A sikeres patikus, aki soha nem készített gyógyszert

A Kígyó Patika tulajdonosa egyedüli nőként ma már a Richter igazgatósági tagja, emellett egyetemen oktat. Azt mondja, nőként sokkal nehezebb, de nem lehetetlen boldogulni – csak vállalni kell az embernek a saját ötleteit és véleményét.

– Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy csak az lehetek. Az iskola mellett volt az a patika, ahol édesanyám is dolgozott, és miután vége lett a tanításnak, besétáltam hozzá. Ez így ment nyolc éven keresztül mindennap. Annyira otthonomnak éreztem azt a közeget, hogy nem is tűnt munkának, amit csinál. Egy varázslatos hely volt, ahol imádtam lenni, így nem is lehetett belőlem más, csak gyógyszerész – mondta Zolnay Kriszta, akivel a Délmagyarország Napilap készített interjút.

Egy jó gyógyszerésznek nem a kémiában kell elsődlegesen maximumot nyújtania, mert a hétköznapi gyógyszerészi munka egészen másról szól. Tudni kell az emberekkel bánni, empatikusnak lenni. Ha rajtam múlna, és átalakíthatnám az oktatást, sok mindenen változtatnék. Nagyon tudománycentrikus és elméleti jellegű még mindig az oktatás, és kevés benne az emberi tényező. Holott a patikában nap mint nap nehéz sorsokkal találkozunk. Abban kell segíteni, hogy az emberek tovább tudják vinni az életüket a betegségük mellett is, és hogy ez az élet minőségi legyen – húzta alá Zolnay Krisztina, aki hozzátette azt is, egyetlen gyógyszert sem készített még a laborban. A sorsa azzal vett nagy fordulatot, hogy az angol évfolyamon végzett: rögtön egy svájci gyógyszergyárnál indult el a pályafutása, így teljesen más utat járt be, hiszen egy hazánkban akkor még ismeretlen szemlélettel működő cégnél képezték. Tíz év után már szerettem volna váltani, mert fárasztó volt a bőröndből bőröndbe pakolós élet. A Kígyó már akkor is fogalom volt a városban: ez a patika volt az egyetlen, ahol külföldi gyógyszereket lehetett kapni, és ahol 6 hónapos gyógyszerkészlettel rendelkeztek állandóan. A privatizációt követően – folytatta Zolnay Krisztina – 14 tulajdonosa lett, de a cég lejtmenetben volt, és úgy döntöttek, eladják. Édesanyám annak idején itt dolgozott, amikor terhes volt velem, eredetileg őt kérték fel a vásárlásra. Lehetett látni, hogy sokkal több lehetőség van ebben a patikában, mint ahogyan működtették, ezért belevágtunk.

Nekem az volt a legfontosabb, hogy ékszerdobozt varázsoljunk belőle a szegedi embereknek. A Kígyó Patika idén 140 éves, ami hihetetlen értéke a városnak. Már a dédnagyapánk is ide járt annak idején. Mindig abban gondolkoztam, hogy méltóvá tegyem az üzletet ehhez az örökséghez.