Az állami gyógyszertámogatások féken tartásával egészségügyi miniszterek sora próbálkozott.
![]() |
Évek óta döntetlenre áll a vita, vajon sok vagy kevés a hazai gyógyszerfogyasztás. Ennek megítélése attól függ, mihez hasonlítjuk: az OECD-országok között is hátul kullogó magyar élettartamhoz, az évente kidobott 2500 tonna orvossághoz, netán a fekvőbeteg-ellátásra fordított forintokhoz. Ez utóbbira - amely szinte egyhangú szakmai vélemény szerint túlméretezett, igaz, egyúttal alulfinanszírozott is - az idei költségvetési előirányzat szerint csupán 362 milliárd forint jutna. Történelmi fordulópont, hogy a fekvőbeteg-kasszát az előrejelzések szerint első ízben fogja felülmúlni a gyógyszerre fordított egészségbiztosítási támogatás, amely elérheti a 390-400 milliárd forintot is, s amelyet a gyógyászati segédeszközök szubvenciója további több mint 40 milliárd forinttal fejel meg.
A gyógyszertámogatás összege az elmúlt öt évben kis híján megduplázódott, miközben a gyógyszerek termelői ára nem vagy alig néhány százalékkal nőtt. A kasszatúllépés is folyamatosan növekvő tendenciát mutat, összege tavaly már megközelítette a 100 milliárd forintot.
Az állami gyógyszertámogatások féken tartásával egészségügyi miniszterek sora próbálkozott: a fideszes Mikola István például a gyógyszerismertetés és -promóció szabályait szigorította, a szocialista Kökény Mihály pedig forgalomarányos befizetésre kötelezte a gyártókat. Molnár Lajos most valamennyi lehetséges megoldást egyszerre vetette be: egyebek mellett erősítené az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) áralku-pozícióját mind a gyógyszerek, mind pedig a gyógyászati segédeszközök körében. A gyártók árajánlatait nyilvánossá, az interneten is hozzáférhetővé tenné, megkönnyítené és meggyorsítaná az olcsó, generikus készítmények befogadását az OEP által támogatott medicinák közé, és tovább szigorítaná a gyógyszerek orvosoknak szóló ajánlási lehetőségeit. A HVG összefoglalója