A beteg rugdos, a nővér felpofoz

Bár a kormánytöbbség késznek látszik arra, hogy keményebben torolja meg az orvosokat és ápolókat érő támadásokat, valójában kevés történik az egészségügyben az agresszió csökkentéséért. Pedig a durva szó, az emberi méltóságot sértő viselkedés a fehérköpenyesek részéről sem ritka, sőt olykor még a betegek bántalmazásától sem riadnak vissza. Az Egészségbiztosítási Felügyeletnél a leggyakrabban a bánásmódra panaszkodnak a betegek, és főként azért kérnek segítséget, mert „az orvos úgy beszélt velük, mint a kutyával", vagy mert semmibe vették: nem itatták, nem etették, nem cserélték időben a pelenkáját, a szennyes lepedőjét. A legsúlyosabb az ápolásra szorulók fizikai bántalmazása, s a tettlegesség gyakorta ki sem derülhet: nincs tanú, vagy ha mégis, a legtöbb sértettet könnyen szenilisnek minősítik, aki maga sem tudja, mit beszél. Az orvos, az ápoló szavával szemben pedig nekik nem sok esélyük van.

Matkó Ida, a betegjogok védelmével foglalkozó Szószóló Alapítvány elnöke személyes kudarcának vallja, hogy hiába volt tanúja két beteg ellen elkövetett durvaságnak is, s azt követően hiába kérte a két goromba ápoló eltávolítását az osztályról, nem történt semmi. Az egyik esetben a szívműtét után ébredező, zavart beteg megrúgta a nővért, mire az válaszul megpofozta a beteget. A másik esetben egy szintén zavart, agyi keringési problémával küszködő férfit a nővér a saját mankójával „fegyelmezett" meg. A főorvosnő szerint egy olyan helyzetben, amiben most a magyar egészségügy van - amikor is mindennapos az anyag-, eszközhiány, és ehhez társul a kiégéssel küszködő szakdolgozók empátiahiánya -, bármikor előfordulhat agresszió.

Több éve pereskedik a miskolci kórházzal egy beteg, aki elunván a sürgősségi ügyeleten a várakozást, benyitott az ellátóhelyiségbe. Nem akarta hinni, amit látott: a bennülők kávéztak, egy fehérköpenyes a vizsgáló asztalon feküdt. A beteg dühösen számon kérte, ha ennyire ráérnek, miért nem az odakint vérző, jajgató emberekkel törődnek, s közben bekapcsolta mobiltelefonja kameráját, hogy rögzítse, amit lát. Az ügyeletes orvos ekkor rátámadt, előbb csak lökdöste, majd meg is pofozta. A biztonságiak vetettek véget a harcnak, a beteg azóta a bíróságon akar elégtételt szerezni, az orvos pedig nem érti, miért is vegzálják, ragaszkodik ártatlanságához.

A kórházba kerülő ember súlyosan kiszolgáltatott helyzetben van, nincs szaktudása, ezért nincs tisztában betegsége lefolyásával, nem tudja, milyen sors vár rá, továbbá gyakran kerülhet magatehetetlen, önmagáról gondoskodni képtelen, sőt öntudatlan állapotba is. Ennek ellenére szinte csak magára számíthat, mert azzal, hogy bekerül egy intézménybe, elszigetelődik addigi környezetétől, jelentősen korlátozódnak egyéb társas kapcsolatai. Fogalma sincs, mikor, mire mondhat nemet, mikor illene határozottan tiltakoznia. Kovács József bioetikus szerint a személyzet részéről az agresszió azért is elfogadhatatlan, mert ők egészségesek, míg a beteg dühe fakadhat az állapotából, a fájdalmából, ami persze nem menti őt, de érthetőbbé teszi a viselkedését.

Az orvos tettei is magyarázhatók azzal, hogy túlhajszolt, kiégett, de épp a szakmaiság miatt nem engedheti meg magának az ilyen viselkedést egyetlen ellátottal szemben sem.

Deák Gabriella kórházbiztonsági kutató szerint a másik tipikus „támadás" a beteg ellen, amikor az orvos a kórteremben mindenki előtt vizsgálja, vagy kérdezi ki a kórtörténetét. Vagy elég, ha a rossz passzban lévő ápoló annyit mond: ha sokat panaszkodik, ugráltatja a nővéreket, és nem tetszik itt, majd elhelyezik egy olyan helyre, ahol meghalasztják. Pusztán nővérkényelmi szempontból tilos az idős beteget lekötözni, nyugtatózni, bekatéterezni. - Mégis, ha valaki időseket ellátó helyeken jár, könnyen azt tapasztalhatja, hogy délelőtt tizenegykor sincsenek ébren a betegek - állítja Matkó Ida főorvos.

Kovács József nem tud arról, hogy a betegek ellen elkövetett agressziónak lennének olyan közvetlen büntetőjogi szankciói, mint az orvosokat vagy a nővéreket érő támadásoknak. Az egészségügyi törvényből ezek a részek hiányoznak. A beteg jogainak, emberi méltóságának megsértését a beteg valamilyen formában bejelentheti, vagy fordulhat a nyilvánossághoz, aminek következményeként hosszú távon (talán) hátrányba kerülhet a kórház. A szakember szerint gyakran az ellátás körülményeiben fogannak az egészségügyiek elleni támadások. S mit sem ér az agresszív betegek szigorúbb büntetése, ha az e viselkedést kiváltó környezetben semmi változás nem történik.