egy jó ügyvédet, aki a jogszabályban előírt, ám az orvos által el nem végeztetett szűrővizsgálatok miatt peres eljárást kezdeményez. Bizony akkor nyer a fiatal beteg, s neki kártérítést kell fizetni! Nem kellene megvárni ezeket a „próbapereket"!
- Amit Ön felvetett, bizony az alapellátásban többletköltséggel járt volna…
- Amikor előkészítettük a miniszteri rendeletet, 750 millió forint összegre lehetet pályázni, informatikára, prevenciós nővér képzésére, finanszírozására stb. A 750 millió forintból mindössze 210 millió forintra érkezett pályázat az Országos Alapellátási Intézettől, másoktól semmi. Történt ez annak ellenére, hogy a MOK háziorvosi szekciója éppen úgy benne volt a jogszabály előkészítésében, mint a védőnői vagy az ápolói kamara. A költségvetésnél maradt 500 millió(!) fel nem használt forint, utána persze volt nagy felháborodás, hogy a szervezett szűrésnek nincsenek meg az anyagi feltételei.
- Az egyetlen pályázó, az OALI mire fordította a 210 milliót?
- A szűrővizsgálatok új rendszerének megismertetésére, „próba" szűrő- programokra, rendszerek megvalósítására. Mint országos módszertani intézet, kénytelenek voltak saját útjukon, lehetőségeiken belül elindulni, a pályázati forrásból falvakban igyekeztek háziorvosokat bevonva felméréseket végeztetni.
- A háziorvosok, ha pályáznak, mire fordíthatták volna az elúszott félmilliárd forintot?
- Számítógépre, szoftverre, megfelelő nővér-, szakdolgozói háttérre stb. Az alapellátásban máig legalább húszféle, egymással nem kompatibilis programmal dolgoznak. Mi akkor leültünk az országos szakfőorvossal, az Országos Alapellátási Intézet és a MOK képviselőjével, felajánlottuk, hogy a kívánságaiknak megfelelő számítógépes program készüljön, olyan, amelyből a nyilvántartás során a szűréshez szükséges információ kinyerhető, felhasználóbarát lesz, ingyen megkapható, az OEP-nek konkrét és valós adatokat szolgáltathatnak vele. Még 2005 júliusában minden részletről megegyeztünk. A szoftver máig nem készült el, pedig erre külön el is elkülönítettünk pénzt!
- Mi volt a folytatás?
- A 2006. évi választásokat követően megváltozott az Egészségügyi Minisztérium vezetése. A szűrővizsgálati program, a Népegészségügyi Program, a szakmai nemzeti programok megvalósítása leállt. Megszüntették a minisztérium népegészségügyi főosztályát, ezzel együtt a minisztériumi „pályám" is befejeződött. 2008-ban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat európai uniós pályázat alapján elkezdte a szűrővizsgálatok szükségességének és rendszerességének a kommunikálását. 2009-ben újból létrehozták a minisztérium népegészségügyi főosztályát. Számos szakmai társaság szervez „szűrővizsgálati programokat", azonban ezek valójában a nagykockázatú személyek állapotának a felmérését vagy a már ismert betegségben szenvedő személyeknél a betegség kiterjedésének, súlyosságának a megállapítását, az egyéb betegségekre való hajlam felmérését célozzák. Mindez nagyon fontos, de nem érintik a teljes, még tünetmentes lakosságot. Ha a szűrővizsgálatokról szóló jogszabály valósulna meg, akkor a magyar lakosság egészségi állapotáról naprakész információink lehetnének. Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyozni kell, hogy a szűrés és a prevenciós tevékenység nagyon fontos része, csak akkor szabad szűrővizsgálatot végezni, ha a kiszűrt személyek további kivizsgálásának, ellátásának a feltételei rendelkezésre állnak.
- Mit vár a jövőtől?
- Csak remélni tudom, hogy a Népegészségügyi Program, a szakmai nemzeti programok, a szűrővizsgálatok rendszerének megvalósítása újból fontos lesz…
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!