Magánnyugdíj: kidobott pénz volt?

Miután a bruttó hazai termék (GDP) egy százaléka került be évente a magán-nyugdíjpénztárakba, így ha 1998-ban ezek nem jönnek létre, akkor mára nem 80, hanem csak 70 százalék lenne a magyar államháztartás GDP arányos adóssága - mondta Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott hétfőn sajtótájékoztatón Budapesten. A kisebb adósságot alacsonyabb kamattal lehetett volna finanszírozni is - tette hozzá a nyugdíjvédelmi megbízott.

Selmeczi Gabriella bejelentette, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vizsgálja - egyebek mellett - a pénztárak működési költségeit, vagyonkezelési díjait, és a vizsgálati jelentést a kormány a parlament elé terjeszti.

Az eddigi vizsgálat kiterjedt arra, hogy mekkora lett volna a magán-nyugdíjpénztárak vagyona a múlt év végén akkor, ha a befizetéseket 13 évig tisztán állampapírban tartják. Az eredmény: a tényleges 3.160 milliárd forint helyett 700 milliárddal több, azaz 3.860 milliárd forint lenne a vagyon. Egy átlagos pénztártagra vetítve - aki 13 év alatt 1,7 millió forintot fizetett be - a vagyon 2,3 millió forint helyett 2,5 milliót tenne ki - mondta Selmeczi Gabriella.

A működési költségre 150 milliárd forintot fordítottak a pénztárak, szintén 13 év alatt, amit horribilis összegnek nevezett. A nyugdíjvédelmi megbízott végül összegezte a 700 milliárd számított hozam-különbözetet és a 150 milliárd forint működési költséget, és megjegyezte, hogy a 850 milliárd forint az éves GDP 3 százaléknak felel meg.

A Stabilitás szerint tévesek Selmeczi következtetései
Bába Julianna, a pénztárszövetség elnöke hétfői közleményében kifejti: a számítás csak abban az esetben lenne igaz, ha minden évben ugyanannyi lett volna a tagdíj, és a hosszú lejáratú állampapír index (MAXC) minden nap egyformán emelkedett volna. De ez az ideális helyzet soha nem állt be, a tagdíjakat például 1998-ban 6 százalékon befagyasztották. Az 1998 és 2010 közötti időszakban pedig közel 160 ezren visszaléptek az állami rendszerbe - a tetőpont 2009-ben volt, akkor 62 ezer 52 év feletti ember tért vissza vagyonával együtt -, ami a szervezet szerint jelentős torzulásokat eredményez a kormányzati számításokban.

A közlemény felhívja a figyelmet arra: a pénztáraknak nemcsak az ismert kifizetési kötelezettségei - garanciadíj, tagnyilvántartás, felügyeleti díj -, vannak, hanem likviditástartási kötelezettség is terheli, a likviden tartott eszközökön pedig nyilvánvalóan más hozam érhető el. A mindenkori kormányzat emellett rendeletekben határozta meg a befektetések kereteit, amikor rendelkezett a befektetési eszközök nagyságáról az egyes portfóliókban.

A magán-nyugdíjpénztári rendszert alapvetően abból a célból hozták létre, hogy a pályakezdők 40 év (!) munkaviszony után az állami tb nyugdíjból kapott 75 százalékos nyugdíjuk feletti részt a magánpénztári rendszerből kapják. Magyarán ennyi ideje lett volna egy pénztárnak a befizetésekből felhalmozódó egyéni vagyon befektetésével hozamokat elérni. Ha viszont a felhalmozási időszak negyedénél készítenek kasszát - ahogyan most a kormányzat 12 év működés után teszi -, óhatatlanul rosszabb eredmény jön ki - mutat rá a pénztárszövetség.

A közlemény szerint nem ad valós képet a reálhozamban nem részesülő tagok számáról az a kormányzati kommunikáció sem, amely elhallgatja, hogy a kifizetésben nem részesülő volt pénztártagok mintegy 40 százalékának semmilyen befizetése nem volt. Az összkép azonban a pénztárakra nézve így is kedvező, hiszen a tagok 81 százalékánál pozitív reálhozamot értek el 1998 és 2010 között, az egy tagra jutó átlagos reálhozam pedig meghaladta 76 ezer forintot.