A gyógyszer-nagykereskedők kézzelfogható elismerésre vágynak

Amikor az Alpok egy eldugott falujában egy idős beteg betér a helyi patikába, hogy kiváltsa egy ritkán használt gyógyszer receptjét – mondjuk egy olyanét, amely már húsz esztendeje a piacon van és csak egy-két euróba kerül –, okkal reméli, hogy azonnal meg is kapja az illető orvosságot. Ha a gyógyszerész mégsem tartja raktáron a szert, két vagy három „full-line" (teljes termékskálát szállító) nagykereskedő verseng azért, hogy az esetleges megrendelés után néhány órán belül eljuttathassa hozzá.

E tekintetben a full-line nagykereskedelem tagadhatatlanul hozzájárul Európa egészségügyéhez. A full-linerek komolyan veszik azt a kötelezettségüket, hogy bármely vényköteles gyógyszert gyorsan és biztonságosan eljuttassanak bárki pácienshez, akinek szüksége lehet rá.

Amelett azonban, hogy szállítanak az egészségügynek, ezek a cégek gazdasági válalkozások is: magas szintű szolgáltatásokat nyújtanak, de másként, mint a kormány intézményei vagy a non-profit szervezetek. Termékeket vásárolnak szállítóiktól, amelyeket aztán eladnak fogyasztóiknak, ebben a közvetítői szerepben tesznek szert profitra. Európában megszámlálhatatlanul sok díjazási rendszert hoztak létre szolgáltatásaik ellentételezésére – többek közt rögzített és változó haszonkulcsokat, csomagonkénti pausálét –, a nagykereskedők azonban általában a szállítóláncolat költségeinek mérséklésével növelik hasznukat. A gyógyszer-disztribúciós üzlet más [addig branson kívüli] cégeket is az ágazatba csábított.

A cherry-picking (vagyis a jól fizető körzetekre és városrészekre koncentráló) disztribúció – akár korlátozott termékskálát szállító (shortl-line-) vállalatok, akár a párhuzamos kereskedők végzik, egyes gyógyszereket bizonyos betegekhez ugyancsak igen gyorsan, és esetleg csinos haszonnal képes eljuttatni. E műveletek engedélyhez vannak kötve, szigorú reguláció vonatkozik rájuk, ám a short-linerek számára a köz ellátása fontosabb szempont, mint full-line-megfelelőik számára.

A gyógyszeripar innovátor-vállalatok [egy ideje] ugyancsak nagyobb figyelmet szentelnek a full-line nagykereskedelem gazdasági aspektusainak. A nagy értékű originálisok disztribúciós haszonkulcsa/árrése hozzájárulhat, hogy az olcsó generikumokat forgalmazó konkurrencia azonos feltételek mellett ajánlhassa termékeit a gyógyszertáraknak. Jelenleg – például – a Pfizer az Egyesült Királyságban logisztikai szolgáltatási szerződésekkel ellentételezi termékeinek disztribúcióját, így módja nyílik arra, hogy nagy értékű produktumait közvetlenül gyógyszerészeknek értékesítse. Ha azonban a full-line kereskedelmi modellnek ez az eleme [valamiért] kiesne, ez a fajta üzleti tevékenység nyomban kevésbé vonzóvá válna.

Mostani lehetőségeik beszűkülése esetén az európai nagykereskedők kénytelenek volnának módosítani a full-line disztribúció lényegi elemeit. Hozzájárulásukat az egészségügy működéséhez honorálni kell – a kérdés az, hogy vajon a [mindig] pénzszűkében lévő állami egészségügy miképp engedheti ezt meg magának. A generikumok is drágábbak lesznek, ha árukba beépítik majd a páciensekhez való eljuttatásuk költségeit.