Miért jobbkezes szinte mindenki? A válasz a járásunkban és az agyunkban rejlik

Az emberek mintegy 90 százaléka jobbkezes, ami egyedülálló arány az emlősök között. Egy friss kutatás szerint két döntő fejlemény állhat a háttérben: a kétlábon járás és az emberi agy jelentős növekedése.

Egy új megközelítésű vizsgálat

Az emberi jobbkezesség aránya kiugró: kultúrákon átívelően tízből kilencen főként a jobb kezüket használják. Más főemlősöknél nincs ilyen egyirányú többség. Bár sokáig az eszközhasználatot vagy a kultúrát sejtették a háttérben, egy új, több fajt összevető kutatás más irányba mutat: a kétlábon járás és az agy növekedése együtt alakíthatta ki a tartós „jobb felé” tolódást.

Az Oxfordi Egyetem kutatócsoportja 41 főemlősfaj több mint kétezer egyedének kézhasználati adatait elemezte. Olyan statisztikai eljárást alkalmaztak, amely számol a fajok rokonsági kapcsolataival, így nem mossa el az összefüggéseket a közös leszármazás. Egy keretben tesztelték a főbb elképzeléseket: számít-e az eszközhasználat, az étrend, az élőhely, a testméret, a társas mintázat, az agyméret vagy a mozgásmód.

Felszabaduló kezek, átszerveződő agy

Az eredmények összefügő képet mutatnak. Először a kétlábon járás teremtett új helyzetet: a kezek már nem a mozgást szolgálták, így megnyílt a tér a finom, oldalspecifikus mozdulatoknak, mint a célzott megfogás vagy a dobás. Később az agy növekedése és szerveződésének változása rögzíthette a jobb oldali túlsúlyt, amely így nemcsak egyéni, hanem fajszintű mintázattá vált.

A vizsgálat szerint az eszközhasználat önmagában nem ad kielégítő választ arra, miért ilyen egyirányú a jobbkezesség. Több elmélet eddig egymással versengett; most ugyanabban az elemzési keretben összevetve a járásmód és az agyméret együttese illeszkedett legjobban a megfigyelt mintázatokhoz.

Fajok közötti összehasonlítás

A keresztfajos megközelítés segít elválasztani, mi lehet szélesebb körben ősi jelenség, és mi különösen emberi sajátosság. Ha sok, egymástól eltérő életmódú faj adataiban ugyanazok a tényezők mutatnak irányt, nagyobb az esély, hogy valóban alapvető hajtóerőket találtunk meg.

Mit jelent ez az egyén szintjén? A jobbkezesség túlsúlya nem zárja ki a változatosság értékét. A balkezesség fennmaradása arra utal, hogy a sokféleségnek lehetnek előnyei a népességben: eltérő megoldások, feladatmegosztás, viselkedéses rugalmasság. A kultúra és a tanulás valószínűleg erősítette és stabilizálta a jobbkéz-dominanciát, de a mostani eredmények alapján nem ez lehetett a kiindulópont. Az továbbra is kérdés, miként rögzült ilyen magas arányban a jobbkezesség, pontosan milyen idegrendszeri mechanizmusok állnak mögötte, és miért maradt fenn a balkezesség is.

A kutatás jelentősége az egészségügy számára

A megfigyelések segíthetnek a hatékonyabb rehabilitációban: a kézhasználat, a testtartás és a járás nem függetlenek egymástól. A finommotorika és a törzsstabilitás fejlesztése kölcsönösen erősítheti egymást. De az eszköz- és környezettervezésben is jelentősége lehet, mivel a jobbkezesség többsége mellett érdemes tudatosan számolni a balkezességgel is a munkahelyi, oktatási és betegellátási eszközök kialakításakor. A kézdominancia megértése segíthet a tanulási és gyakorlási programok személyre szabásában, a terhelés kiegyensúlyozásában, a túlterhelés megelőzésében is.