Csak szív- és tüdőátültetés segíthet

Két éve jártunk már Pinviczki Nikolettánál, itt, a veszprémi ház 7. emeletén. Mi változott? Semmi, és majdnem minden. Niki bőre áttetsző, orvos, ha pulzust mér, elég, ha a nyakánál levő erecskét nézi, és fejet csóvál: túl gyors ez! Niki, ha lehet, még fogyott. A kórházban, ahol súlyát ellenőrzik, 42 kilónál állt meg a mutató. Kék szeme keréknyi az arcán, de mosolyog. S már talán örömre is több az oka. Két éve is optimista volt, már amennyire az Eisenmenger-szindrómája engedi. Pinviczki Nikoletta csupán 22 éves, de máris annyi szenvedés jutott neki, amelynek súlya alatt sokan rég összeroskadtak volna. A szív- és tüdőátültetésre váró lány bízik benne, hogy nem remél hiába – írja a Szabad Föld – online.

Niki kamaszként néha sírt. Sajnálta, talán úgy hal meg, táncolni sosem hívták, haza sosem kísérték. Szerelmes se volt. Kedveskedő levelet nem írt, s nem kapott. Évek teltek így, pár száz napot dolgozott összesen, majd „lerokkantosították". Más izgalom nem történt vele. Neten ismerkedett meg Zolival, akinek tetszett, hogy a lány őszintén ír bajáról.

Két éve Niki boldogan mondta, erősödik, meg-megállva 300 lépést tud megtenni. Ezekből lett 200, 50. Annyi, amennyi. Később boldog volt, ha a földszinti boltig lejutott lifttel, vásárolt, és fulladozva visszaért. Mi változott még? Sok. Szédült, a lába dagadt, püffedt, gyakran elájult, s volt, hogy csak a kórházi ágyon tért magához.
Sokat van kórházban Niki, ott törnek rá a rossz gondolatai. Nem a haláltól fél, az rémiszti, ahhoz, hogy ő életben maradjon, valakinek meg kell halnia. Mintha tehetne róla, emiatt lelkiismeret-furdalása van.

Niki két éve menetkész: köntös, hálóing becsomagolva, és ott a közös fotójuk Zolival, amit a műtőbe is bevisz, hogy ott se legyen egyedül. Másfél éve került a nemzetközi donorlistára, bármikor riaszthatják, s vihetik Bécsbe, ahol Walter Klepetko professzor műti majd. Tízórás műtét vár rá, s ha minden sikerül, évnyi rehabilitáció. De akkor már tervezgetheti a jövőt. Erre vár, ettől tart.