Tele a francia ipar hócipője

A francia gyógyszeripar a Scrip szerint mindeddig szokatlan tónusban rója fel a kormányzatnak, hogy lebecsüli, méltánytalanul bánik vele, és félreérti. A hangütés-váltásnak azonban nem annyira az ipar szervezetének, a LEEM-nek élén történt változás az oka – a nyáron Christian Lajoux lépett Dr. Pierre Le Sourd elnök helyébe –, mint inkább a piaci helyzet és a kormány politikája.

Franciaországban 1990 óta először állt meg a gyógyszerkiadások növekedése: a LEEM szerint az idén a ráta 0 és 1 százalék közt lesz. (Az elmúlt másfél évtizedben általában 5-7 százalék volt.)
A folyamatos gyógyászati előrelépés feltétele, hogy az egészségügyi termékekre fordított kiadások növekedési üteme 2-3 százalékkal meghaladja a bruttó nemzeti össztermékét, s ha nem így történik, a köz egészsége látja kárát – állapítja meg a szervezet.

A lassulás, úgymond, az ipar szempontjából „brutális", főképp a külön terhek, adók és járulékok miatt, amelyek a LEEM szerint a 2007-ig tartó három évben összesen 2,4 milliárd eurót vettek-vesznek ki az ágazat zsebéből. Az ipar már érzi a nyomást, és hamarosan érezni fogja a következményeket, a csökkenő beruházási kedvet, valamint az alkalmazottak bérének terhét is.

A LEEM úgy véli, a helyzetet a gyógyászati fejlődés is megsínyli majd, és szorgalmazza az[állítólagos] gyógyszer-túlfogyasztás beható elemzését – különös tekintettel az egészségügyre. A jobb egészségügyi ellátás nem jelenthet kevesebb egészségügyi ellátást, kivéve, ha a cél a szolgáltatások és termékek hozzáférhetőségének szándékos csökkentése.

A kormány immár nem hallgatja meg az ipar véleményét – állítja a lobbiszervezet, és miközben közvetlen tárgyalásokat követel [a kormánnyal] a jövőről, kilátásba helyezi, hogy a nyilvánosság elé tárja érveit. Ennek nyitánya volt az október 16-án kezdett egyhetes, „Gyógyszerhét" c. kampány.

A LEEM rámutat, hogy az angol árszabási rendszer például öt éves időszakokra biztosítja a stabilitást és a kiszámíthatóságot, és követeli, hogy Franciaország vessen véget a korábbi megállapodások állandó felülvizsgálatának. A gyógyszeripar, úgymond, azt akarja, hogy stratégiai ágazatnak ismerjék el, ehelyett azonban a kormányzat rövid távú pénzügyi megszorításainak és rövidlátó politikájának túsza.