Áttörés a fajok közti szervátültetésben, magyar közreműködéssel

Az egészségügy régi, súlyos problémája világszerte a transzplantációs hiány: sokkal kevesebb a beültethető szerv, mint a beültetésre váró beteg. Tudósok régóta dolgoznak a probléma megoldásán, az egyik lehetséges út az őssejtekből szerveket „növeszteni”, a másik pedig a xenotranszplantáció, ami leegyszerűsítve annyit takar, hogy állati szervet vagy szövetet ültetnek emberi szervezetbe. Egy magyar kutató is részt vett az eddigi legsikeresebb állatkísérletben: Héja Dávid és kutatótársai az eGenesis vállalattal genetikailag módosított disznóvesét ültettek makákókba, az egyik ilyen állatot pedig több mint két évig sikeresen életben tartották a műtét után. Ez a túlélési idő az egyik leghosszabb a fajok közötti transzplantáció esetében – és közelebb visz ahhoz, hogy állatoktól származó szerveket emberekben is sikeresen használhassuk - írta a telex.hu.

Xenotranszplantáció esetében valójában három nagy kihívás áll a tudomány előtt: az egyik nyilvánvalóan az, hogy a beültetett szervet elfogadja a célszervezet, a másik az, hogy a donorként szolgáló állatokban esetleg megbúvó kórokozók ne aktiválódjanak az emberi szervezetben, komoly károkat, esetleg veszélyes járványokat is indítva. A harmadik megoldandó probléma a megfelelő immunszupresszánsok kifejlesztése, mivel a „hagyományos”, azaz emberből emberbe történő transzplantáció során használt gyógyszerek nem elegendők ebben az esetben. Ez az újfajta immunszupresszáns jelenleg klinikai vizsgálatok alatt áll, egyetlen formája sincs engedélyeztetve, de a kifejlesztése egy olyan aktív terület, ami befolyásolhatja az egész technológia sikerességét.

„A xenotranszplantáció a ‘80-as, ‘90-es években érte el az első sikereit, amikor először ültettek át sertésszerveket majmokba, illetve perfúziós kísérleteket is sikeresen végeztek a két faj között” – mondta a Telexnek Héja Dávid, az eGenesis szenior kutatója. A szakértő immunológiai kutatásaihoz szükséges szakmai tudásának jó részét az ELTE TTK Biokémiai Tanszékén végzett doktori tanulmányai, majd a bécsi és később a New York-i Mount Sinai orvosi egyetemek transzplantácios kutatócsoportjaiban végzett posztdoktori munkája során szerezte meg. „A sertés és az ember között van körülbelül 80 millió évnyi evolúciós távolság, és ez az immunológiai reakcióban is megmutatkozik. Egy malacszerv perceken belül kilökődik egy majom befogadóból, tehát a főemlősök, így az ember is, ellenséges, ismeretlen testként ismerik fel a disznók szerveit. Ezt úgy hívják, hogy hiperakut szervkilökődés.”

A 2010-es évek elején kifejlesztették a CRISPR-Cas9 nevű génszerkesztési technológiát, ami óriási áttörést jelentett a xenotranszplantáció területén is. Ez lehetővé tette a kutatóknak a DNS célzott szerkesztését, pontosan és minden addiginál rugalmasabban. Az eszközzel nem kívánt darabkákat lehet a DNS-ből kivágni, vagy akár kicserélni más szegmensekkel. Lehetővé vált az is, hogy a bizonyos malacfajtákban 50-70 genomi kópiaszámra rúgó retrovírusokat eltüntessék. „Egy Harvardon dolgozó genetikusprofesszor, George Church volt az első, aki kimutatta, hogy a CRISPR-rendszert emlőssejtekben is lehet használni gének szabás-varrásához. Később az ő laborja volt az első, amely a CRISPR-Cas9-rendszert arra használta, hogy malacsejtekben inaktiválja az összes kópiát a szóban forgó endogén retrovírusból” – mondta Héja Dávid. Továbbiak a teljes cikkben