Quo vadis, magyar egészségügy?

2005. november 18-án a Brit Nagykövetség épülete adott otthont annak az Egészséggazdasági Konferenciának, amelynek témája az egészségügy jövőbeni fejlesztése volt. A november 18-ai tanácskozás olyan sorozat része, mely immár nyolc éve hívja rendszeresen együttgondolkodásra a magyar egészségügy felsővezetőit; mind a kormányzat, mind pedig az intézményvezetők szintjén. Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció részeként megalkotott II. Nemzeti Fejlesztési Terv középtávon hivatott a lakosság egészségi állapotának javítását előirányzó cél és intézkedési terv megalkotására. Ennek keretében 2020-ra kell a magyar lakosságnak elérnie a 25 uniós államban születéskor várható élettartam átlagát.

Egészségi mutatóink jelenleg a legrosszabbak között vannak az Unióban: hazánkban a 2003-as születésű gyermekek közül a lányok 5, a fiúk 7 évvel élnek rövidebb életet uniós társaiknál. A munkaképes férfiak halálozásában keletről nyugatra haladva hatszoros különbség van a legjobb és a legrosszabb tagállam között. Magyarország a sereghajtók közt van. A konferencia egyik üzenete az állami források mellett egyéb, alternatív finanszírozási lehetőségek feltárásának igénye. Egyik jelentős pluszforrás lehet az Európai Strukturális Fejlesztési Alapból érkező 23 milliárd euró, mely összeg egészségügyi fejlesztésre is használható. A magántőke bevonása mellett további forráslehetőség például az Európai Fejlesztési Bank, mely az Európai Unió finanszírozási intézménye és az európai integráció hosszú távú hiteltámogatására alakult.